Két fia találta meg a roncsát annak a tengeralattjárónak, amelynek apjuk volt a kapitánya.

HIRDETÉS

Az amerikai haditengerészet USS Grunion nevű tengeralattjárójának a második világháborúban veszett nyoma. Senki nem tudta, mi történt a hajóval és hetven fős legénységével. Nyilván az utolsó jelentett pozíciója alapján gyanították, nagyjából merre található, de nem találták meg a hullámsírban nyugvó roncsot.

A kapitány, Jim Abele az utolsó bevetés előtt nem búcsúzhatott el családjától, hiszen a kifutást titkosan kellett kezelni. Két fia és felesége aztán hónapokig várt, amíg értesítést nem kaptak arról, hogy a hajó a legénységgel együtt eltűnt. Majd múltak az évtizedek, és a fiúk úgy döntöttek, maguk vágnak bele a keresésbe, 2006-ban a tengerfeneket feltérképező szonárral keresztül-kasul hajóztak a Bering-tengeren.

2007-ben pedig egy mérföldes mélységben, egy víz alatti vulkánnál találtak egy tengeralattjáró-roncsot, az Alaszkához tartozó Kiska sziget közelében. Víz alatt dolgozó távirányítású robot segítségével készítettek felvételt a maradványokról, és próbálták kideríteni a hajó pusztulásának okait. Végül egy japán történész tette biztossá, hogy a USS Gruniont találták meg, amikor a tengeralattjáróval azon a helyen harcba keveredő japán hajó legénységének még életben levő tagja elmesélte, mi történt. A Grunion két torpedót lőtt ki a japán hajóra, amit az fedélzeti ágyújával viszonzott, és valószínűleg az egyik jól irányzott lövés végzetes találatot ért el.

Az Abele-testvérek egy részletesen vezetett blogban (www.ussgrunion.com) mondják el kutatásuk történetét, aminek eredménye a világháború egyik rejtélyének megoldása lett- és megtalálták azt a helyet is, ahol édesapjuk nyugszik.