Tűt a szénakazalban - a jelzőeszközökről
FelszerelésekA tenger közepén magányosan lebegő búvár úgy érezheti, a minimálisnál is kevesebb a sansza a megmenekülésre. Ám ha felkészült, javíthat az esélyein.
A UKdivers.net oldalon érdekes írást találtam a felszíni jelzésekről. A közelmúltban sokan, sokat beszéltünk az elsodródásról, a vészhelyzeti cselekvésről, jórészt a marsa alami baleset kapcsán. Tökéletes receptet ez a cikk sem adhat, és mivel többször utal a brit előírásokra, csak egy részét idézem- remélhetően a legérdekesebbet.A magára maradt búvárt több veszély is fenyegeti, többek között a kiszáradás, a kihűlés vagy a cápatámadás. Azt, hogy a keresők észreveszik-e, több tényező befolyásolja:
- a távolság;
- a felszerelésein levő rikitó színek;
- a jelzőeszközeinek mérete, színe, feltűnősége;
- megfigyelő pozíciója;
- a körülmények, mint például a hullámok nagysága, vagy hogy a látótávolság korlátozott-e.
Néhány tipikus jelzőrendszert a cikk szerzője táblázatba foglalt, hogy bemutassa, melyik nagyjából milyen távolságból észlelhető:
Pirotechnikai eszközök: 4401-9328 méter
Lámpák: 975-8962 méter (látható, mekkora a különbség, teljesítménytől függően!)
Villogó stroboszkóp a zászlón: 1666-4639 méter
Sárga zászló: 279-3148 méter
Narancssárga/piros zászló: 206-1591 méter
Felszíni jelzőbója: 201-1191 méter
Fekete zászló: 244-832 méter
Búvár a vízben: 254-678 méter
Búvár feje: 197-230 méter
A merülés előtti felkészülés az első lépése annak, hogy baj esetén javuljanak az esélyek a búvár megtalálására. Néhány alapvető tanácsot összegez az írás is. Elsőként azt, hogy részesítük előnyben azokat a felszereléseket (például csuklya), amelyek feltűnő színűek. Mindig legyen a búvárnál felfújható jelzőbója. A vizuális jelzőeszközök széles tárházából is lehet válogatni. Ilyen a kihúzható rúddal rendelkező zászló, a különféle rakéták, jelzőfüstök. Az effajta pirotechnikai eszközök viszont kétségkívül drágák, és általában nem arra tervezték őket, hogy bírják a víz alatti nagyobb nyomást. Így hát nem garantált, hogy hosszú távon is működősképesek maradnak.
A villogó lámpa kicsi, eleme sokáig bírja, és még eredményesebben jelezhetünk vele, ha például a zászló tetejére rögzítjük. A lámpák este és szürkületkor tehetnek jó szolgálatot. A tükör az egyik legeredményesebb jelzőeszköz, elem sem kell hozzá. Néhányan a CD-lemezek használatát javasolják (könnyen beszerezhető és elhelyezhető lehet például a névjegykártya méretű), aminek a közepén levő lyuk a "célzást" is segíti. A fluoreszkáló festékek inkább a légi keresés esetén hatékonyak.
A másik módszer a figyelemfelhívásra a zajkeltés. A síp kicsi és olcsó, de hangereje korlátozott. A különféle kürtök viszont egészen nagy távolságból hallhatóak. A felsorolt eszközök használata természetesen nem zárja ki egymást, tehát a bója, a tükör és mondjuk a síp együtt egy búvárnál egyáltalán nem túl sok, és növeli az esélyeit a megtalálásra. (Megjegyzendő, hogy néhányan egy kis mennyiségű édesvizet is zsebre tesznek elsodródásveszélyes helyen, ami szintén életmentő lehet.)
Az EPIRB (Emergency Positioning Indicating Radio Beacon), azaz vészhelyzeti jeladó, ami segít a helyzet meghatározásában talán a legjobb eszköz elsodródás esetén, hiszen frekvenciája meghatározott, az alapján keresnek a mentőhajók és -helikopterek. Nyilván nem olcsó eszközről van szó, és akkor a leghasznosabb, ha magán a búvárhajón is van egy vevőrész, a mi általunk gyakran látogatott helyeken viszont nem igazán készültek fel ezek alkalmazására. Ebből is létezik több típus. Az, amit a búvár, azaz természetes személy visel, a PLB (Personal Locator Beacon) nevet kapta.
Az előzetes óvatosság része az is, hogy jó búvárbázist, megfelelő állapotú hajót és felkészült legénységet kell keresni. A merülés előtt tisztában kell lenni a hely veszélyeivel, és nem megfelelő kondíció esetén nemet kell rá mondani. Ha az időjárás nem kedvező, szintén érdemesebb kihagyni a merülést. Ha a búvárnál van EPIRB, mindenképpen közölni kell azt a kapitánnyal.Ha a felszínre érve nem látszik a hajó, a legfontosabb teendők a következők:
- Mellény felfújása.
- Jelzőbója felfújása.
- A kihűlés elkerülése érdekében magunkon kell tartani a csuklyát, kesztyűt, netán még jobban felfújni a mellényt, hogy a lehető legjobban kiemeljen a vízből. Hullámos vízben sznorkelt kell használni, és érdemes az arcunkon tartani a maszkot.
- Minden lehetséges eszközzel (tükör, lámpa, síp stb.) meg kell próbálni jelezni. Felfelküdve a vízre lehet jelezni az uszonyt magasra emelve, ha az az egyetlen rikító színű felszerelés.
- Ne küzdj az áramlat ellen, még ha azt is látod, hogy a hajó folyamatosan távolodik.
- Dobd el az ólmot, de tartsd magadnál az ólomövet.
- Ha úszni kezdesz, próbálj ne szembe úszni az áramlattal. Ne ússz csak azért, hogy felmelegítsd magad, mert ezzel inkább csak az erődet fecsérled.
- Soha ne igyál a tengervízből.
- Maradj a többiekkel, a búvárok az ólomöveket használhatják arra, hogy egymáshoz rögzítség magukat.
- Soha ne add fel! A túléléshez nagyon fontos, hogy folyamatosan próbálj jelezni, keresni a láthatáron a mentőegységeket. Bízz abban, hogy a kapitány ismeri a merülőhely pontos helyzetét, és tudja, milyen áramlások jellemzőek. Biztos lehetsz benne, hogy keresni fognak.
Nos, a fenti összefoglaláshoz még talán annyit érdemes hozzáfűzni, hogy időnként a szabályokat átírhatja az élet, tehát minden helyzetben a hidegvér megőrzése a legfontosabb. A marsa alami történetből is kiderül, a szabályok egyikét megszegő, önfejű, de talán a józan eszére hallgató orosz búvár otthagyta a többieket, és túlélte a kalandot a partra úszva.
GR
[ UKdivers.net ]
(átlag: 3.8) átlagos nehézségű 
Budapest
