búvárkodás búvár közélet merülés hírek fórum víz alatti fotók videók merülőhelyek búvároktatók

Francia vagy román, legó vagy késztermék? Ilyen és hasonló kérdéseket kaptam a tesztautónkat meglátva- nézzük hát, mit tud az új Logan.

HIRDETÉS

Bizony, a rendszerváltás már elég régen lezajlott, legalábbis a történelemkönyvek szerint. A volt baráti szocialista országok autógyárai a nagy változások után vagy elkezdtek a piaci igényeknek megfelelően fejleszteni - vagy pedig eltűntek a süllyesztőben. A márkák közül mára ketten maradtak csupán: a Skoda és a Dacia. (Illetve a Lada is, de róluk vagy jót vagy semmit- maradunk az utóbbinál.)

Csomagtér meglepően tágas

A Dacia mindig is Renault-gyökerű autó volt. Az általunk is ismert, majd nagyjából tíz éve a román állampolgárok által szinte teljesen felszipkázott régi klasszikus Dacia 1300 is a Renault 12 koppintása volt. A kapcsolat az új világban is megmaradt, csak most már magasabb szinten, ennek legújabb gyermeke a megújult Dacia Logan család.
Család, mert együtt érkezett a most tesztelt Logan, a Logan MCV, a Logan Van és a Logan pick-up. E két utóbbi tipus teherszállító, ezeket nem tervezzük tesztelni (csak ha tömegek követelik a fórumon), de az MCV-ről még beszélünk később. Most azonban jöjjön az alaptípus.

Nézzük először búvárszemszögből, hogy teljesít a Logan, ha felszerelést kell szállítani?
Tesztünk kellékei a szokásosak: 15 literes acél búvárpalack és egy közepes méretű búvártáska, amelyeket megnézzük, hogyan és hány fér el belőlük. Az autó hossza 4.3 méter, csomagtartója 510 literes, ami elég tisztességesnek hangzik, és a valóságban is derekas. Az autó szedán, ami természetesen korlátozza a túlpakolhatóságot, nincs ugyanis lehetőség kalaptartót kivenni, plafonig pakolni, ami persze nem is kérdés ennél a karosszériánál. Cserébe amennyire lehet nagyra nyílik a csomagtérajtó, a benti űr pedig igencsak mély. Elsőre az ember egy picit meg is lepődik: hű ez hová nyúlik még be?

Utasfülke

Így aztán nem is meglepő, hogy a palack és a szokásos búvártáska simán hosszában elfért, alattuk pedig pótkerék lapul. Manapság már ez is becsülendő, egyre több gyártó ad defektjavítót pótkerék helyett. A csomagtér burkolata elég puritán, a rögzítése pedig esetleges, a pótkerék felett csupán egy puha filcanyag burkolat van, még egy farostlemezre sem tellett. Tetszett viszont, hogy két oldalt kis tárolóüregek vannak, az apró dolgoknak (mint például ólomöv) ideális. Sajnos a szedánok betegsége - a variálhatóság hiánya - itt is tetten érhető. Arra sem jöttem rá, hogy a hátsó üléssort lehet-e dönteni, szerintem nem, így aztán a csomagtér annyi, amit alapban nyújt. Mivel a csomagtérről többet nem lehet beszélni, suhanjunk is át a belső térbe.

Az autó utasfülkéje funkcionális, ami nem azt jelenti, hogy totálisan fapados - csak majdnem. Az anyaghasználat egyszerű, a műanyagok kopogósak és kemények, az üléskárpit átlagos, a kezelőszervek szintén. Van pár érdekes megoldás amit szokni kell: mondjuk a műszerfalra helyezett ablakemelő csak fura, de a kézifék alá rejtett tükörállító gomb kimondottan érthetetlen. Azért néhol feltűnik a designerek próbálkozása a belső tér igényesebbé tételére, az ajtó fémes hatású ívénél például tetten érhető. Ezzel együtt is az kell mondjam, a Dacia Logan belseje nem egy iparművészeti mérföldkő. Ülései átlagosak, éppenséggel ki lehet bírni benne az utazást, de túlzottan nem kényeztet, a helykínálattal viszont nincs gond, elfér hátul is egy átlagos felnőtt.

Különleges, főleg kiemelni való extráról nehéz beszámolni, mert nincsenek ilyenek. Azaz pontosítanom kell, a legfontosabbak azért benne vannak: a manuális klíma és a furán megoldott ülésmagasság-állítás mellett természetesen ABS, sőt még oldallégzsák is volt a tesztautónkban. Magyarán szólva ami kell, azért beépítésre került.

Az írás a következõ lapon folytatódik!