A magasba nyúló ásványi kéményekkel tarított úgynevezett Elveszett Várost még 2000-ben fedezte fel véletlenül Deborah S. Kelley kutató és csapata. Ez a felfedezés is azt mutatja, mennyire keveset tudunk az óceánról - állítja a kutatónő, aki már 20 éve foglalkozik a tenger alatti pöfögőkkel.

HIRDETÉS

A 2000-ben felfedezett területre három év múlva tértek vissza, hogy elemezzék ami találtak - és igencsak meglepődtek, amikor teljesen újfajta ökoszisztémát figyelhettek meg, mint amelyekkel eddig összeakadtak.

A fekete pöfögők olyan kéményszerű szerkezetek, melyek a forró vízi környezetben alakulnak ki, ahol a hőmérséklet eléri a 370 fokot, és ahol a "füst" az óceáni ágy hasadékain keresztül áramlik ki, majd kapcsolatba került az óceán vízével. A kémények fekete színét a folyamat során kristályosodott ásványok adják.

Az Elveszett Városban viszont az elszökő folyadék hőmérséklete 150-170 fok között változik. A környezet szélsőségesen lúgos, míg a fekete pöfékelőknél általában igen savas.

A fekete kémények közelében általában szokatlan élőlények telepednek meg, például az akár 2,5 méteresre is megnővő csőférgek. Első pillantásra a kutatók azt gondolták az Elveszett Városban igen kevés állat él. Amint azonban a fehér hasadék felszínét letisztogatták, hatalmas garnélrarák-telepeket találtak, valamint egyéb rákfajokat, főleg áttetsző és luminiszcens rákokat, melyek mérete igen pöttömnek számít. Az Elveszett Város körüli populáció teljes tömege kisebb, mint fekete társaikénál, ám sokszínűségében vetekszik azzal.

A Város kéményeiben olyan mikróbákat figyeltek meg, melyek a jelek szerint metán- és hidrogénforrásokból táplálkoznak. Nagyon kevés a szén-dioxid mennyisége, sőt egyes helyeken nem is észlelték, ami viszont a fekete pöfékelő hasadékok életadót energiaforrása. Emellett hidrogén-szulfidból is igen kevés van, nyomokban találtak fémeket, melyek a fekete hasadékoknál a mikróbákat tartják el.

[ Livescience.com ]