Ezúttal egy nagytestű, de kevéssé ismert cápafajról olvashatunk cikksorozatunkban.

HIRDETÉS

Eredete, rendszertani helyzete

Albumhoz klikk a képre.

A kevéssé ismert grönlandi cápa (Somniosus microcephalus, Bloch és Schneider, 1801) a második legnépesebb rend, a tüskéscápa-alakúak rendjének (Squaliformes) és a tüskéscápa-félék családjának (Squalidae) a tagja. A tüskéscápa-alakúak rendje három családból, és az ezekbe sorolt kilencven fajból áll. Egyike a legváltozatosabb élőhelyeket meghódító csoportnak a cápák világán belül, hiszen tüskéscápákat éppen úgy találhatunk a trópusokon, mint a sarkvidékek dermesztően hideg vizében. A squaloid cápák közül kerül ki a legtöbb mélytengeri forma, köztük a világítócápák (Etmopterus sp.) különleges nemzetsége. A tüskéscápa-alakúakhoz tartozik az eddig ismert legkisebb cápafaj, a maximum 27 centiméter hosszú törpe tüskéscápa (Euprotomicrus bispinatus) ugyanúgy, mint a legnagyobbak közé sorolható, és akár a hét méteres hosszúságot is elérő grönlandi cápa. Igen nagy múltú csoport, mivel a tüskéscápák közös őse, a Paleospinax már a középső jura időszakban (mintegy 180 millió évvel ezelőtt) ismert volt a kor melegvizes tengereiben. A rend evolúciója a dinoszauruszok korától töretlennek tekinthető.

A grönlandi cápa biológiája, anatómiai jellemzői

A grönlandi cápa a rendkívül nagyméretű cápafajok közé sorolható. A kifejlett nőstények átlag hossza 5-6,3 méter. A szakirodalomból ismert legnagyobb példány testhossza 730 centiméter volt, és tömege valamivel több, mint egy tonnát nyomott. A hímek átlag négy-öt méter hosszúak. A grönlandi cápa megnyúlt, hengeres, torpedószerű testformával rendelkezik. A rosztrum viszonylag nagy, tompán lekerekített végű. A szubterminális, azaz alsóállású száj egyenes vonalú, szélei trapézszerűen íveltek. Az öt kopoltyúrés az állat méretéhez képest kicsiny, és a mellúszók előtt helyezkednek el. A mellúszók rövidek, szélesek, a végük félkör alakú. Az első hátúszó a fejtől távol, a test második harmadának végén található, alacsony, széles és háromszög formájú. A második hátúszó közvetlenül a faroknyél előtt helyezkedik el.

Pont a két hátúszó között található az alsó hasúszó. A grönlandi cápa -más tüskéscápákhoz hasonlóan- nem rendelkezik farok alatti úszóval. A faroknyél karcsú és hosszú. A farokúszó heterocerk, de a lebenyek kicsik és szélesek. A szemek kicsinyek, a retina szürkés árnyalatú. A szemek körül igen gyakori egy világító parazita rákfaj, az Ommatokaita elongata, amely gyakran a szemek sérülését eredményezi, sőt akár vakságot is okozhat az állatnak. A grönlandi cápa színe egységesen sötét szürke, illetve szürkésbarna. A felső álkapocsban rövid, csúcsos, de igen éles nyújtott háromszög alakú fogak találhatóak. Az alsó álkapocs fogainak ettől jelentősen eltér a szerkezete; a széles alaplemezen erősen megdőlt alacsony, háromszög formájú korona jellemzi a fogazatot.

A grönlandi cápa rendkívül lassan növekszik. Egyes kutatók szerint a leghosszabb életciklussal rendelkező cápafaj, maximális életkora elérheti a 150-200 (!) évet is. Elevenszülő faj, de az ivadékok -ellentétben a viviparus cápákkal- nem a placentán, hanem tojásokban fejlődnek ki (ovoviviparus) az anyaállat testén belül. Szaporodásbiológiájáról nagyon keveset tudunk. (A tüskéscápákat az igen hosszú vemhességi idő jellemzi, így például a közönséges tüskéscápa (Squalus acanthias) rendelkezik a leghosszabb, 24 hónapos gesztációs idővel.)

Az írás a következõ lapon folytatódik!