Húsz évvel ezelőtt egy vízi erőművet építettek Brazília őserdeiben Tucuruinál. A duzzasztás során 2850 négyzetkilométer őserdőt árasztottak el, nem számolva a következményekkel, amelyek mára drámaivá váltak.

HIRDETÉS

A brazil szappanoperák szelleme lengi körül a példátlan esetet, amennyiben a szolgai pórnép ne merjen beleszólni a vállalatok garázdálkodásaiba, még ha hozzáértő, akkor sem! Szakemberek már az építkezés során figyelmeztették a hatóságokat, hogy termeljék ki és szállítsák el a tervezett víztározó helyén levő fákat. Az állami Elektronorte konszern azonban nyilvánvalóan költségcsökkentés címén az őserdő eredeti formában történő elárasztását választotta. A víz alá került hatalmas fatömeg hamarosan elrothadt és évente több millió tonna metángázt és szén-dioxidot fejleszt, amivel éppen azoknak a gázoknak a koncentrációját növeli a légkörben, amelyek a legnagyobb mértékben felelősek az üvegházhatásért. Így vált a Föld "tüdejének", a brazíliai őserdőnek egy része környezetszennyezővé a szűk látókörű stratégia miatt.

A széles körű felháborodás hatására a cég egy ideje már kármentést végezne, csakhogy a hibák helyrehozása sokkal nehezebb, mint a "vízözön" elrendelése. Búvárokkal és fűrészrobottal kezdtek hozzá az elkorhadt rönkök kitermeléséhez, az eredmény a módszert minősíti.

A sikertelen akció után a konszern vezetősége a természet öngyógyító erejében bízik, sőt véleményük szerint a korhadt rönkök zavartalan környezetet jelentenek a mesterséges tó halainak. Ezzel szemben a szakértők egy tanulmányban nyilvánosságra hozták, hogy az oxigén egyre csökken a tó vizében, és ezzel párhuzamosan egyre savasabbá válik. A savas víz pedig a turbinalapátokat szétmarja, és ezzel amortizálja a monstrumot. 

[ NOL ]