Én most pont 29 éves vagyok.

Láttam az albumot, és láttam, hogy más is küldött képet (ezek szerint VAN rá kereslet:) tetszett is, de ugyanúgy kellene kiírni, mint a víz alattit, anonym küldenénk képet, és itt is lehetne szavazni!
Naaa?

Nem, dehogy!
Ennyi napja van hátra, hogy keressen egy remek virágárust, megrendeljen 29 szál virágból egy csokrot, és megtanulja azt a (egyébként spontán jövő) szöveget, hogy "Drága feleségem, köszönöm a Sorsnak, hogy 29 éve mellettem vagy", stb
Luci, ha nem menne spontán a monológ, szólj, leírom mailben, mit kell ilyenkor mondani. :)

Luci! 5!

Torokgyíkká?

Final countdown, Luci: 6.....

Ne legyél zook-ni :) nem az online iváson van a hangsúly, hanem annak üzleti alapra helyezésén!
Én pl kiváló referenciákat tudok adni kovaxéknak, hogy az én bronchitis-légcsőhurutomat meggyógyították.

Én nagyon köszönöm, hogy tüdőbajomat táv-gyógyítottátok, ÉREZTEM (és hallottam) a telefonban, hogy egyemberként ittatok a zegészségemre.

Örömmel közlöm, hogy használt ezen alkoholos online tömegterápia, és ebben a tevékenységben egy vadiúj piaci rést is felfedeztem!

Gyurcsók tata telejósdájának befellegzett, juhhé, nyitok egy "csak-miattad-iszunk" exkluzív szolgáltatást, ahol ivás közben a megrendelő  (páciens) betegségének befellegzésére koncentrálunk, többed ízben, a megrendelő cehhére.
Naaa?? Világszám!

Final countdown for Luciferin:  7.....

Egy csomó biztosításnál Egyiptom még Európának számít.
Nézz utána, hátha a tied is ilyen.

áh, dehogy.
raindrop csak prédikálja a vizet, egyébként bort iszik... :)

Borosra.

A neoprén sapka-kendő csak azon a búvároknál nem esik le merülés közben a fejről, akik a víz alatt maszkot is viselnek.

Szerintem próbáld ki a plusz ólomövet a fejeden tükör előtt.

Nem titkoltam... nem tudtam, hogy vannak még komoly érdeklődők. Én az agárdi kemény fejkendőmagnak szerveztem be pár kendőt.
De ne irányíts hozzám senkit, mert én rózsaszínt nem tudok szerezni :)

óh, Thomas, hát házas ember vagyok, csak módjával kapcsolódjunk.
komolyak a (fejkendő)szándékaid?

1., démon nem egy fejkendő miatt a legmenőbb búvár hölgy

2., démon, áldott jó szívéből kifolyólag, már felvette a kapcsolatot két hete zookkal, juccal és zwaannal, a legnagyobb agárdi fejkendő-érdeklődőkkel, és saját fejkendő-monopóliumát nem kímélve elintézett nekik fejkendőt (színválasztással!), ami kb másfél hét múlva érkezik be Magyarországra.

3., ha még valakit érdekelne, most szóljon, és - drágább paraszolvencia fejében - nekik is elintézi ez a kedves, szolid, mosolygós, barátokért-mindent-megtevő gyémánt-démon.

Rosszul hallasz, Luci. Nem decens, hanem decis.

Le sem merem még írni, hogy aznap más ünnep is van - aki emlékszik, hát emlékszik, hogy nekem aznap csippanni fog a telefonom!  :-)
A Juditokkal egyébként nem vizet lehet rekeszteni, hanem sört, és ne virágot és bonbont hozzatok, hanem valami hasznosat (sört?).

Három Juditból Judithárem.

Igen, és a jobb kezében levő ÜRES sörösdoboz csak perselyként szolgált.
Esküszöm, bíró úr, így volt!

Szándékosan írtam, hogy még jobban feldobjam a témát, nehogy uborkaszezon legyen.
(Hallod, Ibolya? Uborkaaaaa!)

Mindnyájan páratlanul szépek voltatok, kár, hogy a rendőrök ezt már nem látták.. :)

Az én markomba be nem engedem.

Nekem a Gonosz ragadozó ill cápában a Prima primadonna a nyerő. A RAGADOZÓK szóban nekem van valami félelmetes, sejtelmes, hátborzongató, ellenben a kétcápás kép (bár a cápa ragadozó, tudom) nekem idilli hangulatot ad.
A Primadonnán a fény nagyon jó, pont azt a hatást éri el nálam, hogy oda-ne-merészkedjek.
Thomas ragadozójával pedig nem akarok találkozni!

Hehe, Turecka, de rég hallottam ezt a városnevet...  pedig én onnan ki vagyok tiltva, papírom is van róla.

Még versenysportoló koromban oda mentünk "edzőtáborba" síelni, életemben először ekkor síeltem, 10 kilós lengyel faléccel, és, hát nem untatlak titeket a részletekkel (pedig megérné..:-) , de a második nap után kaptam Tureckán egy szlovák "oklevelet", hogy ők (mármint helyi személyzet valamint a helyi biztosítótársaság) ilyen síelést ( ? khmm) és műsort még nem láttak sem élőben sem scifiben, és nem is akarnak többet ilyesmit látni.
Bal csuklómon pedig még mindig a tureckai nyomok... Részletek majd a következő bulin.. :)

Ne is említsük a kovászos-uborka levének kiivását, kedves Ibolya......

Hú, ez igen jó, kocsmákkal is lehet játszani??  

Az enyémet a Mares készítette, és (mint ahogy KOMOLY búvárhoz illik, természetesen) FEKETE. ... no meg egy kis piros..:)

Mindenesetre tényleg sokat javított a fázási komfortérzetemen. Van nekem külön csuklyám a ruhához, de nagyon utáltam, mert roppant nehézkes fel- és levenni, valamint a maszkomat elrendezni, és felgyűri feszes orcabőrömet löfögni.

Látom, sok irigyem akad a kendő miatt. Becserélem egy iPhone-ra...

Ti külföldre viszitek a kölköt játszótérre?
:)

Nem csuklya, hanem fejkendő-szerű sapka, amit hátul a fejen meg kell kötni.
És hát neoprénből van.
Ezért merészeltem írni, hogy neoprén fejkendő.
Hm?

Úgy láccik' nem jáccik'. Pedig én is ezt próbáltam ecsetelni a 18.hszban, hogy ha JÓ vagy, akkor kialakítasz az elején egy olyan tyúkanyó-kiscsibék dependenciát, amiből aztán akár tisztességes hasznod is lehet.

Az oktató pedig nyilván nem adja veszteségel a tanfolyamot (ad 1., a kuponok majdnem minden kuponos oldalon csak  többedmaguk vásárlásával érvényesek, ad2., az oktató osztott-szorzott, és gondolkodott (!) a meghirdetés előtt, és elgondolta, hogy a kuponos oldalak mennyi-de-mennyi potenciális tanítványt céloznak meg, míg az esetleges saját levlistás baráti köre csak ennek töredéke..).

Az ööö?

Luci kedves, mégiscsak jobb 4-6 "óccsóbb" kuponos tanítvány, mint 1-2 "hagyományos", nem?
Az "árukapcsolás" pedig adja magát, ha jó a mester, és jó marketinget nyom.

Óh.. Te kire? :))

Igen, de a többi pénzt már a "mentorodnál" költöd el, eleinte legalábbis.
És a mentornak ez jó, így inkább adja az alaptanfolyamot olcsón.

Ööö... lehet, hogy elbeszélünk egymás mellett?

De nem tudsz, asszony figyel :)

Nem tudom a mostani (világválságos) tendenciát. Az én (ős)koromban az ember nem állt meg az owd-nál, hanem
túrá(k)ra ment oktató gyámjával, és szerkót is vásárolt (igaz, a Sepadivernél..).
Szerintem nem azért iratkozik be valaki búvártanfolyamra, mert csak kipróbálni szeretné, és utána évekig tolja maga előtt a merülési lehetőségeket (wingben vagy hibridben).

Szerintem ez nem egyszeri befektetés. Mint ahogy pygmy is írta, az ő ismerőse is "boldogan várja az első nagyobb búvártúrát a csapattal".
Ha már odaédesgetted a tanítványokat, és JÓ tanfolyamot adtál nekik, akkor egy, két, három túrára biztosan eljönnek veled. Urambocsá' a felszerelést is tőled veszik,  és ekkor már korántsem egyszeri a befektetés.

ui. elche, a Hans Hass interjút megírom, Vaneknek eredetiben (némeül) megküldöm, a jelképes összeget pedig a számlámra várom.

Csak gúnyolódjatok... majd teszek fel csillaghegyi képet a szomszéd ház viszki-vételi pontjáról oszt' találgathattok.

Jajjaj, nem is tudtam még foglalkozni vele, járt a mosógép, örülgettünk egymásnak kölökkel, vendégjárás volt stb.
Nincs ötletem.. :-(

Tényleg nem kaptam meg, mint ahogy valószínű te sem az én jókívánságaimat utatokra vonatkozóan.
Konyakmeggy nuku.

Te csak csendesedj, ROMAntikus utadról nem kaptam egy darab sms-t sem..
Konyak van, nem adok, meggy is van, adok.
Che meg jön nekem egy sörrel, de a felét megihatja.
Punktum.

Pénz nem volt sok, de az iPhonért kár :-(
Mere mentek augusztusban?

Na, íme egy kis dahabi beszámoló.

Úgy kezdem, mint az Oscar-átadón: köszönet pygmynek, Lencsés Csabának, és PDIC-nek a segítségért!

A repülőútról már nem írok (csak majd külön raindropnak, excelbe lebontva..:), viszont említésre méltó volt a transzfer. A Lighthouse drivere várt minket a reptéren. Sofőrünk asse' kérdezte, milyen volt az utunk, vagy hogyan repültünk, esetleg welcome in Egypt, hanem rögtön kezembe nyomott 30 dollárt, hogy azonnal vegyek neki a duty free-ben cigarettát. Gondoltam, jó fej leszek, megvettem amit kért (kár volt). Kicihelődtünk a kisbuszhoz (ekkor még európai elvárásaim voltak, és azt hittem, segít a bőröndökkel, hehe..). 140-nel száguldottunk éjfélkor Dahab felé, majdnem összekakáltam magam a kanyarokban. Hiába mondtam, hogy slowly, please, ekkor lelassított 100-ra, mintegy egész percig. Vezetés közben egyszerre cigarettázott, rádióállomásokat váltott és csillagcsavarhúzóval telefont szerelt. Nem tudtam annyit inni a butykos "fertőtlenítőnkből", hogy nyugodtan viseljem a halálba vivő megpróbáltatásokat.
A bázison egyébként szóvá tettem a kellemetlenséget, és a visszaúton már csak 100 km/h-val, öregesen, konszolidáltan utaztunk.

A Golden Europe szállodát választottuk, mert 30 lépésre volt a bázistól. Érkezéskor welcome-karkadet kaptunk a magyar szállodavezetőtől, illetve azt a sokat érő tippet, hogy hol tudunk (most rögtön, éjfélkor) csapolt sört inni Dahabban :)
Én voltam már párszor Dahabban, utoljára 10 éve. Rengeteget változott, de a hangulata megmaradt. Az utcákon ugyanúgy kecskék, macskák, kutyák, a taxi 1 font helyett 5 font, a víz 2 font, és a merülőhelyek sokkal, de sokkal kiépítetebbek, mint 10 éve, és szinte mindenütt árulnak sört. Ahol pedig nem, ott tábla hirdeti: "We don't sell alcohol, please, bring your own!"

A szálloda kiváló választásnak bizonyult. Tágas szobát kaptunk, kb 40 nm tetőterasszal, hűtővel, napi takarítással, bőséges reggelivel. Géza, a hotel magyar tulaja kitett magáért, reggelente igazi gourmet-reggelit kaptunk! Töltött articsókát, paradicsomos bruscettát, gyümölcs-hegyeket, padlizsán-ételeket. A mindennapos rántotta sem volt egyforma: cukkinis, lecsós, padlizsános stb.
Géza bevezettett minket Dahab rejtelmebe, és Assalah városrész tutti helyeit mutatta: hol lehet biztonságosan 5 fontért kettőnknek istenien megkajálni, hol lehet tutti halat enni stb. Aranyat értek ezek az infók! Mivel mi nem kértünk félpanziót, előszeretettel ettük a kosharit, halakat, poliptojást kóstoltunk, shawirmát zabáltunk, másfél fontos cukornádszörpöket ittunk.

Sajnos a nitrox kártyánkat itthon felejtettük, és hiába rimánkodtunk nitroxos merülésért, az ISO-sított LH bázis nem engedte. Egykori nitrox-oktatónk kész volt igazolni Budapestről mailben, hogy elvégeztük a tanfolyamot, valamint én is megígértem, hogy hazaérkeztünkkor rögtön megküldöm a kártyáinkat jpg-ben (illetve fejben is bármit kiszámolok, kérdezzenek a gázokról) - de nem bizonyult elegendőnek. Így a tervezett sok merülés helyett nem merültem oly sokat (ha nem kell a pénzünk, hát nem kell..), hanem inkább szörföztünk a kedvező szélben a Lagúnában (Dahab külvárosa, van magyar nyelvű oktató!).

A bázis konyhája finoman főz, a napi leves ebédre ízletes, a wc tiszta, és a sishájuk is remek.

Vegyült örömünkbe egy kis üröm is: férjem az öltözőben felejtette a nadrágját, és merülésből visszatértünkkor a gatya ugyan megvolt, de a benne levő pénznek és IPhone-nak lába kélt :(   A bázis sajnos nem bizonyult túl segítőkésznek az ügyben.

A víz 24 fokos volt, a végére néha fáztam 5-ös hosszú ruhában, de vettem egy "neoprén fejkendőt", és sokat dobott a komfortérzetemen. Az élővilág gazdag volt (én nem vagyok cápa-mániás, hanem kütyürészős-molyolós búvár), a Bells élővilága és lágykoralljai mesések voltak!

Temérdek freediverrel találkoztunk, nagyon "menő" lett ez a sport. A Blue Holeban is többen merültek, kötél mentén - nagyon jó volt nézni őket, a harmonikus mozgásukat!

Dahab ideális választás volt. Én kedvelek alkudni, szeretek platón utazni, meleg szélben sétálni és szörfözni, no meg eldögleni a hencsergőkön egy jó sishára. Szóval nagyon klassz volt!

Igen, príma volt, nagyon pihentető!
Egyébként a visszafelé repülés előbbre tétele már nem volt dühítő, hisz annyira jól sikerült felvenni egy hét alatt a dahabi belassulást, hogy nem is "európai módon" voltam dühös, hanem csak olyan szőrmentén.

Ja, még vicces volt, amikor a Sharmi reptérre értünk hajnalban. Szinte csak az éjjeliőr volt ott, és csak lassan szállingóztak az egyenruhások.
Nem mehettünk be a becsekkoláshoz, "ten minicc, ször", aztán megettük a szendvicseinket, megittuk a vizecskénket, és húsz perc múlva ismét odamentünk, ahol figyelmeztettek minket, hogy "ten minicc, ször".
Kb 40 perc múlva bejutottunk a becsekkoláshoz, kitöltöttük az űrlapot, átmentünk három ellenőrzésen, és amikor végre bent voltunk a váróban, jól megérdemelt wc ügyünket intéztük. Wc-ről kifele már üvölti a hangszóró a last callt, nekünk!! A járatindulást ugyanis előbbre hozták 45 perccel - de valószínű a kinti reptéri személyzetet nem értesítették.
Na mindegy, elértük, átaludtuk, hazaértünk.

Drága család, egy kicsit mexöktem a zurammal, és nem akartam nagydobra verni, mert tartottam a gunyoros tekintetektől, ahogy kérdően néznek, hogyan lehet 4 év után megint merülni... De, jelentem, lehet (ismét megemlíteném titkos buddymat, aki pesztrált engem az utazás előtt és mindenféle gyakorlatot csináltatott velem ándervótör), és nagyon klafa volt a kintlét.
És az is klafa volt, hogy életben maradtunk, ugyanis az éjféli dahabi transzfer némi kívánnivalót hagyott maga után - de ezt majd az egyiptomi topikba írom.

Sziasztok,

repültem Travel Service-zel! A szerdai charterre 20 kg az engedélyezett poggyász-súly, a vasárnapira ellenben 15.
Mi szerdán mentünk oda-vissza, és, be kell valljam, komplett búvárcuccostul (jackettet nem vitt a férjem), civil ruhástul, neszeszerestül együtt egy 22 kg-s és egy 15 kg-s bőröndünk volt. A súlyok összeadódtak, lévén, egy család vagyunk, nem tököltek a 22kg-s bőrönddel.
Szándékosan bőröndbe pakoltam, nehogy búvártáska miatt az extra felárat elkérjék.
Egy darab kézipoggyászunk volt odafele, visszafele már kettő (mindig viszek egy semmi-súlya-nincs kukac-válltáskát, az esetleges szuvenyírek vagy shopping végett). Egyszer sem mértek kézipoggyászt.

Nagyon dühös voltam ellenben a menetrend miatt: odafele a reggeli járatot törölték (tudtuk előre), így éjfélkor értünk Dahabba. Visszaindulásunk napján viszont a későbbi járatot törölték (előtte nap értesítettek) és a reggeli járat maradt, így hajnali 02.30-kor indultunk Sharmba.
Magyarán majdnem két napot elvettek tőlünk, a járatok kedvezőtlen indulásával.

Pink wing?

szerb? horvát? CG?
holnap folytatom, jó éjt!

mediterrán? dél-európa? olasz?

Németország?