Az Indiai-óceánban található szigetcsoport különleges szépsége miatt nagyon népszerű az utazók között. A több, mint ezer kilométer kiterjedésű szigetlánc több mint ezer szigetből áll amely 20 atollba csoportosul. A hófehér korallhomokból épült szigetek csak egy része lakott, azon belül is nagyjából száz olyan sziget van, amit a turisták vettek birtokukba. A beérkező utazók a főváros Male repterén szállnak le, onnan juthatnak el hidroplánnal vagy csónakkal úticéljukra, és többnyire itt szállnak búvárok a szafarihajókra is.

A szigetek körül a víz egész évben kellemesen meleg, 27-30 fokos. December és március között enyhül a forróság és jobb a látótávolság, ezért ajánlható az utazásra, de az október-novemberi időszakban a nagyobb mennyiségű planktonnak köszönhetően a szigetcsoport nyugati oldalán mantaszezon van. Az esős évszak május-augusztus közé esik, június általában a legcsapadékosabb, ebben az időszakban alacsonyabb árakkal lehet kalkulálni. Ettől függetlenül egész évben merülhető a szigetcsoport.

A turizmusra specializálódott szigeteken jó szolgáltatást nyújtó búvárbázisok vannak, akadnak kellemes házizátonnyal büszkélkedő helyek, a nyílt tengeri merüléseken viszont igen gyakran kell számítani áramlásra. A legtöbb helyen ezek olyan erősségűek, hogy kizárólag tapasztalt búvárok számára ajánlhatóak az itteni merülések. Jó lehetőség több hely megismerésére a hajós szafari.

A Maldív-szigeteken háromféle merüléstípust ismernek. Az első, és legritkább amikor egy védett áramlásmentes helyen merülünk, a másik a zátonyok külső vagy belső fala mentén történő sokszor áramlásos merülés - ahogy pl. a Vörös-tengeren is merülünk. A zátonyok fala itt többnyire lankás, a tetejük pedig sokszor 5-15 méter mélyen található, nem éri el a felszínt. A zátonyok, főleg a sekélyebbek teteje szinte minden esetben halott, a felmelegedés megtizedelte a korallpolipokat.
A harmadik, egyben leglátványosabb merülési típus a Maldív-szigetekre jellemző úgynevezett csatornamerülés. Ez kimondottan haladó búvároknak ajánlott, a merülés elején rögtön kb. 20 méter mélyre kell süllyedni a nyílt vízben, ahonnan az áramlás rásodor ideális esetben a csatorna bejáratánál 25-30 méter mélyen található letöréshez. A búvárok itt úgynevezett áramláskampóval rögzítik magukat, és élvezik az előttük elvonuló fantasztikus látnivalót - cápákat, rájákat ahogy az áramlásban vadásznak.

Szintén a térségre jellemző az úgynevezett mosógép effektus, amikor az áramlás akár tíz méterekkel is leránthatja a búvárt, majd feldobja a felszínre, aminek kezelése szintén felkészültséget igényel.

A víz alatt a már említett mantákon kívül különféle cápák és színes, gazdag korallos élővilág kerülnek a búvár szeme elé. Ha valaki kifejezetten a mantákért, cetcápákért vagy más élőlényekért utazik, érdemes előre tájékozódni, hogy pontosan melyik területen és milyen időszakban van a legnagyobb esély a találkozásra. A szigetek élővilágára az a jellemző, hogy az éghajlati változások erős nyomot hagytak a korallokon, így azok nem annyira szépek, viszont a nagyobb élőlények terén messze többet ad például a Vörös-tenger egyiptomi partszakaszához képest. Roncsokból aránylag kevesebb érdekes akad.

Manapság Magyarországról is könnyebb eljutni a szigetekre charterjáratokkal, és a beutazáshoz sem kell különleges intézkedéseket tenni, elég egy legalább hat hónapig érvényes útlevél, vízum nem szükséges.

Időzóna eltérése Magyarországhoz képest +4 óra.