A Vörös-tenger
Tudomány2/6. oldal
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A Vörös-tenger medencéjét alkotó tengervályú teljes hossza 2.250 kilométer, de ebből csak 1.980 kilométer hosszú a vízzel borított terület. A tenger északon a Szuezi és az Akabai-öbölben végződik. Amíg a Szuezi-öböl sekély, feltöltött, és lapos aljzatú, átlag 90 méter mély csatornának tekinthető csupán, addig a 9-16 kilométer széles, és 160 kilométer hosszú Akabai-öböl egy roppant mély tektonikai ároknak minősül. Az Akabai-öböl északi, igen keskeny végében a tengervíz mélysége 1.100 méter körüli, a szélesebb déli régióban viszont már átlag 1.400 méteres mélységet mérhetünk. Az Akabai-öböl legmélyebb pontja eléri az 1.800 méteres vízmélységet. A Vörös-tenger délen a keskeny, mindössze 29 kilométer széles Bab el-Mandeb szorossal kapcsolódik az Indiai-óceán víztömegéhez. A Bab el-Mandeb szorosban a magas fenékküszöb miatt sekély a vízmélység, a legmélyebb pontja csupán 134 méter. A szűk és sekély szoros jelentős hatást gyakorol a medenceterület és az Indiai-óceán közötti vízcserére, valamint ezen keresztül, a Vörös-tenger néhány sajátos oceanográfiai jellemzőjére.
A Vörös-tenger medencéjét alkotó tengervályú keskeny, átlagosan 160-200 kilométer széles. A medence a déli részén, az eritreai Massawánál, 354 kilométerrel éri el a legszélesebb pontját. A Vörös-tengert alkotó tengervályút mind szerkezetét, mind pedig bathymetrikus jellemzőit illetően, három elkülönülő részre oszthatjuk. Az első fiziográfiai régió a parti övhöz kapcsolódó, átlag 500 méter mély víz alatti terület. Szerkezetét tekintve, ez a zóna nem minősül klasszikus selfnek. Emlékeztetőül; a valódi kontinentális küszöb olyan, a szárazföldhöz kapcsolódó párkány, amely a szárazulat tenger alatti és sekély víztömeggel elborított folytatásának tekinthető. A Vörös-tenger partjait határoló, és az előzőekben hivatkozott első területi zóna lényegében nem más, mint az igen mély tengervályú árokfala. A második zóna rendkívül szabálytalan szerkezeti képet mutat. Alsó határa 1000-1200 méteres vízmélységben található. A harmadik zónát a tenger középvonalában húzódó keskeny, de igen mély rift-szurdok alkotja.
A központi rift-völgy átlagos mélysége 1500-2000 méter. Ebben a zónában mérhető a Vörös-tenger legnagyobb mélysége is, amely 3.034 méter, nagyjából a szudáni Suakin-tól keletre, félúton Afrika és az Arab-félsziget között. A központi hasadékvölgy felszíne alatt aktív tektonikai folyamatok zajlanak. Számos igen forró, 100 C fok meleg mélytengeri hévforrást sikerült kimutatni a központi hasadékvölgy aljzatán. A rift-völgy repedésein folyamatosan kiáramló olvadt magma, a tengervízzel érintkezve megszilárdul. Ez a folyamat indukálja az óceáni kéregképződést a Vörös-tenger mélyén. A keletkező új óceáni kéreg lassan, de folyamatosan tágítja a Vörös-tenger medencéjét. A Vörös-tenger évente átlag 1,5 centiméteres sebességgel tágul. A Vörös-tenger tágulása, azaz a spreading eredményeként, a jelenleg az afrikai kontinensen futó hasadékvölgy mélyülése is folyamatos. Nagyjából 25 millió év múlva a Vörös tenger északon már a mai Törökország magasságáig, délen pedig a Zambezi vidékéig fog leérni, nagyjából ezer kilométerre kiszélesedve. Kelet-Afrika, mint mikro-kontinens válik majd le a szárazföldről, és a Vörös-tenger tágulása miatt, megkezdi hosszan tartó vándorútját keletre, fokozatosan bezárva ezzel az Indiai-óceánt. Százmillió év múlva a Vörös-tenger napjaink Atlanti-óceánjához hasonlóan, 3-3500 kilométer széles óceáni medenceterületté szélesedik.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Szolnok
