Lassan vége a téli szezonnak, amikor lehetőség volt kipróbálni a jég alá merülés élményét. Azoknak, akik ódzkodnak ettől a hűvös kalandtól, képet adhat a búvárkodásnak eme érdekes típusáról Dobó Zoltán írása.

HIRDETÉS

Már megint egy olyan helyen vagyok, ahol nem kéne lennem (ezt a feleségem is megmondta). Mit keresek én itt? Közel ötven évesen miért ülök egy lék szélén lábamat a vízbe áztatva, mint más meleg nyáridőben? A többieket hajtja a kíváncsiság, még sohasem merültek jég alá, de nekem ez lesz a tizenegyedik. Nem értem magam, lehetne több eszem is. Mindig utáltam a hideg vizet, és mégis, most itt ülök. Kívülről nézve jól festhetek, görbe háttal, kérdőjelként. Gondolom az arckifejezésem is elég beszédes lehet. Legalábbis a társaké az, de nyilván én sem vagyok kivétel.

A kötélkezelő igen vidám, hangosan lát el bennünket jó tanácsokkal. Na persze, ő nem merül ma, úgy én is vidámabb lennék. De én, miért merülök én? Még mindig ezen töprengek. Talán bizonyítani akarok valamit, hogy én milyen belevaló gyerek vagyok? Na az ilyen kamaszos felvágásból azért talán már kinőttem. Vagy a merülés számomat akarom növelni. Évi egy-két jég alá merülés nem sokat számít. Hát akkor miért, nincs válasz...

Az előbb már elég ügyetlenül, fagyos kézzel összeraktam a felszerelést. Amikor a lékhez kivánszorogtam sűrűn esett a hó, természetesen a szél szembe fújt. Gyakran kellett pislogni, félig vakon botorkáltam, hátamon a felszereléssel. Fázósan húzódtam össze, és csúszkálva küszködtem. Ilyenkor elesni nem túl vidám. Az ember úgy érzi, hogy mindene üvegből van - ha elesik apró darabokra törik.

Persze olvastam én már a jég alá merülés szépségeiről. Bevezetésként a havas táj esztétikumát szokták ecsetelni, megemlítik a vidám korcsolyázókat, és a tél örömeitől hangos a cikk eleje. Nekem pillanatnyilag a lábam fázik. Most egyre jobban, mert a jeges vízbe lóg, és a társak persze még sehol sincsenek. Álldogálnak; az egyiknek ez a baja, a másiknak meg az. Na rám sem lehet panasz, nekem meg minden bajom van. Azt is írják a cikkekben, hogy remek a látótávolság ilyenkor, mert a szél nem keveri fel a vizet, és persze a búvár is kevesebb. De az a kevesebb búvár mind ugyanazon a léken megy be. Előttünk már volt benn hat ember. Ezek biztosan mindent felrúgtak, de ha nem, akkor is milyen csodálatos dolgok várnak ránk az 5-10 méteres látótávolság mellett a dorogi tóban?

Természetesen annak a hat embernek mind szárazruhája volt. A burzsujok, abban ki lehet bírni órákig. Én meg itt a hetes ruhámmal fagyoskodom. Hát ezért nem értem magam. Holnap megyek és veszek egy szárazruhát. Na végre a többiek is jönnek már, azt hittem megvárják amíg kitavaszodik. Szépen össze vagyunk kötözve. Másoknak hogy nem fagy el a keze? A kötél kezelő még vigasztalóan odaszól nekünk: "Itt kint mínusz öt fok van, ott bent plusz 2-3, jobb helyen lesztek, mint mi". Valahogy nem tudom megítélni, hogy ez most vicc, vagy komolyan gondolja. Úgy látszik nyakig a jeges vízben elvesztettem a humorérzékemet. Azért gyorsan végig gondolom, hogy miket írtak a nem szeretett fizika könyvek erről a helyzetről, amibe kerültem (önhibámból, Ó én...) Az olvadó jég és a fagyó víz nedves frakciója 0 fokos. Ez azért van így, mert egyezményesen eszerint állapodtak meg annak idején. A víz 4 fokon a legsűrűbb. Ezért a tó alján ennyi a hőmérséklet. Később ezzel az 1 liter 4 fokkal is variáltak valamit a fizikusok, de az most nem tartozik szorosan a témához. A tó hőmérséklete tehát 0 és 4 Celsius fok között van. Mindenki, aki mást mond az nem ért a fizikához, például a komputerem ami rendszeresen 5 fokot szokott mutatni. Persze sós vízben másként néz ki a dolog, és minden természetes víz oldat. Nincs nagyon hideg itt a fizika órához?

A víz húszszor gyorsabban vezeti el a hőt, mint a levegő. Ezt az open water könyvből tudom. Akkor a kollégának ott a lék túloldalán nincs igaza. Hm... Ha ezt ő is tudja akkor vicc, ha nem, akkor... Na mindegy, ehhez túl hideg van most. A sorstársak éppen most próbálják ki a reduktorukat, nagy levegőket vesznek, működik, rendben. Szólni kellene nekik, hogy ezt ne nagyon csinálják, mert így fagy el legbiztosabban a reduktor. Na ne okoskodjunk, mert ezek már az inflátor gombon tartják a kezüket, hogy hova sietnek?... Elsüllyedek, kellemes meglepetésként ér, hogy nem folyik be a hideg víz a nyakamnál, úgy látszik előzőleg épp megfelelő mennyiségű meleg vizet öntöttek a ruha alá. Nem ártott volna néhányszor megmártani az arcomat a vízbe, hogy kicsit szokjam a klímát. Szabályosan fájdalmat érzek a csupasz bőrfelületen a maszk körül.

Az írás a következõ lapon folytatódik!