Filmesztétika búvároknak
Fotózás2/2. oldal
A legjobb képek sem elegendőek ahhoz azonban, hogy az elkészült és összevágott képek együttesét feltétlenül filmnek nevezhessük. Ha valaki szép helyen búvárkodik, nyilván sikerül sok szép dolgot megörökítenie, de filmmé az egész csak akkor válhat, ha a vágás tudatos alkotási folyamat. Mindarról, hogy mi is a film, mik a legfontosabb alapismeretek, sok könyv szól. Én a legszívesebben Varga Csaba "Film és story board"
című munkáját ajánlom. A kiváló rajzfilmes ebben a könyvben igyekszik érthetően, a lényegre koncentrálva mesélni a filmkészítés folyamatáról. Ez a rövid írás nem versenghet egy ilyen remek könyvvel, de arra és más tanulmányaimra támaszkodva legalább néhány alapkérdést fel tudok vetni. Talán ennyi is elegendő lesz ahhoz, hogy a filmezés iránt érdeklődőket egy kis plusz tanulásra sarkallja.Jellemző hiba, hogy a búvárfilmek többségében a képek egymás mellé illesztését nem vágással, hanem áttűnéssel oldja meg a rendező. Az áttűnésnek filmnyelvi jelentése van, általában az egymástól független jelenetek tagolására használják, egy jeleneten belül pedig vágnak. Aki kizárólag áttűnést használ, annak a filmje szétesik, hiszen nyilvánvaló módon nem értelmezhető minden kép önálló jelenetként. Így az alkotó gyakorlatilag önként és dalolva mond le a tagolás lehetőségéről - ez egy példával élve olyan, mint ha valaki egy szövegben minden szó után pontot tenne. Ez. Aligha. Jó. Megoldás. Ennek köszönhetően születnek az etűdként is középszerű anyagok, amelyek minden valódi mondanivalót nélkülöznek. Talán azért dolgoznak ezzel a módszerrel az alkotók, mert úgy érzik, a képeket máshogy nem tudják egymáshoz illeszteni, de ez egy rossz megoldás a problémára.
Szintén jellemző az is, hogy túl erős (akár úgy is fogalmazhatnék, túl jó) zene kerül a képek alá. Az amatőr technikával felvett, nem túl jól összevágott képekről nagyon "leválik" a karakteres zene, tehát ahelyett, hogy erősítené a filmet, gyengíti azt. Az aláfestő zene választásánál ezért törekedni kell a képekhez illő, de nem elcsépelt motívumok választására, és nem szerencsés sok különböző stílust keverni egy filmben.
A leggyakoribb vágási hibák a tengelytörés (ami a búvárfilmekben a képek jellege miatt nem annyira jellemző, de előfordulhat), az ütemtelen vágások, az egymástól alig különböző látószögű felvételek egymás mögé illesztése és a kamera mozgásának figyelembe nem vétele. Élni kell azzal, hogy az ember öntudatlanul is összeilleszti az egymás után következő képeket, tehát jó vágással akár kis történeteket el lehet mesélni. Szabadon kell élni azzal a lehetőséggel, hogy időben és térben egymástól igen távol felvett képeket illeszünk össze, ha az jobban szolgálja a céljainkat, ugyanis a néző ezt nem fogja észervenni. Az egyetlen dolog, ami számít, a végeredmény. A becsületesen készített, de nem olyan jó film sem nekünk, sem másnak nem okoz annyi örömet, mint egy jól sikerült alkotás, ahol igazán kihasználta a lehetőségeket a rendező.
Azt hiszem, a fentiekkel még csak nagyon a felszínét érintettem a filmkészítés alapvető kérdéseinek. A válaszokat mindenkinek saját magának kell megtalálnia, céljaihoz illeszkedően. De a szakirodalomban sok olyan probléma egyszerű megoldása olvasható, amit saját erőből esetleg csak hosszú kísérletezés útján lehet megtalálni - ha egyáltalán sikerül. Tehát mindenkinek lelkes tanulást és sok gyakorlást tudok javasolni, amihez ma már minden feltétel adott. A már említett Film és story board című könyv mellett ajánlani tudom Násfay Béla "Víz alatti fényképezés és filmezés" című könyvét is. A víz alatti filmezés terén ezen kívül elsősorban idegen nyelven találhatóak könyvek.
A magyar kiadványok közül érdemes még lapozgatni az akár évtizedekkel ezelőtt kiadott könyveket, amelyek ugyan még a Super8-ra dolgozó amatőröknek íródtak, ám nagyon sok fontos alapismeret ma is jól hasznosítható. Ilyen könyv például a Keskenyfilmezés vagy a Filmezzünk így. Minden olyan, a fotózásról szóló könyv is haszonnal forgatható, ami a képkomponálásról szól. Aki pedig nagyon bele akarja magát ásni a filmelméletbe, annak ajánlható André Bazin kiváló könyve, a Mi a film? és a Szergej Mihajlovics Eizenstein tanulmányait összegző kötetek. Persze ezek tematikája már igencsak távol esik a búvárfilmezéstől, de senkinek sem árt, ha bővíti a látókörét.
Gonda Rudolf
(átlag: 3.8) átlagos nehézségű 
Budapest
