A Shark Project hírleveléből származó összefoglalónak aktualitást ad a Horvátországban megtámadott búvár esete.

HIRDETÉS

Floridában történt eddig a legtöbb cápatámadás 2008-ban

A U.S. Coast Guard, az Egyesült Államok Parti Őrségének szóvivője, Scott Petherson kapitány a floridai Daytona Beach-en magtartott sajtótájékoztatón ismertette a Florida állam atlanti partvidékén 2008. szeptember 15-ig bekövetkezett cápatámadásokról szóló hivatalos tájékoztatót.

A beszámoló szerint 2008. szeptember 15-ig összesen 22, sérüléssel járó cápatámadás történt. Úgy tűnik, hogy 2001 óta az idei évben lesz a legtöbb, regisztrált támadás. Az utolsó attak szeptember 15-én történt. Az áldozat egy fürdőző volt, akit mindössze derékig érő vízben harapott meg a támadó cápa. Az összesített adatok szerint, minden olyan esetben, amikor sikerült a támadással érintett fajt azonosítani, a bikacápa (Carcharhinus leucas) volt a támadó.

Erre a fajra különösen jellemző, hogy szívesen tartózkodik az egészen sekély, partközeli, a hullámveréstől felkavart zavaros vizekben, ahol potenciális veszélyt jelenthet a fürdőzőkre. A trópusi éghajlati övhöz tartozó tengerekben mindenütt előfordul, kivéve a Vörös-tengert. Különösen nagy populációjuk él a floridai és a bahamai vizekben.

Albinó érdescápát fedeztek fel a Galapagosz-szigeteken

Antonio Moreano, búvároperátor és víz alatti természetkutató 2008. augusztus 28-án a galapagoszi archipelágus legnyugatabbra fekvő szigeténél, a Darwin-sziget vizein albinó, azaz egy teljesen fehér érdescápát (Rhincodon typus) észlelt.

A megfigyelt albínó nőstény testhossza elérte a 10 métert. A fehér óriásról több, jól sikerült felvételt is sikerült készíteni. A tudománytörténetben ez az első, dokumentált albínó érdescápa. A faj egyedei eredetileg a hátoldalukon sötét szürkéskék, illetve sötétzöld , a hasi oldalukon pedig szürkés-fehér színűek. Az állat hátát és oldalát a csak erre a fajra jellemző fehér pettyek, és a vízfelszín közeli napfény-reflexióra emlékeztető, szintén fehér színű négyzethálós vonalak díszítik. A cápaalakúak (Selachiiformes) csoportján belül különösen ritkák az albínó egyedek.

Az albínók egységes fehér alapszínének oka a pigmentáció teljes hiánya, amely egyfajta fejlődési rendellenességként értelmezhető. A táplálkozás/zsákmányszerzés és a rejtőzködés szempontjából kiemelkedően fontos a kamuflázs. A rejtő szín hiánya általában jelentősen lerontja az albínó egyedek életben maradási esélyeit. Más a helyzet az érdescápával, amely plankton-szűrögető életmódot folytatva nem kényszerül a zsákmány becserkészését biztosító bonyolult manőverekre, mint a húsevő cápafajok, ahol a sikeres prédaszerzés egyik fontos eszköze a kamuflázs.

Az érdescápánál a hatalmas méret önmagában is elegendő a kisebb ragadozók elriasztásához, és mivel nincs természetes ellensége, amely elől el kellene rejtőznie, az albínó egyed életlehetőségeit nem befolyásolja érdemben a pigmentáció hiánya.

Nagy fehércápát észleltek Skóciánál, az Északi-tengeren

A skóciai Aberdeen partjaitól mintegy 120 tengeri mérföldre található az Északi-tengeren felállított ROV Triton XLS nevű tengeri olajfúró torony. Az olajfúró torony víz alatti ipari kamerája egy, a kamera előtt száz méteres mélységben elúszó nagy fehércápát (Carcharodon carcharias) örökített meg.

A felvételt kiértékelő operátor közlése szerint az állat lassan, nyugodtan úszott el a kamera előtt, majd eltűnt a sötét, zavaros vízben. Doug Henderson, a plymouth-i székhelyű National Marine Aquarium tengerbiológusa szerint a felvételek alapos áttanulmányozása után minden kétséget kizáró módon megállapítható az észlelt cápafaj azonossága, a nagy fehércápával. "Ez egy nagyon fontos észlelés"- nyilatkozta Henderson az azonosítást követően.

Annak ellenére, hogy a nagy fehércápa elsősorban az olyan mérsékelt övi, hűvösebb vizeket preferálja, ahol a víz hőmérséklete általában 12 és 19 Celsius fok közötti, az Északi-tengerben, illetve a Brit-szigetek körüli vizekben kifejezetten ritka az előfordulása. Dél-afrikai kutatók észlelési adatai bizonyítják, hogy a nagy távolságra vándorló fehércápák - vándorlásuk során - napközben rendszeresen 90-120 méter közti mélységtartományba ereszkednek le néhány órára. A mélymerülések okai még nem ismertek. (Az eddigi bizonyított mélymerülési rekord a dél-afrikai Mossel-Bay-től a nyugat-ausztrál partokig vándorló híres nőstény nagy fehér, Nicole nevéhez fűződik. Az állatra rögzített szonda mérési adatai szerint Nicole egy alkalommal 980(!) méter mélyre merült.) Anglia partvidékén utoljára 2007 nyarán, Cornwall grófság vizein észleltek nagy fehércápát, bár ennek az észlelésnek a hitelességét többen megkérdőjelezik. Idén januárban pedig Norfolk partjainál találtak egy, valószínűsíthetően nagy fehércápa harapásától súlyosan megsérült fókát.

Dr. Elter Tamás
PADI instructor, az American Elasmobranch Society tagja,
MARINE LIFE PADI 5 Star IDC Dive Centre, SHARK Project