Nagyvonalúságomat már a kristálytan oktatóm se szerette...
Bár lehet ő is nagyvonalú volt, mert a vateritet nem tanította.
Csak kötözködjél nyugodtan, elvégre Karácsony lesz... :-))

Bravó Dinó!!!!
Csak adj a Lucinak

ment mél

"A karbonátnak kétféle kristályos formája van. A kalcit és az aragonit"

csak hogy kötözködjek: a kijelentés szigorúan véve csak a kalcium-karbonátra igaz, és arra is csak akkor, ha szegény vateritet eldugjuk a szőnyeg alá :)

Van olyan tudomány, hogy kristályrendszertan. A szimetria tengelyek alapján osztályozzák a kristályokat. A karbonátnak kétféle kristályos formája van. A kalcit és az aragonit. De az élőlények külső váza nem csak karbonátból áll, hanem mindenféle más, szerves anyagokat is beépítenek (például fehérjéket). Ezért az oldódásuk más ütemű, mint a tiszta karbonátoké.

Jogos az észrevételed, "kalcit illetve aragonit" a helyes megjellölés, amit elírtam.

"vagy karbonát, vagy pedig kalcit alapú."

?
a kalcit is karbonát

A vázszerkezet ellenálló képességét annak ásványi összetétele is komolyan befolyásolja. A külső vázas alsóbbrendű tengeri élőlények, mint például a puhatestűek ( a csigák, a kagylók, vagy a bogárcsiga-félék,) illetve a tüskésbőrűek ( tengeri sünök, csillagok, kígyókaru csillagok és uborkák ) vázanyaga alapvetően vagy karbonát, vagy pedig kalcit alapú. Az óceánok vizének savasságában egyébként szintén a zonalitás érvényesül. Ismert az ún. karbonát-kompenzációs határ ( ennek mélysége változó, de általában 2-4000 méter ), amely alatt a tengervíznek erősebben savas a hatása. Ez a mechanizmus semmisíti meg a felszíni rétegekből alászitáló milliárdnyi, mikroszkópikus méretű
plankton ( Foraminifera-félék) héjakat, és ez a magyarázat arra is, hogy miért igen alacsony a karbonátok jelenléte a mélytengeri medencék abisszikus síkságait borító iszaprétegeknek. Egyedül a kova-vázas egysejtűek, mint pl. a radiolariák váza áll ellen a savasabb víznek. A radiolariás iszap így egy sajátos, mélytengeri üledéktípus is egyben.