»» ««

A tenger enciklopédiája: az első felfedezések

Tudomány
1/3. oldal

Újabb izgalmas cikksorozatba kezdünk, amiből magát a tengert ismerhetjük meg alaposabban.

Bevezetés a tenger enciklopédiája elé

Vajon mit tudunk arról a csodálatos világról, amelyet tengernek hívunk? Búvárként valamennyien rendelkezünk különféle impressziókkal, felejthetetlen benyomásokkal a Kék Birodalomról. A tengerhez fűződő kapcsolatunk is elsősorban érzelmi, sem mint racionális indíttatású. A tengerrel kapcsolatos, és a száraz "ráción" alapuló tények azonban gyakran meghökkentőbbek a legszínesebb fantáziánál is. Az elmúlt néhány évtized oceanográfiai kutatásai egészen új megvilágításba helyezik számunkra a "nagy kékség" univerzumát. A "Tenger enciklopédiája" sorozatunkkal arra törekszünk, hogy a legújabb kutatási eredmények szintetizálásával megkíséreljük bemutatni, mennyire változatos és egyedi világ Földünknek az a csodája, amelyet úgy hívunk: óceán. Kétségtelen tény, hogy bolygónk utolsó nagy fehér foltja a világtenger. Így például óvatos becslések szerint, a mélyvízi létformák alig 5 százalékát ismerjük még csupán. De még az olyan triviálisnak vélt jelenségek, mint az áramlatok, és az óceáni vízkörzés megértése is rengeteg megválaszolatlan kérdést hordoznak magukban. Sorozatunkban igyekszünk több érdekes jelenség hátterét feltárva, minél átfogóbb képet adni a tenger világáról. Reméljük, hogy sikerül ezzel hozzájárulnunk a tenger még jobb megismeréséhez.

Divecenter.hu és Marine Life Oceanográfiai Központ

A tengertan rövid története

Matthew Fontain Maury
A tengertan, vagy nemzetközileg elfogadott általános nevén, az oceanográfia egyike a legfiatalabb, és tegyük hozzá, a leginkább dinamikusan fejlődő tudományágnak. Maga az oceanográfia elnevezés, a tudományos tengertan egyik megalapítójától, Matthew Fontain Maury-tól (1806-1873) származik. Fő művét, az 1855-ben kiadott "The Physical Geography of the Sea"-t tekinthetjük az első, modern oceanográfiai munkának. Az oceanográfiának, mint a tengerek általános jellemzőit tanulmányozó tudományos diszciplinának, az elmúlt néhány évtizedben- a kutatások egyre sokrétűbbé válásának köszönhetően-, több önálló területe jött létre. A geológiai oceanográfia a lemeztektonikai modell segítségével vizsgálja az óceáni medencék, valamint az óceáni aljzat és a középóceáni hátságok, illetve a mélytengeri árok-rendszerek kialakulásának a folyamatát. A biológiai oceanográfia fő kutatási területe a tengeri élővilág és környezete kölcsönhatásainak a tanulmányozása. A kémiai oceanográfia a tengervíz kemizmusával, illetve a légkör és az óceáni víztömeg közötti vegyi folyamatok kutatásával foglalkozik. A fizikai oceanográfia elsősorban a felszíni és a mélytengeri vízmozgás hidrodinamikáját, valamint a vízkörzés és az áramlatok fizikai törvényszerűségeit kutatja.

Az oceanográfia kialakulásának előzményei a felfedezések korához köthetők. A tengerhajózás biztonsága iránti igény adott először ösztönzést az óceáni medencék egyre alaposabb felderítése, és a pontos hajózási térképek megalkotása iránt. A tengeri navigációban, és így a további felfedezések eredményességben döntő szerepe volt egy, a pontos hosszúsági helymeghatározást lehetővé tévő eszköznek, a kronométernek, amelyet a XVIII. század közepén az angol John Harrison alkotott meg. Sokat lehetne azon vitatkozni, hogy milyen eseményhez, expedícióhoz köthetjük a tudományos tengertan kezdetét. Ha a kezdetet az első, kifejezetten tudományos célú felfedezőúthoz fűzzük, úgy nem kétséges, hogy a modern oceanográfia születése James Cook kapitány 1769-es, és a legendás Endeavour fedélzetén megtett kutatóútjához kötődik. Ezen, és az ezt követő, az 1770-es években végrehajtott útjain, Ausztrália és Új-Zéland felfedezése mellett Cook számos fontos megfigyelést dokumentált az egyenlítői árapály-jelenségről és áramlási rendszerről. A XIX. század első két évtizedében a modern oceanográfia kialakulásának szempontjából meg kell említeni az Otto von Kotzebue által vezetett három orosz expedíciót, amelyen először gyűjtöttek mérési adatokat a mélyebb vízrétegek sótartalmáról, és amely adatokat felhasználva dolgozta ki Emil von Lenz a termohalin vízkörzés máig érvényes elméletét. (Erről, a nyílt tenger felszín közeli rétegeinek táplálék ellátottságát is biztosító, rendkívül fontos jelenségről sorozatunkban később még részletesebben értekezünk.) Az óceán mélyvízi kutatásának kezdetei Sir James Clark Ross 1839 és 1843 között végrehajtott expedícióihoz fűződnek. Noha a kezdetleges, kézi csörlős technikával elvégzett mélyvízi mérések még pontatlanok voltak, Ross munkássága alapozta meg a mélytengeri kutatásokat. M. F. Maury, az amerikai haditengerészet tisztjeként kezdeményezte az egységes szempontok szerinti útvonal adatokat tartalmazó hajónaplók rendszeresítést.

Hosszú évek fáradságos munkájával, és több ezer hajónapló adatait felhasználva készítette el a három nagy óceáni medence felszíni vízkörzési rendszerének pontos térképét, amely először adott átfogó képet a világtenger főbb áramlatairól. Az óceánok tudományának kialakulásában azonban a legendás Challenger-expedíció játszotta a legfontosabb szerepet.

Az írás a következő lapon folytatódik!

Első   Visszalép Következő   Utolsó

1 2 3

Hozzászólást csak regisztrált felhasználótól fogadunk el. Regisztrálás/belépés.

Merülőhelyek

Sha´ab Quais (Mhal Hal)

Egypt, Red Sea

1/1 db alapján:kimagaslóan érdekes(átlag: 5) nehéz körülmények
max: 25m, látótáv: 10-25m , driftes

napihajós megközelítészátony merülés scenic, nézelődős merüléskorallos, trópusi élővilág sziklás, hasadékos élőhely nyílt vízi fajokmantarája nagy rája teknős legalább 1.5m-es hal

Látogasd meg és lájkold facebook csoportunkat, videóinkat pedig a Vimeo csatornánkon is elérheted.

Powered by babelrabbit engine © 2004-2024 Bunny - All rights reserved
Az oldal szöveges és képi tartalmának felhasználásáról az impresszumban tájékozódhatsz.
Impresszum / Adatkezelés