Na jó. Egyébbként témába vág, hogy a nyáron Cavtatban volt egy rakás oktató, akik közül a többség a Biograd la morut dícsérték. Mármint az embereket. Köztük szerénységed is.
Csak. ( Mondjuk nekem elég ha engem nem bántanak. - Ez sem mindig teljesül.)

Szóval baleset meg statisztika. Mondjuk eddig jó. Jobb?☺

Ajaj.  Helyesen: eddig nem tompultunk.
(csak azért merészelem, mert volt egy barátom aki mindig azt mondta: én sohasem hibáztam és nem is fogok. Hat éve már csak a néhai nevet viseli.)

Szám szerint 60 méter alatt elég kevés balaset volt.☺ Szerencsére, mert ott aztán kevés egy mentőbúvári végzettség a segítségnyújtáshoz.
Komolyra fordítva: az augusztus -szeptember bizonyára ( a merülések száma miatt is) azért ilyen gyászos, mert eltompul a veszélyérzet a szezon végére. Mind a bázison dolgozóknál, mind a búvároknál.
Gondolom én.

Nőtlenként a két feleség már tömeg és nem negatív. Azért ugye van olyan dolog amit nem unnál meg nézni? Mert sorolnám, de tiltott és erkölcsöt nélkülöző dolgok sokasága jut eszembe hirtelen. ☻

No igen. Mihez képest. Mert a semmihez képest már két darab is tömeg. Amikor pedig oda-vissza nézem pont kétszer annyit látok, mint ahányan valójában vannak. ☺

A világ fele a partokon él. A vízből szedi az elemózsiát. Nos ha sikerül rávenni egy politikai vezetőt - akire ugye egy döglött varjút sem bíznánk - no az pont semmire sem elég. Ugyanígy az ENSZ meg a többi naplopó társaság.

A megoldás: rá kell venni az embereket, hogy  ne egyenek. Persze ez bekövetkezik, mert nem lesz mit.

Tengeri pókot utoljára egy 1995-ös videónkon láttam, nem tudván, hogy 20 év múlva sem látok egy másikat. Pedig az már aztán egy rusnya jószág, mégis... Szóval az eredményességben nem igen bízom.

Jack london : Messze Földönből : A hercegnő. "Néhány perc múlva visszatért. Kellő mennyiségű sáros folyóvízbe szeszt kevert, hosszan ivott egyedül, és keserves rosszkedvében a tűzbe bámult.
- Igen, de... - nógatta a Kövér. - Mi történt azután?
- Ó - mondta a Hosszú. - A hercegnő hozzám jött feleségül, természetesen.
- Hiszen te voltál az egyetlen, aki életben maradtál, és nem volt ott semmiféle hercegnő! - kiáltotta hevesen Pofaszakáll, azzal alábbhanyatlott a hangja; zavart csend támadt.
A Hosszú meredten a tűzbe bámult.
Percival Delaney és Chancey Delarouse egymásra néztek. Nyugodtan, ünnepélyes csendben, egyik a fél kezével a másik fél kezének segítve, összegöngyölték, bekötözték batyuikat. Vállukra vetették, és némán kimentek a tűz fényköréből. Csak akkor eredt meg a szavuk, amikor a vasúti töltés tetejére felkapaszkodtak.
- Ezt úriember nem tette volna - mondta Pofaszakáll.
- Ezt úriember nem tette volna - hagyta rá a Kövér."


Kicsit ilyen társaságom van.☺

Igazad lehet.

A telefonnal jártam így. Volt vagy 450 név már benne és ...tik-tak tik-tak és a felismerés hogy értelmetlen. Most 55 és ha hívnak: Itt vagy a városban? Szaladj be beszélgetünk..... Pont elég.
(azért ennyi, mert ennyi került a simkártyára 94-ben és ezek nem is változtakazóta sem. Másban sem.)

Ahogy én látom:  Bármilyen (gondolom én) sportról legyen szó már a megfogalmazásból az jön le, hogy helyosztás. Jobb, rosszabb, phb, kth, stb. Na ez pont nem fontos. Nekem. De. Láttam egy weboldalt. Az emberke neve alatt felsorolva egy rakás túró, nudli, tócsni nevű képesítés, miszerint is ez az ember aztán vagy valaki vagy még annál is több, nagyobb, képzettebb, búvár lenne a szerencsétlen ha még a kopoltyúja is kinőne .. amit meg még nem tud azt most találja majd még ki és próbálja ostoba módon rámsózni.
Amiért példaként mondom: a barátaim csak merülnek. Néha még pityókásan is. Nem tudom kinek milyen csillag díszíti a hátsóját vagy mellbimbóját (ja mert ilyet láttam), de nem is érdekel. Ami igen: ne legyen gondom rá.
A fórum azért lett csendes - és ez igaz az egész webre, mert kutyánál is rosszabbak vagyunk. Nemcsak morgunk, harapnánk is. ( mai napig bánt a tudat, hogy szegény doktornőnek letrógeroltam a kocsiját, pedig... no el is maradt a "bárónő" lelkével egyetemben. Már a lelkemen szárad.)  Amíg ez nem változik addig az emberek nem beszélgetni akarnak csupán beszélni. Nem vitatkozni csak dogmákat isteníteni.
Pedig ez az egész csak Vicc, tréfa, móka. Nem kellene olyan véresen komolyan venni.

Bizonyára nagyon meszes már az agyam, de! Alapelvem, ami nincs, azzal nincs gondom sem. Viszont vannak olyan emberek, akik percekig sem vesznek levegőt. Fújnak egyet, szívak, aztán csend, később szívnak, megint szívnak... kifújnak. Nagyobb része dohányos.
Életmentő lehetne a számukra, ha egy cigit gyújtana meg az az inflátor magában amit el lehetne slukkolgatni a víz alatt. Rendes pipásoknak meg úgysem kell a levegő. Mondják is, hogy mérgező.
Esetleg volna aki nem bagós, annak meg repülősót - az ébredéshez! 

Jövőre megnézem nagyban! Addig így is jó!

Mondtam én  a fodrásznőmnek, ne csináljon már úgy mintha lenne hajam, mert tudom, hogy nincs. Csak szomorít az az olló csattogtatás. Vigasz, hogy lassan úszósapka nélkül is mehetek úszni.

Csak az irigység mondatja velem.

Tényleg jó kép. Gratula.

(Jövőre már úgy is kevesebb hajszállad áll az égnek.)

Nem baj, jövőre eszünk is.
( nálunk malackáknak hívják, mert teljesen olyan mint a ló. Márha a lovat ismeröd. Kicsit rövidebb a lába, termetesebb a hasa és nem nyerít, hanem visít ezért nem ló. Mert a tengerit azt eszi, de nem tehén mert kicsibb, hát ezért dugong nálunk a malacka. Igaz nem a kertben van hanem az ólban.)
A mester sem látta, (mondta és Te sem) csak hallott egy kis kiabálást, meg mutattak neki egy tízéves videót. Megette.
Mi pedig jövőre.
No így terjed a pletyka, hogy Szombathelyen Söpte felé dugong szaladt el a kertben aludva!.

Szép is !  

Borzalom. A világon még semmi nem működött úgy, hogy annyit adott, mint amennyit kapott. Aki ilyet állít, annak már nem is kell mást mondania egy elmeorvosnál. Már erre jár a sárgacédula.

Ismét találtam egy telefont a Nyéki-tóban. A 8 gigás kártya és a Sim teljesen jó. Pedig csak egy vízibicikli kormánylapátjáért mentem be, de lett egy napszemüvegem is pluszba - erre meg esik.
Más.
Az igazi meglepetés Povilében ért. Nekiszaladok a "tengernek" és belefutok egy nyolcfokos vízbe!
Azt gondoltam , na itt a vég. No de a víz lent meleg volt. Csak a felső harminc centi volt jeges. Szépen elterülve a felszínen. Itt látszik is miért. 

Előképzés nélkül? Akivel én valaha is lementem azokkal legalább egy napig csak az alapdolgokat gyakoroltattam. ( legtöbbje tizenéves gyerek volt , élete első merülésével, mindig gond nélkül.)
A huszonöt méter az mély.

Úgy nőttem fel, hogy ha bajba kerülök azt magamnak köszönhetem - a hibát először mindig magamban keressem,mert  tudatlan , ügyetlen, ostoba voltam - és nekem is kell kimászni belőle. Segítségnek ott a józan eszem. Sípályán sem mentem még fekete pályán, pedig egyszer le tudnék.  Esetleg nem éri meg. (motto a közhely, akik nem félnek...)

Szóval: a víz, a mély, a hideg, a szerencse, a 220-as konnektor, még a body se - ez mind nem a barátom.
Persze mondhatjuk, hogy felelős a vezető. Sajnos keserű példa, hogy aki követi az is. Engem is hívtak már 80-85 méterre mégsem voltam ott.

Sértődés, harag? Ugyanmár. Ez egy olyan luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak.

Povile.

A történtek ismeretében ez egy súlyos baleset, következményekkel. Mióta csak búvárkodom többen, különféle okokból veszítették életüket merülés közben. Néhány jóbarát is. Tanulság? Itt a félelemérzet hiánya. Ötméteren is, még egy kétméteres medencében is adódnak gondok. A problémákat csak a felkészült, tanult, gyakorlott és a sztresszes helyzeteket jól tűrő ember képes megoldani. Nagyobb részt.

Utólag persze kiokoskodhatjuk, hogy az oktató miért nem a tusgombot nyomva cserélt neki reduktort, de egy fuldokló - legyen bármilyen képzett, nagytudású és felkészült - az menekülni akar. Fel! Az ember a fuldoklástól már csak egy dologtól fél jobban. Ezt nem az első merüléseken és nem huszonméteren gyakorolja az ember. ( de gyakorolni kell, hogy ismerje a határokat.)

Érdekes, hogy az ejtőernyőzést senki nem akarja kipróbálni elsőre ötezer méteren, néhány másodperces szabadesést követően egyedül, az ismeretek teljes hiányának tudatával.

Úgy gondolom, hogy hamarabb kapnál választ, ha tudnánk, hány celziusz fokos vizet gondolsz hidegnek.
Mert van akinek a 28,5°C is hideg, van akinek a 14°C, és vannak akik -2,5°C éppencsak határesetnek gondolják, mondván: hogy igen.. ez már valóban hideg.

Röviden: Hol akarsz merülni vele?

Oda jó!

Macsek hallom Izlandra készülsz? Merthogy megy ketté az a sziget középen.

Hideg vízben próbáltad már?


Persze gratula meg minden.... második feladat, hogy a sortidat elkezdheted szárazruhává alakítani. Az egy pont arra is jár.

Hamár szóba került. Valaki itt keresett egy TRAC-hoz való nyomásszenzort. Van nálam egy komplett TRAC amiben valamikor valaki elemet akart cserélni. (kb 1996-7-8 körül)
Amennyiben aktuális keressen.

Mert nem jártam Ierapetránál délebbre, nekem már a világ vége minden azon túl!

Benéztem! (az SBS Australia -elvitt)

Ausztrália nem egy biztonságos hely a világban. (egy földrészen él annyi ember mint Tokióban.) Aki ott él tudja, hogy száz másik veszély folyamatosan jelen van. Megcsíphet egy mérgespók, megkóstol egy krokodil, szétéphet néhány dingó,  sorolhatnám. Röviden: sok.
Én azt láttam: van pénz hajóra, benzinre, riasztóra, mindenre. Melette idő is van. Csak nem kellenek a cápák, a pókok, a dingók, a veszélyforrások.  (idióták.)
Nálunk ezt úgy oldanák meg, hogy arra nevelik a gyereket: a környezet veszélyes, (a közlekedés, a másik ember, a vadállat az vad) de ha megtanulod és betartod a szabályokat, talán még baleset sem ér, nagy eséllyel kapsz nyugdíjjat is majd.

(csupán apróság: van arról statisztika, hogy a sziklán, a vízben, a kocsmában, a drogtól hány szörfös pusztul vagy nyomorodik meg? Biztos több mint cápától.)

Legyen egy a gépen, meg mondjuk egy "nyakörv" a búváron. Rengeteg infót tudna. Többet mint egy finiméter meg a búváróra.
Gondold csak el követne mint egy kiskutya, világíthatna a fotózáshoz, meg ki tudja....
Amikor búvárkodni akar az ember nem a rengeteg cumóra gondol, hanem a szabadságra - az a kis tömlő meg "emlékezetőnek" lenne.

Rossz felosztás. Végis sem tudtam olvasni. Tapasztalatom szerint megtalálja egyik bolond a neki tetsző összes többit.
Legtalálóbban az a tanmese fejezi ki a lényeget, mikor vendégségben a háziasszony megdícséri a fotóst, hogy milyen szép képeket csinált, bizonyára nagyon jó felszerelése van. A fotós sem hagyja válasz nélkül és megdícséri a háziasszony főztjét és hozzáteszi: bizonyára ragyogó edényei vannak!

Vagy nem?

Bizonyára van olyan mikor ez jó. Nekem  mikor már nagyon fájt a derekam az ólomtól (sok perces merülések végén), akkor levettem a jacketet és rákötöttem az ólmot a palackra és ráhasaltam az egészre. Nagyon pihentető volt. Kidekóztam horizontálisan
.  Viszont az egész merülést így letudni több mint botorság lett volna.
A jövőt még úgy képzelem, hogy egy platnyira kerülnek a palackok, skúter, minden etwas meg a jacket is. Az egészet kezeli egy mélységre érzékeny kis komputer. A búvár meg ruhában szabadon egy kábelen kapcsolódik hozzá. Lehet melette- felette,  öt-tíz méterre bárhol amit a spagóca enged.
Egyszerűbben: nem egy "tengeralattjáróban" vagyunk, hanem követ minket egy kis tengeralattjáró.  

Persze, ha a világ összes halászhajóját elsüllyesztenék, az valóban jót tenne a tenger élővilágának.


Más dolog, hogy a mélységnek van inkább jelentősége, mert tíz méteren sokáig van a búvár, harmincon még jól érzi magát, az ötven meg nem a legvonzóbb.  

Megmosolyogtató, persze. Mikor először kaptam vízumot Görögországba, előtte majd egy hétig nem aludtam az örömtől ! (mikor pedig kézbevettem, már az este Nis alatt ért - enyém volt az egész világ.)
Végi mentem azon az úton, amit Szőllősy Klára: Kiklász kakandozások című könyvében leírt. (1967-ben) Csak Athénben tévedtem el néhányszor.
Van még egy könyvem: Molnár Gábor: Jaguárországban.  - ami késik.....

Gyerekként még láttam "az oroszlán ugrani készül "c. filmet. Úgy gondolom sokunk kedvence lett akkor az a csodás környezet. Kevesünk meg el is jutott oda.

Nekünk fütyül a rigó?

Ez mind egy perces szösszenet! Tovább gondolnám, már időt rabló és akár okosság is lenne.

Nem kell ehhez külföldre menni. Csak próbáljon valaki merülni a rudabányai tóban. A heji () koszlidércek egy perc alatt eszméletre térítenek.

Utazóknak: ami meg van írva, az megtörténik.
Egy biztos: ahonnan a macsek hazajött, ott kő kövön nem maradt utána. Ez természetes természeti csapás. 

Amit ma is meg lehetne szervezni az egy vízalatti céllövészet lenne. Álló, úszó és hullámzó táblákkal, méretes mélységgel. Tuti buli lenne egy sorozat lövészet. Esetleg egy halat formázó bákukra is lehetne lőni. A plusz ultra az lenne, hogy egy tízkilós csukát kellene fejen lőni. A bábuba lehetőleg acélbetét legyen, hogy rosálja össze magát, mikor gellert kap a szigony! - példázva az életszerűséget.

Életem első lövése egy szerencsétlen kis apró csukácska volt. Mikor meglátam a "zsákmányt, majd sírva fakadtam. Alig volt vastagabb mint a szigony. Ezek után meg már soha többet semmit sem találtam el. (Medúzát meg már ciki lett volna...)

Bárki lehet az elnök. Még egy csecsemő is . Mint a sakk-ban. Arra kell figyelni, hogy a vezér az ki legyen.
(kicsit off, de tudja-e valaki rajtam kívűl, hogy a sakkban a huszár (ló, lovas) miért úgy lép ahogy? - nehogy valaki a lö betűre gondoljon, mert ezt a játékot már az írás feltalálásával együtt alkothatták meg)

Tipikusan az Isinyovszki rádió (Moldávia), miszerint Moszkvában zsigulikat osztogatnak.

Pedig! Szóval megyek az Adriára és azt látom, hogy az egyik kedvenc helyemen borzasztóan sok búvár van. (fenn Krk-n) Kérdezés nélkül is jött a magyarázat: tudtad, hogy C.L.ék itt találtak egy második világháborús tengeralattjárót? Neeeem. (pont akkor a Zenta roncsát merülték, tőlünk úgy 500 km-re lejjebb)

Úgy is jó! (girheseknek mondtam, akinek van saját gyártású, az úgyse fázik)

Nincs olyan, hogy biztonság. Olyan van, hogy mihez képest. Úgy gondolom, hogy ami segít - főleg fagyos vizekben és fázós embereknek, az a szalonna.  Bőségesen. Mert a merüléshez erő is kell, kitartás is a józan ész mellett.
Más csinálhat mást is , azokat én soha sehol nem látom. 

Nem értem. Lejön a ökörkör főmuftija egy évben egyszer megmártózni a vízben és ezért képesek lennének haltalanítani az egész óceánt a gyagyások.
Talán azt kellene tanítani, hogy ezek a halak ott élnek az év minden napján és minden percében. Aki fürödni akar annak ott a medence a szállodában és ki se tegye a lábát, még a homokba se, mert meg is szúrhatja v.mi. Aki a tengerbe merészkedik, vegye tudomásul, hogy nem lesz egyedül. Élvezze!
Pont attól szép, hogy veszélyes. Sokan azért imádják az egész kontinenst, mert nincs egy percnyi nyugtuk sem.  Dingók, pókok, skorpiók, hőség, malária és még ki tudja mi minden.  Ezt most mind irtsák ki?
Aki nyugalmat akar vonuljon börtönbe. Pont azt fogja kapni amire vágyik. Biztonságot, védelmet.  
Kormány és hatóság az én szememben a pondrók szintjén.  Fekete vér. (Jókai)

Mit is kívánhatnánk? Szóval az Öreg székely meg a fia polipot fogott az erőben. Mondja is az Öreg: azt hiszem fiam, mi most Q.-ra eltévedtünk!

Egy kedves termetes ember szaladt a tengerbe és ezért elmozdult a bolygó a búvár alatt.  Csúszott is 1-2 cm-t.

Kicsit szovjet gyártmányú mikrocsippesre hasonlít, de az eredmény bizonyára jó.  

Egy-két öreg ennek hallatán (hogy is mondják manapság?) besírna! Vitathatatlan, hogy oktatásra, gyakorlásra kiváló. Filmforgatásokhoz is. Télen meg jót lehet hummerezni rajta. Tényleg fantasztikus.
Viszont , hogy nem öltöznék be csak azért hogy végig túrjak hatvan méter kavicsot, az más szentigaz.
Bár... azért  egy jó társasággal nagylevegős úszásokra kipróbálnám. Esetleg víz alatti favágás, bányacsille tolás még belefér. (mint látszik, menetközben meggondoltam magam +)

Így elsőre talán az ugrik be: néhány unatkozó, jól fizetett eszement. Másodikra: eddig sem, de ezek után már biztosan nem megyek egy mekibe sem. Mert.
Ja - és nem vicc- barátom kisfiának fogai közül egy fogorvos vette ki az odaszorult kutyacsippet. + két fog rontott. Hol lehettek?

Látod nem vagyunk egyformák. Én ott húzom meg egy sportteljesítmény határát, ahol az ember egyedül és csakis egyedül a saját képességeinek és tudásának birtokában, vagy annak kifejlesztésében boldogul.
Tehát egy ember egy feladat.
Persze vannak csapatjátékok is, de az más. Mint hegymászás, barlangászat, hasonlók. Ezek is sport teljesítmények, csak másképpen mérve. (itt nincs egyén, csak egy rakás ember, mindegy kit nevezünk meg.)
Szóval, mikor ilyen "esetekről" olvasok, akkor annyira kevés maga az ember, a 290 méter, az egész, hogy....

Teljesen más lenne a "leányzó fekvése", ha mindezt valami érdekében, hasznára vagy bármi hasonló értékelhetőre fordítaná. (lenne ott egy roncs,ami.. vagy ki kell hozni v.mit, stb)

Így csak a savanyú szőlő, hogy persze, volt ideje, embere, meg technikája, de egyébként was ist ober etwas?