Egy szuszra - A szabadtüdős búvárkodás furcsaságai
SzabadtüdősNéhány évvel ezelőtt Luc Besson Nagy kékség című filmje állította a figyelem középpontjába a szabadtüdős búvárokat.
Amikor a nagyi vízbe száll
Az ötvenes éveiben járó, unokáival büszkélkedő, Hawaiiról származó Annabel Briseno alig néhány éve ismerkedett meg a szabadtüdős búvárkodással, s most már ott tart, hogy az idei őszre több világrekord kísérletet is bejelentett. Igaz, Briseno asszony nem a kézimunkaszakkörből érkezett, hiszen kiskorától úszott, később hosszú évekig vízimentő volt, majd a harmincas éveiben belekóstolt a gyöngyhalászatba.
Innen már tényleg csak egy ugrás volt a freediving. Annál is inkább, mert ez a sportág a gyöngyhalászatból nőtt ki - a kagylók fokozatosan háttérbe szorultak, a mérhető teljesítmény pedig előtérbe került.
A férfiak csak a lábtempójukban bízhatnak
Nem Annabel Briseno az egyetlen nő, akinek a teljesítménye a férfiak körében is komoly elismerést váltott ki a szabadtüdős búvárkodásban. Annál is kevésbé, mert az úgynevezett "gyengébbik nem" bizony gyakran mélyebbre merül, mint a "teremtés koronái."
Az első nő, aki megdöntötte az akkori férfi világcsúcsot, Angela Bandini volt 1989-ben mínusz 107 méteres teljesítménnyel. A női egyenjogúság terén kivételt csak azok a versenyszámok képeznek, ahol a cél az, hogy egy levegővel minél messzebbre ússzanak a versenyzők. Itt a férfiak erősebb lábtempója - mind uszonnyal, mind mezítláb - behozhatatlan előnyt jelent. Legalábbis mostanáig ez volt a tapasztalat.
Kötéllel és kötél nélkül
A szabadtüdős búvárkodás, mint sportág, számos versenyszámot foglal magába. Ezek egyetlen közös eleme, hogy egy szuszra hajtják végre a gyakorlatokat - egyébként néha köszönő viszonyban sincsenek egymással a feladatok.
Az úgynevezett statikus versenyszámot például uszodákban rendezik, a versenyzők fejüket a vízbe hajtják, s azt mérik, ki milyen sokáig bírja ki levegő nélkül. Tegyük hozzá gyorsan, hogy jó sokáig bírják. A nők akár hat percig is, a férfiak néha nyolc percnél is tovább. A dinamikus versenyszámban az kérdés, hogy ki milyen messzire tud úszni egyetlen levegővétellel?
Ugyanakkor immár hamisítatlan mélységi szám az úgynevezett konstans súly kategória, amikor a merülők nem használhatnak súlyokat, sem liftet. Igaz, vezető kötél segíti őket a tájékozódásban, de lemerülni és felúszni saját erőből kell. Ezzel szemben az úgynevezett szabad merülés kategóriában a kötél segítségével húzzák le, majd fel magukat a merülők, míg a változó súly versenyszámban épp a súlyok segítik lefelé a versenyzőket, akik onnan uszonyaikkal törnek a felszínre.
A Luc Besson film nyomán ismertté vált kategória a "no limits" nem tekinthető külön versenyszámnak, hiszen ebből nem rendeznek hivatalos versenyeket. A rekordokat azonban nyilvántartják. A lényeg, hogy itt nincsenek korlátozások a merülést segítő szánnal kapcsolatban, s a "felúszáshoz" használt ballon is szabadon választott. Ebben a kategóriában a nők és férfiak egyaránt 160 méter körül tartanak.
Nem kell lélegezni
A kezdő készülékes búvárok egyik első leckéje, hogy a víz alá merülő nem tarthatja vissza lélegzetét. A víz alatt ugyanis 10 méterenként egy atmoszférával nő a nyomás, s a 15-20 méter mélyre merülő búvárnak már számolnia kell azzal, hogy gyors felszínre emelkedés esetén a mélyben a palackból beszívott összesűrűsödött levegő a felszíni nyomáson kitágulva súlyos tüdősérülést okozhat. Nos, a freediverek viselkedése látszólag ellentmond a józan észnek, hiszen nem 15-20, de 100-150 méter mélyről jönnek fel nagyon gyorsan, ráadásul visszatartott lélegzettel. Az ellentmondás csak látszólagos, a szabadtüdős búvár ugyanis a felszínen szívja teli a tüdejét, melyben ugyan a levegő merülés közben valóban összesűrűsödik, ám a felszínre emelkedéskor ismét csak az eredeti térfogatára tágul.
Más lenne a helyzet, ha a szabad tüdős merülőt segítő készülékes búvár adna odalenn egy "slukkot" a palackjából, mert akkor sűrített levegővel szívná teli a tüdejét, ami a freedivingban szokásos gyors felemelkedés mellett a felszínen eredeti térfogata többszörösére tágulva szinte szétrobbantaná a tüdőt.
A szambától a dobhártyarepedésig
A szabad tüdős búvárokat ettől függetlenül számos veszély fenyegeti. A leggyakoribb probléma az oxigénhiány okozta ájulás, ami már a legegyszerűbb versenyszámban, az uszodai statikus versenyben is meglehetősen gyakori. Olyannyira, hogy a versenyzőknek időről-időre jelezniük kell a biztosítóknak, hogy jól vannak, s amennyiben nem jeleznek, vagy a mozgáskoordináció elvesztését észlelik rajtuk, akkor kiemelik őket a vízből. A sportági szleng szambázásnak nevezi a megszédülést, a mozgáskontroll időleges elvesztését. De a komolyabb ájulások is gyakoriak.
Más a helyzet a mélységi számokban, ahol a nagy nyomás miatt folyamatosan ki kell egyenlíteni a hallójáratokban megszorult, eltérő nyomású levegőt. Ha ezt elmulasztja, vagy elhibázza a versenyző, akkor könnyen beszakadhat a dobhártyája, ami szédüléssel, sőt, ami ennél is veszélyesebb a tájékozódó képesség elvesztésével jár. A merülő ilyenkor hajlamos összekeverni a fent és a lent irányát, ami segítség hiányában akár végzetes is lehet.
Nem divat a dopping
A szabadtüdős merülés során nagyon észnél kell lenniük a versenyzőknek. A pörgésnek semmi előnye, sőt, kifejezetten hátrányos. Az erősítőszerek hatásai sem egyértelműek, mert a segédeszközöknek köszönhetően nem annyira a test izomerejére, sokkal inkább lelki kondícióra van szükségük. Talán ezzel magyarázható, hogy a nemzetközi szövetség rendszeres dopping-ellenőrzései ellenére eddig csupán egyetlen esetben merült fel doppinggyanú.
Tom Sietas 8 perc 47 másodperces statikus merülése után leadott mintájában találtak (igaz nagyon elenyésző mennyiségben) ún. béta-blokkolót, ami doppingnak számít. Egyébként azóta, a Vancouveri világbajnokságon Sietas már 9 perc fölött teljesített, és az ottani doppingteszten nem találtak semmit, így elképzelhető az előbb említett esetben is sikerül tisztáznia magát.
(szerk: Időközben kiderült, hogy az "A" minta vizsgálatakor valamit elronthattak, mert a "B" minta teljesen negativ lett, minden tiltott anyagtól mentes, ezért az alaptalan dopping vádat ejtették)
Faragó József
[ national geographic ]
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Budapest
