Az Adriai-tenger
Tudomány2/4. oldal
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A hosszan elnyúló adriai medence északi és déli végén markáns különbségek mutathatók ki a tengervíz sótartalmában.. A Pó torkolati területén, a bő vízhozamú folyó hatása miatt, jelentős a tengervíz felhígulása. A torkolat elegyes, ún. brakkvizének a sótartalma mindössze 25 súlyezrelék. Az Adriai-tengernek a Pó torkolatától távolabb eső északi területein is érződik a folyó édesvizének hígító hatása. Az északi térség víztömegének sótartalma, nagyjából Ancona vonaláig, az óceáni átlaghoz hasonló 34 súlyezrelék szalinitási értéket mutat. Ezzel szemben a dél-adriai medencében a sótartalom már eléri a Földközi-tengerre jellemző szuperhalin, 38 súlyezrelékes értéket.
A tengervíz hőmérsékletének évszakos változása is igen összetett képet mutat az Adriai-tengeren. Összességében, az Adria északi medencéje a Földközi-tenger leghűvösebb területe. Ha a téli, felszíni vízhőmérsékleti minimum izotermáit hasonlítjuk össze, azt találjuk, hogy az északi és a déli víztömegek átlaghőmérsékleti különbsége eléri a 6 C fokot. Februárban az Adria, és egyben a Földközi-tenger leghidegebb pontja, a Velencei-öböl térsége, amelynek minimális vízhőmérséklete 7 C fokig süllyedhet ilyenkor. A közép- isztriai területektől a Kvarner-öböl bejáratáig, a hőmérséklet átlag 9 C fokig emelkedik, és innen a közép dalmát partvidékig 11-12 C fokra növekszik a tenger hőfoka. A dél-dalmát terület vízhőmérsékleti minimuma 12 C fok, és ez az érték az Otrantói-szoros térségében 13 C fokig emelkedik. Nyáron kiegyenlítettebb a felszíni vizek hőmérséklete. A Rijekai-öböl 24 C fokos, illetve a leghidegebb Velebit-csatorna 22 C fokos vízhőmérséklete, valamint a déli területek 25 C fokos vizének átlaghőmérséklete között, csupán 3 C fok különbséget mérhetünk. A mediterránumban a tengerjárás nem tekinthető jelentősnek, mivel a keskeny Gibraltári-szoroson keresztül, az óceáni dagályhullám nem tud benyomulni a Földközi-tenger medencéjébe. A Földközi-tengeren a dagályhullám átlagos magassága mindössze 60 centiméter, de találhatunk ettől jelentősen eltérő területeket is. Ilyen többek között az észak-Adria, ahol a Trieszti-öböl, illetve Velence, valamint nyugat-Isztria térségében az árapály szintkülönbsége elérheti akár az 1 méter 10 centimétert. Télen, amikor az észak-Adrián gyakran söpör végig a heves bóra, a duzzadó víz a szél hatására óceáni jellegű vihardagályt okozhat, például Velence térségében.
Az Adriai-tenger áramlási rendszere
Az Adriai-tengeren az áramlatok általában jóval gyengébben érvényesülnek, mint a Földközi-tenger két nagymedencéjében. A sekély adriai medence áramlási rendszerét elsősorban az itt uralkodó szelek alakítják. A Földközi-tenger keleti nagymedencéjében fontos szerepet játszó Kisázsiai-áramlás egyik, viszonylag kevésbé markáns nyúlványa, a Peloponészosz-félszigetet megkerülve, mint gyenge melegáramlat hatol fel az Adria keleti partjai mentén. Nagyrészt ennek az áramlásnak köszönhető, hogy a dél-adriai térségben a téli minimum idején, az átlagnál magasabb a víz hőmérséklete. Az adriai áramlatok átlagos sebessége 0,5 csomó. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy az átlagosnál lényegesen erősebb, lokális áramlatokkal is találkozhatunk az Adrián. A helyi áramlások a part közelében található szűk átjárókban és szorosokban különösen erősek, ahol a sebességük esetenként elérheti a 4 csomót is (egy csomó= 1 tengeri mérföld /NM/ per óra). Erősebb áramlatokat tapasztalhatunk például a horvát partszakaszon a Velebit-csatornában, Dubrovnik közelében a Grebeni-szorosban, vagy a Pasmani-csatornában. Az adriai-medencében a keleti partvidéken a fő áramlási irány délkelet-északnyugati, a nyugati partok mentén pedig északkelet-délnyugati irányú. Az uralkodó szelek közül a felszíni vízmozgást leginkább a száraz és hideg, erős, főn típusú bóra, a gyakori, és szintén hűvös mistral, vagy a nyáron fülledt időt, erősödő hullámzást és esőt hozó sirokkó (jugó) befolyásolja
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 5) átlagos nehézségű 
Budapest
