Mélytengeri aranyásók
KörnyezetvédelemSok kárt okozhat a mélységben levő ércek kitermelése.
Az élővilágért aggódó tudósok viszont egyáltalán nem lelkesek, nem meglepő módon. A tenger erőforrásait már így is nagyon kimeríti az emberiség, elég például a túlhalászatra, a tengerbe engedett szennyező anyagokra, a szemetelésre gondolni, mint ahogy a klímaváltozásért is általában az emberi tevékenységet okolják. Most pedig jön egy újabb romboló hatású eljárás, és erre a kormányzatok nincsenek felkészülve.
Sylvia Earle, a legendás oceanográfus szerint a régi korok területszerzéseit idézi az, ahogy elkezdik a mélység kincseit kitermelni. Ám ezt a részt a tengerben a tudomány még alig kutatta, ehhez képest máris bányásznának és ezzel rombolnának ott. Talán máris késő szót emelni, mert a fémek ára emelkedik a világpiacon, ami vonzóvá teszi ezt a tevékenységet. Az utóbbi pár évben megtöbbszöröződött azoknak a cégeknek a száma, amelyek aranyat keresnek a Csendes-óceánban, és az általuk megszállt terület nagysága is exponenciálisan növekszik. A költségek magasak, de ha sikerül gazdag lelőhelyre bukkanni, busásan megtérül a befektetés.Az International Seabed Authority szabályozza a tengerfenék kiaknázást nemzetközi vizeken. Már egy Mexikó nagyságú terület feltárására igényeltek engedélyt a Csendes-óceán középső részén. Angol, orosz, kínai, japán és koreai cégek állnak a projektek mögött, de már brazil és német vállalkozók is megjelentek. Réz, kobalt, nikkel és mangán után kutatnak a mélyben, amikre nagy a kereslet az elektronikai iparban. Pápua Új-Guinea saját vizeiben adott engedélyt egy kanadai cégnek a kutatásra, akik reményeik szerint több száz millió dollár értékű réz-, cink- és aranymezőket találnak. A tenger fenekén nem akarnak fúrni, az ott levő nagyobb rögöket akarják felkutatni és a felszínre hozni.
A mélytengerek világáról ma már tudjuk, hogy nem élettelen sivatagok, egy-egy élőhelyen az üledékben több ezer faj egyedei fordulhatnak elő. Ám ha ezeket a helyeket a bányászok feldúlják, az megnehezíti a biológusok munkáját- ha nem teszi éppen teljesen lehetetlenné. Az International Seabed Authority elvileg szabályozza, hogyan lehet bányászni, de nehéz elképzelni, hogy a tengerfenék feltúrása, az ércek keresése majd a felesleges anyagok visszaengedése a tengerbe semmilyen kárt nem okoz. Vannak, akik szerint nem is lenne szabad ilyen tevékenységet engedélyezni egyáltalán, de a pénz nagy úr, és egyelőre a gazdasági érvek erősebbek. Becslések szerint évi 1 millió tonna érc kitermelése is elképzelhető a közeljövőben, de milyen áron? A tenger ellát és élelmez több milliárd embert, ha a végletekig kimerítik az erőforrásait, akkor annak katasztrófa lehet a vége. Így is nagyon nehéz a hatóságok dolga, amikor a túlhalászattal próbálnak küzdeni, újabb problémaforrásra nincs szükség. A halászatban jelenleg ott tart a helyzet, hogy már azt tervezik, minden hajót kötelezően felszerelnek egy jeladóval, hogy mozgásukat követhessék, és így könnyebben elcsíphetik az illegálisan dolgozókat. Ám vannak, akik szerint ez sem lesz megoldás, mert nincs nemzetközi vizeket ellenőrző "rendőrség", nem tudni, ki finanszírozná annak működését, milyen szabályok vonatkoznának rá, milyen jogköröket kapna.
Így aztán jó lenne még most, a tengermélyi bányászat felfutása idején felelősen dönteni, és a fenntartható eljárásokat megkövetelni a piacra belépőktől. Ráadásul úgy kellene a bevételeket megosztani, hogy ne csak egy-két befektető gazdagodjon, hanem az egész társadalom részesüljön belőle.
[ Japan Times nyomán ]
(átlag: 5) nehéz körülmények 
Szeged
