Legszebb öröm a vadonban is a káröröm
TudományVan-e humoruk az állatoknak? A legtöbb kutyatulajdonos vagy rendszeres állatkerti látogató magát a kérdést is sértőnek érezné.
A szerző sokéves megfigyelés alapján közli olvasóival: ideje leszámolnunk azzal a tévhittel, hogy az állatvilág élete sivár, örömtelen harc a puszta túlélésért. Balcome hosszú éveken át tanulmányozta az állatfajok sokaságát, élt őserdőkben és szavannákon, üldögélt, fotózott és jegyzetelt naphosszat a világ jó néhány állatkertjének ketrecei és akváriumai előtt. Tapasztalatai lényege: sok-sok állat élete éppúgy teli van örömmel, mint a miénk. Éppen úgy vágynak kikapcsolódásra, játékra, mint mi.
Pingvinek, vidrák, medvék nagyokat szánkáznak, ha úgy tetszik, koriznak a hóban és a jégen. Balcombe doktor elképedve figyelte, amint alaszkai bölények csúszkáltak a fagyott havon. Delfinek hosszasan eljátszanak a maguk által fújt buborékokkal. Bálnakolosszusok ragadnak meg egy-egy moszat- vagy tengerifűtömeget, és éppen úgy megpróbálják elhúzni egymást, mint a kötélhúzó gyerekek.
A professzor egyik legkülönösebb élménye az volt, amikor egy tintahal szórakozott egy óriásakváriumba került üres műanyag üveggel: úgy dobálta-cibálta, mint egy tacskó. Valamiféle humorérzék létéhez kétség sem fér, és erre a laikusok is számtalan példát tudnak. Amikor egy elefánt lefröcsköl valakit, majdnem vihog. A csimpánzok naphosszat szabályosan csúfolják társaikat, és ők még nevetnek is. Egyes delfinfajták boldogan ijesztgetik a gyanútlanul part közeli vizekre leereszkedett sirályokat, és amikor azok rémülten felszállnak, a vízi kópék boldogságát nem lehet nem észrevenni.
[ Blikk ]