Ajaj! Akkor nekem meg jó lesz még jól kiélvezni a dolgot, a végül előtt.
Már merülök a gyerekkel....:-)

Aztán meg a gyerekkel merülés. Végül a gyerek merül csak...

A búvárkodás után a gyereknevelés jön. Aztán újra a búvárkodás :-D

Most, hogy így mondod, egyetemista koromban én is barlangásztam...
Lehet, hogy igazad van... A búvárkodás után mi jön? Csak hogy előre tervezhessek...
;-)))

szerintem is megy akettő együtt,de mikor fent vagyunk a minuszban akkor a meleget emlegetjük .mind a kettön ek megvan a szépsége és a varázsa.:-)

Mirci, lehet, hogy ez életkor kérdése: boldogult ifjúkoromban hegyet másztam, barlangásztam, ma már kicsit kényelmesebben, búvárkodással szerzem meg a megfelelő mennyiségű adrenalint. :)

Vicces volt ehhez képest, amikor kiderült, hogy a búvárvezető szabadidejében rohan mászni, és amikor egy másik búvár is volt a csapatban, akkor ő a 10 napos sziklamászó túrájába iktatott be egy merülési napot. Kevert személyiségek?:)

Ilyen hideg-meleg különbségek biztos vannak, északon nem strandoltam, ezért nem tapasztaltam talán. A szállás közelében, amikor egyedül lebegtem a vízben ("the beach is mine..."), pont jó volt.:)

Na ja, a sziklamászás engem sem vonz. Mostanában a via ferrata iránt kezdek érdeklődni, de még nem szántam el magam. Az okosok szerint alap személyiségtipus kérdése, hogy valaki a hegyeket vagy a tengert szereti... A kettő együtt nem nagyon megy. Nekem évi néhány hétvége a hegyekből bőven elég (síeléssel együtt), viszont a tengerből több hónap is kevés lenne...

A hideg áramlatokat tapasztaltuk, főleg a sziget északi végénél. Sőt az utazás előtt a neten is utána néztünk, és sok nyaraló panaszkodott - főleg az ismertebb Kos szigeten jártak közül - hogy néhány szálloda környékén lehetetlen volt  strandolni a rettenetes hideg víz miatt.

Szerintem az a közel-keleties hangulat az igazi görögös.:))) Nekem azért volt könnyű megszeretni, mert másfél napot Kos városban is eltöltöttem, összehasonlításként. És ott több utca akadt, ahol más se volt, csak bazár, szuvenírbolt, vicces pólók, stb. Kalymnos egészen más. De tény, azért elsősorban és mindenekelőtt a sziklamászók "játszótere". Elsősorban franciáké, ők mesélték, hogy a nem túl nehéz de szép útvonalakon sorba is kell állni a mászási lehetőségért. A hideg vizet sehol nem tapasztaltam meg, mindenütt ez a 25 volt ahol én jártam, de persze máshol más is lehet. Nagy szivacstelepek már rég nincsenek, erre sajnos nem érdemes számítani.
Látnivalók pedig nekem már rég nem hiányoznak. Elég volt a szivacsbúvár-múzeum (erről azért még írok), meg Stavrosé, aztán jöhet a lazulás.:)

Néha sajnálom, hogy a sziklamászás feleannyira sem érdekel, mint a merülés. Olcsóbb, talán nem annyira eszközigényes, és azért az is érdekes lehet...

Néhány éve voltunk Kalymnoson, nagyobb baráti társasággal. Tulajdonképpen én nem vagyok ennyire lelkes...
Mindenképp görög helyre akartunk menni, ehhez képest a sziget egyáltalán nem görögös, sőt kifejezetten közel-keleti hangulata van. A sziget kicsi és nem igazán érdekes, kevés a látnivaló, autóval egy-két nap alatt bejárható. Legjobb emlékem, hogy mindenütt nagyon finomat ettünk...

A sziget vulkanikus eredetű, ennek köszönhetőek az érdekes sziklaalakzatok, mi pedig gyönyörű andezit kavicsokat gyűjtöttünk a tengerparton :-))) Viszont a víz alatti vulkáni tevékenységnek köszönhetően rafinált hideg áramlatok vannak. Nem merültünk, de némelyik strandon a víz 18-19 C volt nyár közepén...

Mint egyszerű turista biztos nem mennék vissza, de a környék víz alatti élővilágát - főleg a szivacstelepeket - egyszer megnézném...