Káosz és béke
EgyébPolitikai viharoktól hangos pár ország, de érint-e ez minket, búvárokat?
Egyiptom után most épp Thaiföldre vetik vigyázó szemüket a merülés szerelmesei. Utóbbi országban épp katonai puccs zajlik- bármit is mond a magát kormányfőnek kinevező tábornok, ez az. Hogy a demokrácia nevében teszi, az igazán szép a részéről, de ettől még a tények makacs dolgok.Mi természetesen olyan helyekre szeretünk utazni, ahol biztonságban vagyunk. És nyilván önös érdekek vezérelnek: ha lehet jókat merülni jó áron, akkor senkit nem érdekel, ki van hatalmon és hogy lett belőle az ország vezetője. Én ezt nem tartom elítélendő dolognak, mi nem láthatunk bele semmilyen szinten egy ország belpolitikájába. Ahogy néha mi is a fejünket fogjuk külföldi "elemzők" Magyarországról szóló cikkeinek olvastán, úgy nyilván kívülről mi sem értjük az emberek motivációit, a történések mozgatórugóit. Mi akkor tesszük a legjobbat, ha a helyi dolgokkal nem foglalkozunk, a búvártúrára koncentrálunk, és ezzel még bevételt is viszünk az országba.
Ám így okoskodni jóval egyszerűbb, amikor épp nem készülünk olyan helyre, ahonnan rázós hírek érkeznek. Mert amikor készülünk az utazásra, sokkal zavaróbb tüntetésekről, összecsapásokról, döcögő közszolgáltatásokról olvasni. Az ember nem akar csetepatékba keveredni, vagy túszejtés áldozata lenni, és persze az se rossz, ha tudhatjuk, búvárkodással kapcsolatos baj esetén segítségünkre lesz a parti őrség, a mentőszolgálat, a kórház.
Tudjuk, a sajtó hajlamos a rossz oldalát kidomborítani a történéseknek, az utazásban érdekelt szolgáltatók pedig mindig azt hangsúlyozzák, a nyaralóknak nem eshet baja. Nem könnyű eligazodni az esetlegesen ellentmondó információk között! Búvárszempontból szinte mindig egyszerűbb az olyan országokban a dolgunk, ahol egy erős kezű vezetőnek köszönhetően áttekinthető a helyzet, de azt is tudjuk, ezt az ott élő emberek egészen máshogy látják. Persze néha aztán kiderül, a nagy demokratikus átalakulást nem követi villámsebesen javuló életszínvonal, és akkor hirtelen a gonosz diktátorra is nosztalgiával kezdenek gondolni.
Mi viszont még mindig ott tartunk, utazzunk vagy se? Én alapvetően megbízok azokban is, akik utazást szerveznek, mert persze, vannak érdekek, amiket motiválják, de alapvetőnek tartom azt, hogy életveszélyes helyzetben azért nem utaztatnak ki. Ha ebben nem hinnék, miért mennék velük bárhová, akármilyen biztonságos országban? És én még abban is hiszek, hogy a Külügyminisztérium figyelmezetéseit is megfontolják. Nemzetközi egyeztetések előzik meg az országok átsorolását, így azt gondolom, ha valamit nem ajánlanak, akkor oda tényleg nem kellene utazni.
A döntést az utazásáról mindenki maga hozza meg. Mi idén nyáron is készülünk Egyiptomba, és reménykedünk benne, semmi nem zavarja meg a búvártúrát- a tavaly nyári végi problémákra mind emlékszünk, sokaknak kellett lemondani a nyaralásról. Én az út közeledtével mind az irodával tartom a kapcsolatot, mind a Külügy konzuli információit követem. A túlzó hírekkel viszont nem foglalkozok, mert azok kapcsán vannak fenntartásaim. A józan döntést nem lehet szenzációhajhászásra alapozni, mert ennyi erővel soha nem tenném ki a lábam, annyi merényletről, katasztrófáról, puccsról olvasok a világ minden sarkából. Nem akarok lemondani egy kedves hobbiról rémhírek miatt, de a tájékozódást sem hanyagolom csak azért, hogy merülhessek. Ha minden jól megy, a víz alatt majd megtalálom azt a békét, ami a felszínen sokkal kevésbé jellemző...
GR
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Budapest
