Cápaenciklopédia: a rókacápa
Tudomány1/2. oldal
Hírek szerint az Elphinstone-nál újabban rókacápával találkoztak- most ezzel a fajjal ismerkedhetünk meg.
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A rókacápa biológiája, anatómiai jellemzői
A rókacápa a nagytestű cápa fajok közé tartozik. A kifejlett hímek és nőstények testmérete -más lamnid fajoktól eltérőn-, közel azonos. Az előbbiek átlagos testhossza 260-330 centiméter, a nőstényeké pedig 270-360 centiméter közötti. Az eddig ismert legméretesebb egyed teljes testhossza elérte a 395 centimétert.
Az Alopidae családba tartozó fajok egyedi jellemzője az aránytalanul hosszú felső farokúszó lebeny, amely a rókacápánál meg is haladhatja a törzs hosszát. A törzs megnyúlt, torpedó formájú. A rosztrum rövid, és hegyes végű. Az aránylag nagy szemek közel fekszenek az orrhoz. A retina egységesen fekete színű. A szemek a többi lamnid fajhoz hasonlóan, nem rendelkeznek pislogóhártyával. Szorosan a szemek mögött találjuk az apró fecskendőnyílásokat. A kopoltyúrések kicsinyek, az utolsó kopoltyúív a mellúszó töve mögött található. A mellúszók hosszúak, és lekerekített végűek. (Az A. vulpinus mellúszója hegyes csúcsban végződik.) Az első hátúszó meredek szöget zár be a dorzális síkkal, hosszúkás, meredek háromszög formájú. A második hátúszó apró, lapított, és a farok alatti úszó felett található. A páros has alatti úszók nagyok, jól fejlettek. A faroknyél rövid, és szintén eltérően más heringcápa-féléktől, igen vastag. A farokúszó felső lebenye nagyon hosszú, és fokozatosan elvékonyodik. Az alsó lebeny viszonylag széles. A rókacápa faroknyelén nincsen kaudális él, és ez szintén a legtöbb lamnid fajtól eltérő anatómiai sajátosság. A szájnyílás keskeny. A symphisis típusú fogazat nagyon kicsi, a felső álkapocsban átlag 45, az alsóban pedig 37 fogat találunk. A foglemez széles és beöblösödő, a korona döntött, lapos, háromszög alakú, a rövidebb él tövében két egybenőtt mellékcsúccsal. A háti (dorzális) testtáj színe mélykék illetve sötét kékesszürke, a hasi (ventrális) rész fehér.
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A hímek 6 és 9, a nőstények pedig 8 és 9 éves korukra válnak ivaréretté. Az újszülött ivadékok igen nagyméretűek, testhosszuk 90-140 centiméter közötti. Az ivadékok nagy mérete relatív védettséget biztosít az újszülöttek számára a kisebb ragadozókkal szemben. A nőstények általában csak kettő ivadékot ellenek, így a rókacápa az alacsony reprodukciós rátával rendelkező, és emiatt szaporodásbiológiailag a különösen sérülékeny cápafajok közé tartozik. A hímek átlagos életciklusa 20, a nőstényeké 29 év. A rókacápa sebes úszású, aktív, nyílt vízi ragadozó. Táplálékrendjét apró pelágikus rajhalak és lábasfejűek alkotják. Kisebb csoportokban, közösen vadásznak. Hosszú és erős farokúszójukkal felkorbácsolják a vizet, és a szétbomlasztott rajhalakat jól célzott farok csapásokkal kábítják el, majd ezt követően könnyedén összefogdossák a mozgásképtelenné vált zsákmányt. Epipelágikus faj, a kontinentális selfet borító, és a nyílt óceán felszíni vízrétegeiben honos. Megtalálható a partoktól távoli korallzátonyok és szigetek nyílt tengerrel határos parti vizeiben is. Legfeljebb 150 méteres mélységig hatol le. Ez a faj a röviduszonyú makóhoz (Isurus oxyrinchus) hasonlóan időnként akár öt méteres magasságig is kiveti magát a vízből. A kiugrások oka nem ismert, de legvalószínűbb, hogy így próbál az állat megszabadulni a bőrére tapadt parazitáktól.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 2.5) nehéz körülmények 
Szeged
