»» ««

Mel Fisher története

A búvárkodásról

Az amerikai búvár már az üzletág megszületésénél is ott volt, és évtizedekkel később minden idők egyik legnagyobb kincsleletére bukkant.

Az 1922-es születésű Mel Fisher élete korántsem mondható szokványosnak. A már gyerekként is kincsekről álmodozó Mel egészen távol az óceántól nőtt fel, Indianában. Fiatalabb korában ezért aztán egészen más irányba indult el, mérnöknek tanult, és saját zenekart is alapított, majd a második világháború kitörésekor bevonult. 1945 után a nyughatatlan férfi Chicagóban, Denverben végül Floridában kötött ki, ez utóbbi helyen végre elkezdhetett a víz alatti világ felfedezésével foglalkozni. Első légzőkészülékéért egyenesen Kaliforniáig autózott. 1950-ben aztán az egész család Kaliforniába költözött, ahol egy csirkefarmot alakítottak ki. Mel itt is besegített, de a vizek mélyén is kalandozott. Végül aztán a csirkefarm területén még egy kis búvárboltot is nyitott.

A farmon tűnt fel egy tűzrőlpattant, vörös hajú lány, Dolores, aki aztán Mel felesége és négy gyermekének anyja lett, és ráadásul osztozott Mel búvárkodás iránti szenvedélyében is. Mindenféle búvármunkákat elvállalva végre tudtak egy igazi, jól felszerelt búvárboltot is nyitni- az elsőt a világon. A Mel´s Aqua Shop igencsak sikeres vállalkozás volt, a sok év során 65,000 búvár ismerkedett meg náluk a merülés alapjaival. Mel pedig tervezőként sem tétlenkedett, víz alatti kamerát és szigonypuskát is épített például. Kaliforniában és a Karib-tengeren búvárcsapatával pedig roncsok után kutatott.

A véletlen viszont megint más irányba fordította Fisherék életét. Egy kincsvadász, Kip Wagner tett egy üzleti ajánlatott Melnek, hogy felesben dolgozhatnának közösen Floridában. Dolores éppen egy halom számla felett ült, amikor férje megkérdezte, mit szeretne: tovább csinálni a papírmunkát, vagy belevágni a kincsvadászatba. A beszélgetés után nem sokkal a csapat egy autós karavánban utazott át Floridába, hogy új életet kezdjenek. A parthoz közeli vizekben, a homokban kutatva hamar nullára csökkent a látotávolság, ám egy ügyes találmánynak köszönhetően gyorsan megszületett az első eredmény: 1964-ben 1,033 arany érmére bukkantak. A hatvanas években az egymással párhumazosan dolgozó csapatak húsz millió dollárnyi kincset emeltek ki az 1715-ben elsüllyedt spanyol flotta megtalált maradványaiból.

A régi okmányokat tanulmányozó Mel Fisher érdeklődése egy 1622-ben elsüllyedt, kinccsel megrakott spanyol hajó felé fordult. A Nuestra Senora de Atocha keresése több, mint másfél évtizeden át tartott, emberéleteket követelt, de végül eredmény koronázta. 1985 július 20-án bukkantak rá a roncsra, ahol 40 tonna aranyat és ezüstöt, illetve 100,000 spanyol pénzérmét találtak, és sok más kincset. A lelet összértékét 450 millió dollárra becsülték! Noha hihetetlen értékről van szó, a feljegyzések szerint ez csak nagyjából a fele volt a hajó által szállított kincseknek. A feltárások még ma is zajlanak a hajóroncs közelében.

A kincsvadászat természetesen vitákat is kiváltott, hiszen a Florida közelében napjainkban is dolgozók tevékenységét a régészek aggályosnak ítélik. Mel Fisher már az Atocha projekthez szerződtetett egy hivatásos régészt, hogy a csapat professzionálisan végezze a leletek mentését. Múzeumot is alapított a víz alatt talált kincsek bemutatására. A víz alatti kulturális örökség védelme miatti viták vezettek végül el oda, hogy életebe léptették az UNESCO 2001-es egyezményét.

Mel Fisher neve pedig sok helyen egyet jelent a világ legsikeresebb kincskeresőjével. Az élete arra volt bizonyíték, hogy ehhez a munkához sok idő, elkötelezettség, türelem és pénz kell- no meg szerencse. A tizenhét éven át tartó kutatás során szinte az összes korábban összegyűjtött pénzt elköltötték, de a csapatot mindig továbblendítette Mel töretlen hite. Kedvenc mondása az volt, hogy "Today´s the Day!"- és egyszer tényleg be is köszöntött a nagy nap. A híres roncsvadász 1998-ban hunyt el, de családja és cége ma is aktívan tevékenykednek, a kalandos kutatás történetét pedig egy tévéfilmben is feldolgozták.

Kapcsolódó link: Mel Fisher Maritime Museum
Kapcsolódó írásaink:


Hozzászólást csak regisztrált felhasználótól fogadunk el. Regisztrálás/belépés.


 2. békabúvár 2008 júl 24. 00:26  
Mel Fishert úttörő klasszikus jellegére való tekintettel talán nem illene kritizálni - mint például Cousteaut sem - de hogy amit tett az már abban a korszakban sem számított tudományos régészetnek, az biztos. A múzeuma így lett lelőhelyösszefüggések tisztázása nélküli tárgyak kiállítása. A vízalatti kulturális örökség védelméről szóló viták generálásában azonban kétségtelen szerepe volt, és tán ez legnagyobb érdeme:) A témakörben a legújabb hír, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság is készül aláírni a 2001-es UNESCO egyezményt, ugyanis a kiadott kutatási koncessziók számához képest meglehetősen kevés értékelhető dokumentáció készült, így besokalltak.
 1. brekkk 2008 júl 23. 11:46  
A viták nem szimplán a kulturalis örökség védelméről szóltak, Florida állam kapzsisága is benne volt a történetben. Ugyanis Mel Fisher a Fl. állammal kötött szerződés értelmében koncessziós díjat fizetett azért, h Florida vizeit kutatja, viszont ennek fejében amit talál az őt illete volna meg. Nyilván senki nem számított rá, h ekkora zsákmányra bukkan, uhogy a szerződés ellenére azon nyomban le is foglaltak mindent, mondván, h mind történelmileg mind anyagi vonzatát tekintve olyan értékes, h nem maradhat magántulajdonban. Mel beperelte először Florida majd a szövetségi államot, végül a legfelsőbb bíróság ítélete neki kedvezett. A megnyert per ellenére alkut ajánlott Floridának, h csinál egy múzeumot, ahol kiállítják a legértékesebb/legérdekesebb elemeit a feltárásnak, a maradék viszont saját kezében maradt. Így jött a létre a Mel Fisher múzeum Key Westen, ami mindenképp megér egy látogatást, ha valaki esetleg arra jár. Key West egyébként is fantasztikus hely tele spanyol ajkú bevándorlóval, gyarmati stílusú épületekkel, karibi hangulattal és van ott egy Hemingway ház is.
A kincsvadászatot viszont az Atocha feltárása óta eléggé leszabályozták, uhogy ki tudja ezzel érdemes-e próbálkozni.:-)

Merülőhelyek

Sha´ab Suadi, Korall Gardeen

Sudan

1/1 db alapján:érdekes(átlag: 4) könnyű körülmények
max: 18m, látótáv: 10-25m

szafaris megközelítészátony merüléskorallos, trópusi élővilágteknős

Látogasd meg és lájkold facebook csoportunkat, videóinkat pedig a Vimeo csatornánkon is elérheted.
A fórumban leírtakért a divecenter.hu felelősséget nem vállal, az kizárólag a hozzászóló magánvéleménye.

Powered by babelrabbit engine © 2004-2024 Bunny - All rights reserved
Az oldal szöveges és képi tartalmának felhasználásáról az impresszumban tájékozódhatsz.
Impresszum / Adatkezelés