Sorozatunk ezen része a rémisztőnek tűnő fogairól ismert tigriscápát mutatja be.

HIRDETÉS

Rendszertani helyzete, származása

Albumhoz klikk a képre.

A homoki tigriscápa (Carcharias taurus, Rafinesque, 1810) a heringcápa-alakúak rendjébe (Lamniformes) és a homoki tigriscápák családjába (Odontaspidae) sorolható. A család tudományos neve magyarul "kígyófogút" jelent, utalva a családhoz tartozó fajok tűszerűen vékony, hegyes fogazatára. A tudomány jelenlegi ismeretei szerint a homoki tigrisen kívül még további két faj, a kisfogú homoki tigriscápa (Odontaspis ferox), és az óceánok bathyális (szürkületi) zónájában, 500-800 méteres mélységben élő fekete homoki tigris (Carcharias noronhai) tartozik az Odontaspidae családba. A homoki tigriscápa az újidei cápák (Euselachii) csoportján belül az egyik legősibb fajnak tekinthető. A család közös őse, az Antarcticalamna, az alsó júra időszakban, kb. 180 millió évvel ezelőtt jelent meg az akkor még szubtrópusi éghajlatú Antarktisz körüli vizekben. A földtörténeti újkor (kainozoikum, 65 millió évtől 2 millió évvel ezelőttig) tengereit igen nagy fajszámban népesítették be a család tagjai.

Így például az eocén időszak (55 millió évtől 34 millió évvel ezelőttig) melegvizes tengereiben vadászott az Odontaspis robusta, az O. hopei, vagy az O. articulata. A hazánk területét az alsó és a középső miocén időszakban (23 millió évtől 13 millió évig) borító szubtrópusi tengerbe szintén igen gyakoriak voltak a homoki tigrisek. Új fosszilis fajt is leírtak a magyarországi rétegekből, Odontaspis divergens néven. (Solt Péter, 1988)

A homoki tigriscápa biológiája, anatómiai sajátosságai

A homoki tigriscápa a közepes-nagytestű cápafajok közé sorolható. Az orra megnyúlt, és kissé felfelé emelkedik. A dorzális testtáj magas, a háromszög alakú első és második hátúszó közel egyforma méretű. A farokúszó erőteljesen aszimmetrikus (heterocerk), a felső lebeny igen hosszú, az alsó lebeny kicsi. A mellúszók rövidek, háromszög alakúak, a has alatti páros úszók kisméretűek. A homoki tigris szemei kicsinyek, a retina sárga színű. Az álkapocs ún. hysostil szerkezetű, azaz a felső álkapocs nincs hozzá nőve az arckoponyához.

A felső és az alsó állkapocsban közel egyforma méretű keskeny, éles, és rendkívül hegyes fogak találhatóak, a foglemez végén két apró mellékcsúccsal. A fogazat gyorsan cserélődik, egy kifejlett példány évente átlag 830 fogat hullat el.

A felhámot borító placoid pikkelyek igen aprók, emiatt a homoki tigrist megsimítva, a bőrét kevésbé érezzük smirgli-szerűnek. A homoki tigriscápa egészen egyedülálló módon szabályozza a lebegőképességét. Mint ismeretes a cápafajok testének fajsúlya enyhén negatívan lebegőképes, emiatt többségük folyamatos úszásra kényszerül. (Ellentétben a csontoshalakkal, a cápafélék nem rendelkeznek a lebegést szabályozó úszóhólyaggal.) A homoki tigriscápa időnként a víz felszínére emelkedik, és levegőt nyel a gyomrába, így javítva lebegőképességét.

A hímek átlagos testhossza 2,2-2,5 méter, a nőstények maximális mérete eléri a 3,2 méteres hosszúságot. Elevenszülők, a nőstények kilenc hónapos vemhesség után egy, legfeljebb kettő ivadékot hoznak világra. A rendkívül alacsony reprodukció a méhen belüli kannibalizmusra vezethető vissza. Az uterusban kifejlődő ivadékok közül a legfejlettebb felfalja a többi embriót. Az újszülött egyedek 70-80 cm hosszúak.

Táplálékuk elsősorban kisebb csontos és porcoshalakból, valamint lábasfejűekből áll. A homoki tigris ún. szociális cápafaj. Összetartó csoportokban élnek, és bizonyított tény, hogy gyakran koordináltan vadásznak. Nagy távolságokra vándorló cápafaj. A migráció az évszakok illetve a víz hőmérséklet változásával hozható összefüggésbe.

Az írás a következõ lapon folytatódik!