Az öngyilkos japán pilótákról sokan hallottak, de a víz alá is küldtek ilyen "stratégiával" katonákat.

HIRDETÉS

A búvárok japán neve fukuryu volt, és a háború legvégső időszakában tervezték a bevetésüket. Ez a kétségbeesett időszak szülte a kamikaze pilóták ötletét is, de Európában sem volt ismeretlen a hasonló elképzelés: a németek az összeomlás előtt ugyan nem feltétlenül ilyen nyíltan, de olyan terveket találtak ki, ahol a bevetésre induló katonáknak vajmi kevés esélye volt a túlélésre.

A dolgot az teszi igazán szomorúvá, hogy a megtizedelt állomány miatt behívott nagyon fiatal, nagyon tapasztalatlan katonák estek így áldozatul. A módszer eredményessége is több, mint megkérdőjelezhető volt, hiszen a kutyafuttában kiképzett újoncok nem sok kárt tudtak tenni az ellenségben. Ez éppen úgy igaz volt a kamikaze-támadásokra, mint a németek elképzeléseire.

A víz alatt rejtőző katonáknak kellett volna megakadályozni az amerikai erők partraszállását. Egy, a nehézbúvárokéhoz hasonló öltözékben pár méteren kellett várakoznia a katonáknak, palackokból lélegezve. A fegyverzetük 15 kilónyi robbanóanyaggal töltött tartályból állt, amit egy öt méteres rúd végére szereltek. A búvárnak a közeledő hajóhoz kellett volna ütnie a rúd végére szerelt robbanószerkezetet, ami így aktiválta volna a töltetet. Természetesen nem csak a hajót rongálta volna meg a detonáció, hanem a víz alatt levő búvárt is azonnal megölte volna.

A maximum 5-7 méteres mélységben mozogni képes búvárok tömeges bevetésére azért nem került sor, mert az atombombák bevetése után Japán megadta magát, és nem került sor a partraszállásra. 1945 teléből két esetről van feljegyzés, amikor az öngyilkos búvárok támadást kíséreltek meg Palau partjainál, illetve kiképzés során történtek balesetek, amikor további katonák vesztették életüket.