Az egyik legismertebb szafarihajó, az my Coral Queen július 5-én, a kora reggeli órákban ütközött egy zátonynak Sha´ab Sataya közelében.

HIRDETÉS

A fedélzeten tartózkodó brit búvárok egyike sem sérült meg, és a közelben horgonyzó mv Heaven Majesty gyorsan a segítségükre sietett. A hajó gyors süllyedése miatt a búvárok valamennyi poggyásza odaveszett. Hamata kikötőjéből Kairóba utaztak, ahol a brit nagykövetség intézte számukra az új útlevelet.

Az 1996-ban épült Coral Queen 80 láb (25 méter) hosszú hajó volt, amelyet a tavalyi év végéig Guido Sherif üzemeltetett. Ez év elején vette meg Hamada és Karina Hamelnyck, és a hosszú távú utakra felszerelt, 12 búvárt szállító hajó déli szafarikat bonyolított. A villámgyorsan elsüllyedő hajó alig 10 méteres mélységben nyugszik a homokos aljzaton.

Az utasok a Diver magazin újságírójának, John Bantinnek mesélték el a történteket, aki éppen a Heaven Majesty fedélzetén volt. A stockporti John Dawson és Tina Cushing arról számoltak be, hogy hallották a motorok beindítását, amit egy szörnyű csattanás hangja követetett. Mint John mesélte, tudták, hogy nekiütköztek a zátonynak, mert annyira hangos volt a becsapódás és a hajó megállt: "A folyosón már állt a víz, és láttuk a hajótest sérülését is. A kabin is egyre gyorsabban telítődni kezdett a vízzel, nem volt hát kétséges, mi történt." Tina azonnal el akarta hagyni a kabint, de John szólt, hogy egy fürdőruhát kapjon magához, ami jó ötlet volt, mert ez volt az egyetlen dolog, ami megmaradt a csomagjaiból. "A merülésvezető mindenkit felrázott a felső fedélzeten, ahol az utasok többsége aludt. Négy perc telt el, vagy talán még annyi sem, és a hajó búvárfedélzetét már derékmagasságig ellepte a víz. Hamarosan a hajó a víz alá bukott. Szerencsénkre egy másik hajó horgonyzott a közelben, ahova a saját zodiac vitte át az utasokat. A Coral Queen bármikor elsüllyedhetett, és egy rövid ideig enyhe pánikhangulat érződött."

Richard Milburn, egy másik utas is mesélt: "Amikor a fények kialudtak, egy percre pánikba estünk. Mivel azon az estén vettünk pár üveg sört a Heaven Majestyről, tudtuk, hogy van a közelben segítség. A saját motorcsónakunk viszont hibás volt, eresztett egész héten, szerencsénk volt, hogy fel tudtak venni a másik hajóra. Nem sokáig tartottunk volna ki benne. Le akartam menni a kabinba az útlevelemért, de az már teljesen víz alá került, nekem pedig más jutott az eszembe. Ezerszer rosszabbul is járhattunk volna, ha nincs másik hajó mellettünk. Mivel a kora reggeli merüléseinkre 5,30-kor indultunk, ezért mindenki ébren volt. A problémát az okozhatta, hogy még a sötétben indultunk el. "

Paul Yates éppen a kabinjában aludt, amikor a megtörtént a baj. "Olyan volt, mint egy autós ütközés. Hatalmas csattanás, aztán kinyílt az összes szekrény ajtaja és kiestek a fiókok. Felkapcsoltam a lámpát, és láttam, ahogy a deszkák között jön fel a víz, majd hirtelen sötét lett. Kiugrottam a kabinból, de a folyosó törmelékkel volt tele. Tudtam, hogy süllyedünk, és felrohantam a búvárfedélzetre, ami már szintén víz alá került. Teljesen megzavarodtunk, annyira gyorsan zajlott le az egész."

A warwicki John Pluck annyit tett hozzá, hogy a kapitány megpróbált tolatni, ám a hajó fennakadt - mégis, talán ez volt a szerencséjük, hiszen volt idejük a menekülésre. Peter Mortiboy aki még soha nem volt korábban szafarin, elmondta, mi volt a legrémisztőbb: " A hajó hátsó része már a víz alá került, és én azt hittem, a szobatársam még mindig a kabinban van. Szerencsére nem így volt. Szárazföldhöz szokott emberként úgy érzed, a hajók elpusztíthatatlanok, mint egy szikla, de amikor süllyednek, igen gyorsan víz alá kerülnek."

[ Divernet ]