A norvégok azt adták hírül nemrég, hogy az idei szezonban 729 állatot sikerült kilőniük, ám így is messze elmaradtak a saját maguk számára kijelölt kvótájuktól. Persze a bálnahús továbbra sem túl keresett a piacon, így aztán most azon dolgoznak, hogy az emberek szívesebben vegyék és fogyasszák azt. Ezzel a gonddal küzd az izlandi bálnavadász-flotta is, mert nem nagyon veszi senki ezt a nem túl ízletes húst. Reméljük, nem járnak sikerrel a népszerűsítésben, bár szemmel láthatóan őket ez nem zavarja, a vadászatot folytatják.

Eközben egy konferencián azt elemezték, mennyire tesz rosszat a tengeri emlősöknek a sok szervezett túra, ahol a vendégek megnézhetik az állatokat a hajó fedélzetéről. Bár bizonyára befolyással van a viselkedésükre, azért elég nehéz elhinni, a bálnák jobban örülnek a szigonyozóknak, mint a turistáknak. Ausztráliában ráadásul már nem is számít annyira vonzó programnak a bálnales, visszaesett a vendégek száma, ezért új lehetőségként pár hajó engedélyt kap arra, hogy néhány turista a vízből nézze a bálnákat. Meglehetősen szigorú, merev szabályokat agyaltak ki, ami persze indokolt, mert védeni kell az állatokat, de ismét csak eszébe jut az embernek a skandináviai vadászat, és elgondolkodik, nincs-e valami alapvető hiba itt a háttérben.

A választ mi kívülállóként nem tudjuk megadni, a 729 bálnát megölték és feldarabolták, egy részét talán eladták, más része valami hűtőházban várja a sorsát, miközben szerencsésebb társaikat szintén emberek követik, de szigonypuska helyett teleobjektívvel felszerelkezve. Azt hiszem, józan módon kell szabályozni a bálnaleseket, úgy, hogy az embereknek lehetősége legyen a természetben megfigyelni a tengeri emlősöket, és ez szép lassan elvezet a bálnavadászat végéhez: senki nem akar majd bálnahúst venni, és így teljesen okafogyottá válik a vadászat.