A zátonylakó, méregfogú nyálkahalaknak ( angolul blenny) hathatós védelmük van ragadozóikkal szemben. Alsó állkapcsukból két prominens fog türemkedik ki, amellyel egyedülálló mérget juttathatnak áldozatukba.

Ha a ragadozó bekapja a nyálkahalat, az beleharap támadója ínyébe. A nagyobb hal vérnyomása a méreg hatására leesik, koordinációja szétesik, szája önkéntelenül kinyílik, az apró zsákmány pedig sértetlenül távozik.

Nick Casewell, liverpooli kutató, a vizsgálat társszerzője szavai szerint a ragadozók ezt követően soha nem próbálkoznak újra ezekkel a halakkal, vagyis bármi is a hatás, nyilvánvalóan nagyon kellemetlen.

A brit-ausztrál kutatócsapat a Csendes-óceán nyugati részének zátonyain élő tizenegy faj mérgét tesztelte, de a legtöbb információt a csíkos méregfogú nyálkahaltól (Meiacanthus grammistes) és a sárgafarkú méregfogú nyálkahaltól (Meiacanthus atrodorsalis) gyűjtötték be.

Három fő komponensre bukkantak, amelyet korábban már más állatoknál is megfigyeltek. Ezek közül az első az enkefalinok – egyes skorpiófajoknál is megtalálhatóak -, amelyek az opioid receptorokra hatnak, vagyis érzéstelenítő hatásuk van.

A második az Y-neuropeptid, amelyet kúpcsigáknál figyeltek meg, és a vérnyomás csökkenését idézi elő. Casewell úgy hiszi, ez a kettő összetevő gyorsan csökkenti a vérnyomást, 4 perc alatt akár 37 százalékkal is.

A harmadik főkomponens a PLA2, avagy foszfolipáz, ami vélhetően gyulladást vált ki. Ezt a zsíros anyagot általában kígyók, gyíkok, méhek és skorpiók termelik.

A kutatók szerint a nyálkahalak által megharapott emberek nem számoltak be fájdalomról, de néha több napig tartó gyulladásra tettek szert. Elképzelhetőnek tartja, hogy a halaknál fájdalmat vált ki a méreg, de nem figyeltek meg ilyen reakciót egereknél.

Abban reménykednek, hogy tovább tesztelhetik a mérget más halakon, és ezáltal feltárhatják, vajon érzékelnek-e fájdalmat. Emellett más nyálkahalak mérgét is szeretnék szemügyre venni, hogy összetételük különbözik-e a vizsgáltétól.

A kutatók nem hiszik, hogy a vérnyomáscsökkentő összetevőnek klinikai haszna lenne, mivel az esés gyors ugyan, de a hatás múlandó.

Bármi legyen is a méreg valós hatása, más halfajok is előnyt kovácsoltak belőle: olyan küllemre, formára és úszástechnikára tettek szert, mint a nyálkahalak, holott nem állítanak elő mérget. Ezáltal viszont hatékonyan védik magukat a ragadozóktól.

Azt is megfigyelték, hogy a nyálkahalaknak viselkedése is lenyűgöző. Bátran nekimennek a potenciális ragadozóknak, miközben intenzíven harcolnak a területért a hasonló méretű ellenfelekkel is.

A Current Biology folyóiratban közzétett tanulmány kitűnő példája az óceánokban rejlő, az orvostudományt segítő titkoknak.

[ Delta ]