Diszkont búvártúrák: Horvátország
Adria3/4. oldal
A merülés
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
Ez viszont senkit ne tántorítson el a merüléstől. Ahogy mondani szokás, az adriai merülést kicsit tanulni kell, alkalmazkodni kell a lehetőségekhez és az adottságokhoz, és máris élvezetessé válik a búvárkodás. Egyrészt nem kell visszariadni attól, hogy néhol mélyebbre kell menni: aki gorgóniákat, cápatojást szeretne látni, a sekélyben hiába keresgél. Másrészt nagyon hasznos nappal is lámpával merülni, hogy az üregekbe bevilágítva megtaláljuk az ott élő halakat, rákokat, murénákat. A harmadik nagyon fontos dolog pedig az, hogy képesnek kell lenni a sekélyben élő lényeket megtalálni, mert bizony pókhal, tintahal, csiga, tengeri nyúl vagy tűhal jó eséllyel bukkan fel bizonyos helyszíneken. A kompromisszumot bevállaló búvár (kicsit hidegebb víz, kevesebb nagyvad) nem fog unatkozni az Adriai-tenger mélyén sem, aki viszont idegenkedik ettől a fajta merüléstől, valószínűleg csalódni fog. Ezt persze mindenki magának dönti el; az a szerencsés, ha mindenki őszintén nyilatkozik a lehetőségekről és adottságokról, és akkor nem lesz utólagos reklamáció.
Miután ezt tisztáztuk, jöhet mindaz, ami az Adriában egyedi és vonzó. A fentebb említett érdekes állatokkal való találkozás lehetősége mindenképpen pozitívum, sokan szereznek szép élményeket egy polip megfigyelése vagy egy csikóhal meglelése révén. Nagyon sok helyen vannak olyan üregek, amelyekbe való beúszás nem igényel speciális felszerelést vagy képesítést, ám a látvány kifejezetten szép. Ilyenből annyi akad, hogy felsorolni is nehéz lenne, tehát érdemes a kiszemelt bázis honlapján tájékozódni, mik fordulnak elő a környékükön.
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
Igazság szerint az Adria mélyén nyugvó roncsok jelentős részéről elmondható, nem kezdőknek való merülőhelyek. A 40 méteren levő kaprijei Francesca di Rimini, a közel 40 méteren levő B-24 Vis sziget mellett tipikusan ilyenek, de a 20-25 méteren kezdődő roncsok mélyebben fekvő részei is 40 közelébe csábíthatják a búvárokat. A saját merüléséért mindenki maga felelős, ennek megfelelően a tapasztalat, a felkészültség függvényében ésszel kell merülni ezeknél a roncsoknál. Érdemes akár egy extended range vagy haladó nitrox végzettség megszerzésén elgondolkodni annak, aki biztonsággal akarja ezeket a különleges helyeket merülni. Annak bizonyítékául, hogy érdemes a roncskedvelőknek előre tájékozódni a merülőhelyekről, csak egy rövid felsorolás: Lina (Cres sziget mellett), Tihany (Losinj), Peltastis (Krk), Taranto (Dubrovnik), S57 (Zuljana) és a sor folytatható például amforamezőkkel. Fontos tudni, hogy a roncsokról szuvenírok elemelése nem csak erkölcsi értelemben elítélendő, ha kiderül, a hatóságok is nagyon szigorúan büntetnek érte! Ami a tengerben van, maradjon is ott, ezt a szabályt mindenkinek be kell tartania.
A legtöbb adriai merülés falaknál történik. Ezeknél egyszerűbb tervezni a merülést, ki-ki annyira ereszkedik amennyit gondol. A már említett lámpa mindenképpen hasznos a kis hasadékok felderítésekor vagy a mélyen levő vörös gorgóniák igazi színeinek kihozásához. A Kornati és a Telascica nemzeti parkokban gyakran merülnek a közelebb eső bázisok, de ezekért felárat, belépőt kell fizetni. Megjegyezzük, hogy a mi merülőhely-adatbázisunkból is sok hasznos információt szűrhetnek ki a búvárutat tervezők. Még egy fontos dolog: az Adrián gyakran előfordul, hogy a búvároknak önállóan, a merülésvezetőtől kapott eligazítás alapján kell merülni. Ez ugyan szabadságot ad a búvároknak, de a felelősség is nagyobb. Jó tudni, Horvátországban a szabályok szerint sűrített levegővel nem szabad 40 méternél mélyebbre menni. Ésszel kell merülni, főleg, ha több napon át negyveneseket dob valaki. Hiába nem repülünk, a magas hegyeken való átkelés miatt illik kerülni a hazaindulás délelőttjén a dekós mélymerülést...
Az írás a következő oldalon folytatódik!
(átlag: 4.3) átlagos nehézségű 
Szeged
