Sok hal, nagy sügérek, nagyon-nagyon nyugodt víz kellemes hőfokkal.

Gyönyörű, hatalmas roncs a Zenobia. Az első merülésnél egy szellőzőkürtőn keresztül hatoltunk be a hajó belsejébe. Itt a roncsban is roncsok vannak: Hungarocamion, Zsiguli meglepően jó állapotban, és rengeteg kamion. A második merülésnél már kalandosabb utat választott a merülésvezetőm, olyan szűk réseken bújtunk át, hogy azon gondolkodtam, le kell vennem a felszerelést ahhoz hogy kiférjek. A merülési árak 100.-Eu/két merülés körül mozognak. Én ikerhez vittem felszerelést, de persze ikerpalack nem volt, (hiába ígérték meg, valahogy nem sikerült feltenni a hajóra...) így egy kölcsön kapott mellényben, sebtében átszerelt saját reduktorral merültem.
Szerintem aki teheti nézze meg, de előtte legyen valami fogalma a roncsmerülésekről, mert igazából belül érdekes a Zenobia.

Ciprus első számú roncsa és búvár-látványossága a Zenobia. Mi Limassolban laktunk és egy paphos-i divecenter szervezésében utaztunk a larnakai öbölbe az eljüllyedt komphajót megnézni. A két merülés között kivittek bennünket a mólóra ebédelni. Nagyon látványosak a kamionok és az oldalán fekvő hatalmas hajótest.
A hajócsavarnál kezdtük mindkét alkalommal a barangolást és a " bújkálások " után fönt a hajó oldalán a " telepített" halrajoknál fejeztük be. Aki Cipruson jár búvár az ne hagyja ki ezt a kellemes helyet

A Zenóbián több mint egy tucat különböző útvonalat is tudunk merülni.
Ezúttal a szétszóródott kamionok átvizsgálása volt a cél. Ezért közvetlenül a raktér felett ereszkedtünk le, de a komputerek így is túl hamar jelezték a fenékidőnk végét. (Azért sikerült pár felejthetetlen percet a kamionok közt eltöltenünk.) Az egész roncson csak mi négyen voltunk, és a halak! Mert abból itt mindig nagyon sok van. Durbincsrajok és nagy sügérek (grouper) és néhány barrakuda is.

Megint két merülés a nagy roncson, megint pár új apróságot néztünk meg, bekukkantottam pár ablakon, és ismét néztük a teherautókat. Rajtunk kívül nem volt búvár, a "miénk volt" az egész Zenobia. Két muréna is felbukkant a sok hal mellett.

Az 1980-ban elsüllyedt 178 méter hosszú Zenobia komphajónak ez volt az első útja. A rakomány értékes részének számított a több tucat kamion is. A hajó Szíriába tartott, amikor először Görögországban észleltek problémát, a ciprusi Larnaca kikötőjében pedig már vészesen megdőlt. Ekkor kivontatták a parttól nagyjából másfél kilométerre, hogy ne a kikötőt torlaszolja el baj esetén. Ám a ballaszttartályok számítógépvezérlését nem sikerült megjavítani, és a Zenobia teljes rakományával együtt elsüllyedt.
A roncs az oldalára dőlve fekszik. Maga az óriási hajótest is különleges látvány, különösen jó látótávolságnál. Kívülről is csak több merüléssel lehet bejárni, általában felkeresik a búvárok a 28 méteren levő hajócsavart. A kamionok jellemzően 28-35 méter között vannak, a rögzítettek fekvő helyzetben. Be lehet nézni, látni lehet a fülke berendezéseit. Hatalmas belső terek is vannak, mi nem úsztunk be. Mivel a roncs nagyjából 16 méteren kezdődik, nem kell feltétlenül túl mélyre menni.
A hajóút alig 5-10 perc, merülések között jellemzően ki is mennek a partra, mert a távolság jelentéktelen.
A roncson van egyébként élet is, muréna bukkan fel néha, nagy durbincsrajok (nem értettük, miért annyira barátságosak- etetik őket), egész nagy barakudák is úszkálnak körülötte és 50-60 centis fűrészes sügérekből is többet láttunk. De két merülés bőven kevés volt ahhoz, hogy fel tudjuk térképzeni. A roncs fekvése miatt inkább délelőtt jók a fények a látványosabb oldalon.

Ezen a merülésen a fő étkezőből az egyik liftaknán keresztül ereszkedtünk le a raktérbe, és az ott lévő kamionok közt úszkáltunk. Itt már nincsenek olyan tágas terek mint a felsőbb fedélzeteken de fantasztikus élmény volt a roncs belsejében bóklászni.