Tavi régészet Svájcban
Külföld2/2. oldal

Az egykori házak - a gyakran lefestett képpel ellentétben - nem a víz fölé épültek, a cölöpökkel mindössze kissé megemelték a parton, a víz közelében álló ház padlóját így szigetelve el azt a vizes, homokos talajtól, amely így védelmet nyújtott az évszakok során változó vízszint ellen is.
Az ilyen jellegű építkezés lehetővé tette házak építését egy alapvetően instabil (homok) környezetben, mégpedig néha nagyméretű házak építését: az alapterület 15-30 m2 és 60-100 m2 között változik. Az ilyen házak 4-5 méter szélesek voltak, hosszúságuk pedig akár a 20 métert is elérhette.
A nagyszámú felhasznált fatörzs, amikből a cölöpöket faragták, lehetővé teszi a fák évgyűrűi alapján, hogy pontosan meghatározzuk kivágásuk évét(!!!) - ezt dendrokronológiának hívják. Az ilyen pontosság őskori lelőhelyek esetében egyedülálló, az őskori régészek általában örülnek ha évszázados pontossággal dolgozhatnak. E pontosan datált cölöpök alapján pedig házalaprajzokat határozhatunk meg, megfigyelhetjük a falu fejlődését, egy-egy ház leégését, újjáépítését, tehát mindazt, amit nagyon ritkán tehetünk meg az írott források megjelenése előtti élet kutatása során.

Persze merülni lehet pusztán kedvtelésből is e tavakban, gyakran megesik velem is, hogy megteszem, változatos és izgalmas merülőhelyek sora áll rendelkezésre, a búvárközpontok pedig szívesen segítenek. Gyakran meleg vizes zuhany, öltöző, padok, zárható öltözőszekrények várják a búvárokat a legkedveltebb helyeken, egy kávézó vagy étterem sincs sose messze.
Elsősorban roncsokat látogathatunk, a kis motorcsónaktól a nagy utasszállítóig, bár gyakran a 40-60 méteres tartományban vannak ezek. A látótávolság nagyon változó, télen jellemzően jobb (nincsenek algák), ilyenkor akár 8-10-12 méteres is lehet, nyáron a 2-3-4 méter a jellemző, néha jobb. A genfi tó északi partja ezen kívül híres függőleges falairól, amelyek lenyűgözők holdbéli táj jellegükkel.
Ha valakit érdekelnek további részletek, szívesen válaszolok:
Gál Krisztián