»» ««

Cápaenciklopédia: a heringcápa

Tudomány
1/2. oldal

Ezúttal a leghíresebb cápacsoport névadóját ismerhetitek meg alaposabban.

Rendszertani helyzete, származása

Albumhoz klikk a képre.
A heringcápa (Lamna nasus, Bonnaterre, 1788) a névadója az egyik leghíresebb cápacsoportnak, a heringcápa-alakúak rendjének (Lamniformes), illetve a heringcápa-félék családjának (Lamnidae). A családba három nemzetséghez sorolható öt faj tartozik, így köztük a nagy fehércápa (Carcharodon carcharias), vagy a röviduszonyú makó (Isurus oxyrinchus) is.

A Lamna nemzetség legrégebbi ismert felmenője az Anktarticalamna, a késő jura-időszakban, mintegy 160 millió évvel ezelőtt jelent meg a déli félteke tengereiben. A fosszilis bizonyítékok szerint a Lamna nemzetséghez tartozó fajok a paleocén időszakban (65 millió évtől 55 millió évvel ezelőttig) igen gyakoriak voltak a Földközi-tenger geológiai elődjének tekinthető egykori trópusi Thethys-óceán nyugati medencéjében. A leggyakoribb ős-heringcápák, mint például a Lamna appediculata, a L. achersoni, vagy a L. biauriculata rendkívül szép fosszilis fogai tömegesen kerültek elő a marokkói foszfát formáció paleocén-eocén korú rétegeiből. Napjainkra már csak két faj, a heringcápa, és a Csendes-óceán északi területén honos lazaccápa (Lamna ditropis) alkotja a nemzetséget.

A heringcápa biológiája, anatómiai sajátosságai

A heringcápa a Lamnidae családba tartozó legkisebb faj. Amíg a kifejlett nőstény egyedek testhossza eléri a 2,3-2,8 métert, addig a hímek átlag 2-2,4 méter hosszúak. Az eddig ismert legnagyobb példány testhossza 3 méter 70 cm volt. Testsúlyuk 150-225 kilogramm közötti. Testformája torpedószerű, a rosztrum rövid és hegyes. A szemei nagyok, a retina fekete színárnyalatú. A heringcápa-félék, más cápafajoktól eltérően, nem rendelkeznek a szemre húzható pislogóhártyával. Ezért harapáskor a heringcápa a szemeit - az esetleges sérülések ellen védve -, befordítja a szemüregeibe. A hát a többi heringcápa-féléhez hasonlóan magas, a faroknyél rövid, és igen vékony. Mellúszói jól fejlettek és sarló alakúak. A hátúszó magas, háromszög alakú. A második hátúszó kicsiny,és közvetlenül a faroknyél előtt található. A páros has alatti úszók lapos háromszög alakúak és kisméretűek. Az erőteljes farokúszók csak enyhén asszimetrikusak. A faroknyél két oldalán jól fejlett és széles kaduális él húzódik, amely a nagy sebességű úszáskor egyfajta stabilizáló spoilerként funkcionál. A kontinentális küszöböt borító víztömegben él a felszíntől 300 méteres mélységig. Hideg vizes cápafaj, a hűvös-mérsékelt öv lakója. A cápák világán belül a heringcápa rendelkezik a legfejlettebb hőszabályozó rendszerrel. A dorzális testtájon, a gerincoszlop mellett húzódó vörös izomzat, az ún. rete mirabilis a visszaáramló vénás vért egy sajátos keringetési szisztémával felmelegíti, ami miatt az állat testhőmérséklete az agy és a mozgást biztosító izomzat testtájain átlag 20 C fokkal magasabb a környező víz hőfokánál. E rendszernek köszönhetően, a heringcápa a hideg vizekben is hihetetlenül aktív tud maradni.

Az írás a következõ lapon folytatódik!

Első   Visszalép Következő   Utolsó

1 2

Merülőhelyek

I-169 submarine

Micronesia

1/1 db alapján:érdekes(átlag: 4) nehéz körülmények
max: 46m, látótáv: 25m felett

napihajós megközelítésroncs merüléskorallos, trópusi élővilág nyílt vízi fajokcápa

Látogasd meg és lájkold facebook csoportunkat, videóinkat pedig a Vimeo csatornánkon is elérheted.

Powered by babelrabbit engine © 2004-2024 Bunny - All rights reserved
Az oldal szöveges és képi tartalmának felhasználásáról az impresszumban tájékozódhatsz.
Impresszum / Adatkezelés