Megerősítette pénteken az amerikai országos óceán- és légkörkutató hivatal, hogy kihalt a karibi barátfóka.

HIRDETÉS

Az állat utolsó egyedét 1952-ben észlelték Jamaica és a mexikói Yucatán-félsziget között. Az emlősfaj az első olyan fóka, amely az emberi tevékenységnek köszönhetően tűnt el.

A karibi barátfókát 1967-ben sorolták be először veszélyeztetettként. Azóta számos észlelést ellenőriztek a kutatók, de mindig kiderült, hogy a feljegyzett populációk más fajokhoz tartoztak. Az állatokat az emberek zsírjuk, bőrük és kutatás céljából vadászták, s az egyedszámuk olyannyira lecsökkenthetett, hogy nem maradt fenn a faj.

A kihalás szélére sodródott a hawaii és a mediterrán barátfóka is, előbbiből 1200, utóbbiból alig 500 maradt fenn. A hawaii fókák száma azonban évente négy százalékkal fogyatkozik, s ha az elkövetkező 3-4 évben a faj száma 1000 egyed alá csökkent, a világ legveszélyeztetettebb emlőseinek listájára került. Az alacsony egyedszám miatt a populációk mérete is csökken, s már nem csak az emberi tevékenység veszélyezteti őket, hanem a sérülékenységük miatt a betegségek és a ragadózók is végveszélybe sodorhatják őket.

A karibi barátfókát Kolumbusz második útján, 1494-ben fedezték fel először. Populációja valamikor több mint 250 ezer egyedet számlált. Ám az állatok könnyű célpontjai lettek a vadászoknak, mivel gyakran a partokon pihennek, adnak életet, és gondozzák utódjaikat. Az 1700-es és 1900-as évek között a fókákat főleg zsírjukért ölték, melyből olajokat készítette a hajók aljának befedésére. Az állatok bőréből pedig ruhát, szíjakat és zsákokat készítettek.

[ reggel.hu ]