A tokfélék világszerte veszélyeztetett halak, közülük legkisebb az egész életét édesvízben töltő kecsege (Acipenser ruthenus). Az elmúlt másfél évtized fogási eredményei azt mutatják, hogy egyre csökken az állománya, ezért az új halászati szabályozás 2014-től kivette a hasznosítható fajok köréből, kifogott példányait vissza kell engedni. Az állománycsökkenésnek több oka van: pl. a vonulási útvonalak elzárása (erőművek, műtárgyak), a kárókatonák okozta zavarás a telelőhelyeken, ívási sikertelenségek, vízszennyezések.

A galóca (Hucho hucho) a világ legnagyobb termetű pisztrángféléje. A Duna vízrendszerének bennszülött hala, amely elsősorban a nagy folyók pér- és paduczónájában él. Mivel ilyen jellegű vizünk nagyon kevés van, a galóca igen ritka hazánk területén. Bár több helyre betelepítették, egyedül a Tisza hazai felső szakaszán feltételezhető egy kisebb önfenntartó állománya, a Duna és a Dráva hazai felső szakaszán csak alkalmi előforduló. Ritkasága miatt 1974-től védett, 1996-tól fokozottan védett státuszban van, egész évben tilos a kifogása.

A vágódurbincs (Gymnocephalus cernua) kis termetű, fogyatkozóban lévő sügérfélénk, amelynek két közeli rokona, a széles és a selymes durbincs már eddig is élvezte a természetvédelem oltalmát. Az új halászati szabályozás - megritkulása és széles durbincshoz való hasonlósága miatt - 2014-től már a vágódurbincsot is a nem fogható fajok közé sorolta. Kézre kerülő példányait vissza kell helyezni, mert bár egyes állóvizekben népes állománya él, a folyóvizekben ma már ritkább, mint a védett széles durbincs.

[ Magyar Haltani Társaság ]