Nem sok helyen állítanak szobrot a víz alatti világ felfedezőinek- az egyik ilyen város Vancouver.

HIRDETÉS

A világ sok nagyvárosában vannak szinte jelképpé vált szobrok, olyan alkotások, amelyek valamilyen okból túlnőnek az átlagos köztéri műalkotások jelentőségén. Közös vonás nincs, hiszen vannak köztük kicsik, mint a brüsszeli pisilő kisfiú, vagy nagyok, mint a hatalmas Jézus-szobor Rióban, némelyik tréfás, mások komolyak. Koppenhága városa egy sellővel büszkélkedhet, és a szintén a tengerhez kötődő Vancouver városában élő ügyvéd, Doug Brown 1968-ban azt javasolta, hogy egy ahhoz nagyon hasonló szobor illenék a kanadai városhoz.

Ám végül mégsem egy "hagyományos" sellőszobor került a Stanley Parkban található tóba. Lehet olyan információt olvasni, hogy a koppenhágaiak nem járultak hozzá a reprodukáláshoz, de talán a mi számunkra jobban tetsző elmélet az, hogy a szobrász akarta újraértelmezni egy kicsit a sellő fogalmát, a modernebb idők szellemében. Már csak azért is szimpatikus az utóbbi változat, mert az alkotó a Budapesten született és tanult Imrédy Elek volt, aki az 1956-os forradalom után hagyta el az országot, és 1957-ben telepedett le Vancouverben. Az általa megálmodott szobor a Girl in a Wetsuit (Búvárruhás lány) nevet kapta, és egy maszkot, uszonyt, búvárruhát viselő hölgyet ábrázolt.

A városvezetés elfogadta a tervet és összegyűjtötte a pénzt. Először a talapzatot alakították ki, nagyjából harminc méterre a parttól. Imrédy a szikláról készített először másolatot, arra ültetve modelljét készítette a szobrot, amit végül bronzból öntöttek. Az ünnepélyes átadásra 1972. június 9-én került sor. Az ötletgazda Doug Brown, a hivatalos beszédek után kijelentette, hogy sem őt, sem az őt jelenlevő politikusokat nem illeti meg a leleplezés joga, hiszen a szobor az egész városé. Azt javasolta, hogy az első arra járó vancouveri polgáré legyen a dicsőség. A közönség aztán tíz percig várt az esőben, amíg kart karba öltve fel nem tűnt két fiatal lány, és le nem leplezték a búvárlány szobrát.

Az alkotó szerint eleinte volt egyfajta ellenkezés a szoborral szemben, amit évekkel később sem tudott megérteni. A szobor azóta fontos része lett a városképnek, a helyiek büszkék a modern sellőre. Peggy Imredy, a művész özvegye szerint az alkotás azt fejezi ki, hogy mennyire függ a tengertől Vancouver városa, és hogy mindenki számára előnyösen kell a tenger javait hasznosítani.