A mérsékelt övi éghajlaton nagyon látványos a tavasz érkezése. Elolvad a hó, emelkedik a hőmérséklet, kilombosodnak a fák, és virágozni kezdenek a kora tavaszi növények.
Lassan elolvad a tavakat borító jégpáncél és a melegedés, valamint a több fény hatására, megindul az élet. Először az algák kezdenek el szaporodni, majd az algákkal táplálkozó mikroszkópikus nagyságú élőlények, mint például a kerekesférgek, ágascsápú rákok. Egy búvárkodásra alkalmas tóban ezek a jelek egy átlagos megfigyelő számára érzékelhetetlenek. Tudnunk kell, hogy ennek ellenére ezek alapvető fontossággal bírnak a vizek életében. Lassan a halak is élénkebbé válnak, elkezdenek táplálkozni majd udvarolni és szaporodni. Sajnos a légzőkészülékek túl zajosak, ezért a halak messziről tudomást szereznek a búvár jelenlétéről, és ha esetleg nem is menekülnek el, mégis óvatosak, félszemmel ránk figyelnek, és minden érdekes tevékenységüket abbahagyják, hogy időben el tudjanak menekülni. Ez alól csak a helyhez kötött viselkedési formák a kivételek, mint például a később tárgyalt ivadéknevelő magatartás.
Ha feltesszük a kérdést, hogy mi az a külső kiváltó inger, ami tavasszal, az egyes élőlényekkel "tudatja", hogy itt az idő a szaporodáshoz, akkor a legtöbben bizonyára a hőmérséklet emelkedésére gyanakodnának. Azonban megszokhattuk már, hogy a biológiában az egyszerű válaszok általában hibásak, a bonyolultabb válaszokban pedig visszaköszönnek az egyszerűbb feltevések. Nagyon sok élőlénynek az első jelzés a fényperiódus változása. Ha még nem elég hosszúak a nappalok, akkor hiába enyhe az idő, csak lassan szaporodnak az algák. Tavasszal mindig hosszabbodnak a nappalok, csillagászati okok miatt. Ennek hatására az élőlények többsége mintegy felkészül a bekövetkező változásra. A meteorológia furcsaságai miatt azonban ilyenkor még hosszabb ideig kedvezőtlenek lehetnek a hőmérsékleti viszonyok, azaz túl hideg lehet. Néha a természet "siet", máskor pedig "késik", több hét különbség is lehet a különböző évek között. Ezt mi magunk is megfigyelhetjük a kerti kora tavaszi növények virágba borulásánál. Az élőlények megvárják a nekik kedvező melegebb időszakot a szaporodáshoz. Még így is előfordulhat, hogy egyes években egy későn jövő hidegfront komoly pusztulást (akár 90 %-osat is!) okozhat egyes halivadék állományokban. Nem véletlen, hogy némely hal faj olyan bőven bánik az ikratermeléssel. 
Esetenként az előzőektől teljesen eltérő dolgok (is) szabályozhatják (vagy módosíthatják) a szaporodás megindulását. Kimutatták, hogy egyes pontyféléknél a víz elektromos vezetőképességének a csökkenése nagyban hozzájárul az ívás megindulásához. A vezetőképességet a vízben oldott ionok okozzák, minél több oldott só van a vízben annál nagyobb a vezetőképesség. Tavasszal a hóolvadás idején a folyók - illetve kisebb mértékben a tavak - vezetőképessége csökken, mert a hólé oldott sótartalma kicsi. (Elvileg desztillált víz). A hóolvadás miatt megnő a vízszint, és az áradás során, víz alá kerülnek az ideális ívóhelyek. A csukák szaporodásában is fontos kérdés az időzítés. Itt nem a jó ikrázó helyek megléte a fontos kérdés, hanem a táplálék. A csukák a legkorábban ívó halaink közé tartoznak. Február végén, március elején megkezdik a szaporodást. Az ikrából lassan kikelő kis csukák első táplálékát a planktonikus életformát folytató, kerekesférgek adják. Akváriumban ez a magatartási forma jól megfigyelhető, bár a külső szemlélő sokszor nem tudja, hogy mi történik, mert a kerekesférgeket szabad szemmel az ember nem látja. Csupán azt észleljük, hogy a kis csuka időnként nekiiramodik a nagy semminek, majd megáll. A kerekesférgek jó indító tápot adnak, de csak pár napig, majd a plankton nagyobb tagjaira (evezőlábú rákok, ágascsápú rákok) állnak át a kis csukák. Az igazi ragadozó életmódra a csukák akkor térnek át, amikor a pontyfélék ivadékai megjelennek. Nagyon fontos az időzítés, mert ha nem keltek ki a táplálékul szolgáló kis halak, akkor sok kis csuka éhen pusztul, ha pedig késik a ragadozásra való áttérés, akkor a zsákmány állatok "kinőnek a csukák szájából". Ebben az időszakban, ha egyébként is kedvezőek a feltételek, hihetetlen ütemű a kis csukák növekedése. Néhány nap alatt megduplázza, megháromszorozza az állat a testhosszát. Ehhez persze az is kell, hogy hatalmas étvágyát ki tudja elégíteni. Nem ritkán a táplálékát az azonos testhosszúságú fajtestvérei adják. 
Persze az egyes fajok között jelentős különbségek lehetnek. A meleget kedvelő leső harcsa, bár szintén ragadozó, egészen más szaporodási stratégiához folyamodik. Nem is tavasszal, hanem inkább kora nyáron, a hazai halak közül az utolsók között szaporodik május végén, június elején, akkor, amikor a vízhőmérséklet tartósan 20 fok fölé emelkedik. Az ikrából kikelő ivadék először ágascsápú rákokat fogyaszt, majd hamarosan áttér az üledéklakó élőlények fogyasztására, mint a rovarlárvák, illetve főleg a különböző árvaszúnyog lárvák. A ragadozó életmódra való áttérés után, akárcsak a csukák esetében, a harcsáknál is megfigyelhető a kannibalizmus. A leső harcsa fészket épít az ikráinak és a kis harcsákat rövid ideig őrzi. Nem valószínű, hogy egy búvár ezt a magatartást meg tudja figyelni, mert a leső harcsa rejtőzködő életmódot folytat, és a fészekőrzés csak pár napig tart. Akinek szerencséje van, az nagyobb valószínűséggel találkozhat fészkét őrző törpeharcsával. Ez egy másik faj, amit Észak-Amerikából hoztak be, és számos magyarországi vízben megtelepedett. A fészekőrzés itt látványosabb és tovább is tart. A sok apróság egy amorf felhőben gomolyog, alig lehet elkülöníteni az egyes egyedeket, míg valamelyik szülő féltékenyen vigyáz a "gyerkőcökre". Esetenként még látszat támadásokat is ki lehet provokálni a harciasabb egyedekből. Vonuljunk egy kicsit vissza, és ne zavarjuk a családi békét, kicsit távolabbról szemléljük a törpeharcsa-család intimitásait. Természetesen ezer más érdekessége is van a tavasznak, amit egy szerencsés, hidegebb vizet is tűrő búvár felfedezhet magának. Ezekről azért nem írtam, hogy ne vegyem el a saját felfedezés örömét, no meg természetesen sok érdekességről a szerző sem tud. Ne feledjük, hogy a tavasz is csak a szép, tiszta vízben boldog, vigyázzunk a természetre és vizeink tisztaságára.
Dobó Zoltán
Búvár Paradicsom
(átlag: 4.3) átlagos nehézségű 
Kecskemét
