Négy évtized a búvárkodás bűvöletében
Interjú2/3. oldal
"Amikor megjelentek a mellények, szinte korszakváltásnak volt tekinthető"
Mi a jelenlegi búvárvégzettséged egyébként? Háromcsillagos búvároktató vagyok. De tanfolyamszerűen nem sokat oktattam, inkább az oktatók képzésében vettem részt, no meg persze fotós tanfolyamokat tartottam. Kicsit talán ez kor kérdése is, amikor oktató lettem, már 52 éves voltam, nem igazán akartam erőlködni ezen a téren. Hivatásom, munkahelyem volt, a távközlés területén dolgoztam - most már egyébként nyugdíjas vagyok -, így hát nem is akartam főállásban oktatni. Van persze mindenféle specialitásom is, haladó nitrox például.
Érzel-e olyan különbséget, hogy a ma használt felszerelések jobbak, megbízhatóbbak a régieknél?
Persze, főleg azokhoz képest, amiket magunk bütyköltünk, de azért egy eredeti Mistral vagy Royal Mistral hátreduktor ugyanolyan biztonságos volt, mint a maiak.
A felszerelések közül mi volt az, ami szerinted alapjaiban változtatta meg a búvárkodást? Például a mellényre vagy a szájreduktorra gondolok.
A hátreduktorról a szájreduktorra váltás egyáltalán nem okozott nagy ugrást, a búvármellény viszont annál inkább. Az az érdekes, hogy évtizedek mentek el úgy, hogy nem volt se gallérunk, se mellényünk. Ezt ma egy búvár nem tudja elképzelni, azt hiszi, meghal, ha mellény nélkül kell lemenni 40, akár 60 méterre, pedig igenis lehet nélküle is búvárkodni. Mi a nyolcvanas évek elején álltunk neki a klubban, és gyártottunk magunknak mellényeket, pontosabban gallérokat, minden része házi készítésű volt. Óriási dolog volt valóban, amikor megjelentek a mellények,
egyértelműen korszakváltásnak volt tekinthető. A komputer is hasonló hatású volt, amikor megjelent. Előtte táblázatot használtunk, aztán a hetvenes években jött az úgynevezett dekométer, ami a komputer elődje. Ez nagyon ötletes mechanikus szerkezet volt, amely modellezte a szervezet nitrogén felvevő és leadó képességét. Igencsak vágytam én is egy ilyenre, persze csak külföldön lehetett hozzájutni. Később egy pilóta barátomnak megesett a szíve rajtam, és eladta nekem az övét.A felszereléseket ugyanúgy gyűjtötted, mint a búvárirodalmat, vagy ragaszkodsz a jól bevált dolgokhoz?
Ez anyagi kérdés is, de a divat követése amúgy sem volt rám jellemző. Az egyik oktopuszom is jó harminc éves darab, azt hiszem már ideje lecserélnem. Nem voltam soha fanatikus, csak ami a legszükségesebb, azt szereztem be. A felszereléseim többségét sok évig használom. A mellényem sem súlyintegrált, pedig a gerincem miatt már kellene, ezért egy speciális kantáros ólomövet használok alatta, persze nyitható súlyzsebekkel.
Szóba került a klubotok. Ennek kapcsán merült fel bennem, miért van az, hogy Magyarországon ma nincs igazi klubélet? Nyilván saját, könnyen elérhető merülőhelyek nélkül ez nehezebb is, de akkor is hiányzik egy kicsit.
Ebben is rengeteget változott a világ, régen sokkal inkább volt klubélet, akármilyen is volt. Fontos volt, hiszen nem lehetett felszerelést és elméleti ismereteket egykönnyen beszerezni, és ez volt a tapasztalatcsere fóruma. Ez nagyjából a múlté, bár akad még pár klub. Végülis átalakult az egész, oktatók, üzletek, iskolák körül szerveződnek a búvárok.
"Az MBSZ nem akar rátelepedni a búváréletre"
Ebben a nagyon széttagolt búvárvilágban szükség van-e a Magyar Búvár Szakszövetségre, mit érzel az MBSZ legfontosabb tevékenységének? Például az MBSZ Merülési Szabályzatát miért nem adják oda kötelezően, rendszer-függetlenül minden tanulónak?
Most lehet, hogy mondok egy furcsát. Mi abban nőttünk fel a régi rendszerben, hogy mindig mindent felülről erőltettek ránk, klubot sem lehetett csak úgy, szabadon alapítani. Nem akartunk az MHS-be tagozódni, ezért kapcsolódtunk a természetjárókhoz is például. Amíg még a szavunk számít az MBSZ-ben, az nem akar rátelepedni a búváréletre. Épp eleget szenvedtünk a múltban, örülünk neki, hogy megváltozott a világ, demokratikusan mennek a dolgok. Ha valaki jön, és szeretne velünk együtt dolgozni, búvárkodni, szívesen fogadjunk, de nem akarunk például jogszabályt alkottatni a búvárkodásról. Viszont Magyarországon is vannak hatóságok, ők hivatalból másként viszonyulnak a búvárkodáshoz. Ha például történik bármilyen búvárbaleset, akkor nekik is támaszkodni kell valamire, hogy megállapítsák, mi lehetett a szakmai ok. És mivel bejegyzett, ilyen tevékenységgel foglalkozó sportszakmai szervezet egyedül az MBSZ Magyarországon, tőlünk kérdezik, mi van előírva. A Merülési Szabályzatot a hatóságok szakhatósági irányelvként kezelik. A biztonságot szolgáló szabályzathoz a Szövetségen kívüli búvárok is hozzájuthatnak a honlapunkról. Részünkről megvan a nyitottság, és nagyon jó, hogy az új Merülési Szabályzat kidolgozásában részt vettek a mienken kívül a többi jelentős oktatási szervezet képviselői is. Most először történt meg ilyen együttműködés. Azt szerettük volna, hogy olyan Szabályzat szülessen, ami működik, korszerű, elfogadott. Szerencsére alapvetően minden rendszer ugyanazt tanítja, ilyen értelemben nincs különbség. Ebbe az új szabályzatba már beépítettük az európai előírásokat is, és konszenzus révén született.
Az MBSZ tevékenységén belül a CMAS rendszerű oktatást vagy a versenysport terén végzett munkát érzed hangsúlyosabbnak?
A magyar búvárok a versenysport terén is a világ élvonalába tartoznak, de inkább a szabadidősportról, annak oktatásáról szólnék. Azt tudni kell, hogy a CMAS nem csak
egy oktatási szervezet, hanem egy igazi világszövetség, az oktatáson kívül számos más tevékenységet is végez, ott van a versenysport, a tudományos-, vagy az egyéb technikai tevékenység is például. Az amerikai rendszerek viszont azért jöttek létre, hogy kedvtelési célú búvárokat képezzenek, és ebből üzletet csináljanak. A CMAS oktatás nem jobb, nem rosszabb, mint a többi rendszeré, szerintem inkább csak üzletileg nem olyan ügyes. A CMAS egy világszervezet, több mint 80 tagországa és több mint 100 tagszervezete van, még a PADI, NAUI is az volt, az IANTD vagy a TDI most is tagszervezet. Az a rendszer, hogy egy országot egy nemzeti szövetség képvisel, alapvetően a versenysport miatt alakult ki, nekik van szavazati joguk. De ezeken a nemzeti szövetségeken kívül is lehet tag egy szervezet. Európában például ott van a számos nagy német, francia, osztrák és egyéb szervezet, amelyek CMAS rendszerben oktatnak, még ha más is a nevük. Szóval néhányan csúsztatnak, amikor bizonyos rendszerek elsöprő számbeli fölényéről beszélnek. Amikor egy évben kiadnak 1000000 PADI kártyát (kártyát, nem búvárt!), kiadnak 300000 CMAS rendszerűt is. És akkor hol vannak még a többiek?Amikor szóba kerül a profitorientáltság, akkor viszont a búvárkodni akaró emberek azt látják, hogy ha bemennek akármelyik búváriskolába, nem látnak árkülönbséget a kezdő tanfolyamok között.
Már említettem, hogy a CMAS szerintem elég ügyetlen üzleti téren, régebben pedig nem is fektettek elég nagy hangsúlyt az oktatásra. Igenis van árkülönbség. Számoljuk ki, az amerikai rendszerekben hány tanfolyam kell egy mentőbúvári minősítéshez? Három, illetve azzal együtt négy. A CMAS rendszerben ehhez a szinthez elég kettő, egy kétcsillagos búvár megkapja a mentőbúvári ismereteket is. Össze lehet ezek után vetni a négy tanfolyam árát a két tanfolyaméval.
No de a nyugati statisztikák szerint a búvárok többsége az alaptanfolyamon túl soha semmilyen tanfolyamot nem végez el.
Igen, ha valaki Open Water, vagy egycsillagos tanfolyamot végez, ugyanannyiba kerül, de ezen a CMAS tanfolyamon többet kap.
Viszont ott két egycsillagos búvár nem merülhet együtt.
De nem is biztos, hogy jó, ha két 4-5 merüléses búvár önállóan, tapasztaltabb felügyelete nélkül merül együtt. Van, ahol már haladó, Advanced Open Water búvár lehet valaki kilenc merüléssel, hiszen ezt a rendszer lehetővé teszi. Üzletileg talán nem annyira előnyös, de szerintem a CMAS jól gondolja, hogy a biztonság érdekében egy kezdőnek legalább háromcsillagos merülésvezető kíséretében kell merülnie, és azt is, hogy nem erőltet rá sok kártyát a búvárokra. Szerintem ez azért alakult ki így, az a különbségek oka, hogy a CMAS európai gyökerű, egy mérsékelt égövi tenger mellékén született, ellentétben a többi nagy rendszerrel. Odaát Floridában meleg vízben alakult ki a búvárkodás, nem kell mélyre menni, pénz van az emberek zsebében, jó üzlet a búvárkodás. Azt mondják, végezz nálunk tanfolyamot, és utána gyere velünk túrázni. Tehát végül is felügyelik a kezdőket. A CMAS rendszerű oktatás viszont egy más környezetben alakult ki, ahol más a szemlélet, ahol mélyebbre is kellett menni, és éppen ezért nem misztikus dolog mondjuk egy dekompressziós merülés. Meg kell tanulni, a szabályzatokat be kell tartani, de nem csinálunk nagy csinnadrattát körülötte. Tehát én indokoltnak tartom, hogy a haladó, legalább kétcsillagos búvárok merülhessenek teljesen önállóan.
Amit elmondtál, az alapján felvethető, hogy a CMAS-nak el kellene mozdulnia egy kicsit üzletiesebb irányba?Nem, én tudomásul veszem a helyzetet, nem az üzlet a legfontosabb, csak néha fel tudnak bosszantani bizonyos vélemények. Jó lenne tisztábban látni a dolgokat.
Az MBSZ mit tehet ezért? Hogyan érheti el például azt, hogy az iskolákban folyamatosan színvonalas legyen az oktatás?
Például az MBSZ-ben vagy az elméleti, vagy a két gyakorlati tanfolyam rész valamelyikén ellenőrként ott kell lennie egy külső oktatónak. A tanfolyamokat be kell jelenteni a szövetségnek, és a szövetség ellenőrizheti a CMAS oktatókat, ilyen értelemben rend van. Másik oldalról megközelítve a kérdést, a működési szabályzatot úgy alakítottuk, hogy bármely Magyarországon működő rendszer oktatói kollégiuma betársulhat az MBSZ technikai bizottságába. Jelenleg a UEF és a NASE társult tag, de mi mindenkit szívesen látunk. Az oktatói kollégiumokban azért jövünk össze, hogy évente legalább kétszer megbeszéljük a közös dolgainkat. Az állam felé mi elsősorban azoknak az érdekeit tudjuk képviselni, aki csatlakozik hozzánk. De közvetlenül beavatkozni nem tudunk és nem is akarunk más rendszerek életébe. Vegyük például ezt az állami sportoktatói tanfolyamot, amit sokan nem szeretnek. Nem mi találtuk ki, ám a szövetség felvállalta a szervezést, és már több mint százan, mindenféle rendszerben oktatók végeztek ilyet. A szövetség nem kivételez a CMAS oktatókkal, minden nemzetközileg elismert rendszer oktatójának megadja az igazolást, hogy a gyakorlati képzésben ne kelljen részt vennie, ha bemutatja, beadja a szükséges dokumentumokat. Tehát a tanfolyamhoz elég az elméleti részt elvégeznie. Nem öröm ez a tanfolyam nekünk sem, de nem is árt senkinek.
Most, hogy ennyi búváriskola van, nagy a harc, mennyire érzed úgy, hogy felhígult az oktatás színvonala? Hivatalosan nincs álláspont, hiszen nincs rálátásunk az összes rendszerre, illetve oktatóra, legfeljebb hírekből tájékozódhatunk. Nagyon széles a spektrum, van, aki nagyon komolyan veszi az oktatást, van, aki gyorsétteremben tartja az elméletet. A gyakorlatot talán nem. Sok olyan oktatóról tudunk minden rendszerből, aki lelkiismeretesen, magas színvonalon dolgozik, és olyanokról is hallunk, aki a szükségesnél is kevesebbet nyújt. Mit tehet még az oktatási színvonal emeléséért az MBSZ? Új, színvonalas tartalmú és megjelenésű oktatási anyagokat adunk ki például, aminek ideje volt már. A CMAS-ban a technikai oktatás követelmény rendszere is nagyon erős, és az MBSZ-ben szerencsére a lehető legmagasabb szintű technikai végzettséggel rendelkező oktató is van, Zelenák József. Aztán sokat tehetünk még úgy is, ha az oktatóképzés színvonalát magasan tartjuk. Friss példát mondhatnék, hogy nálunk nem lesz mindenkiből oktató, aki kifizette a tanfolyam díját, de nem tud megfelelni maradéktalanul a követelményeknek.
Ki felel most ezért a területért az MBSZ-ben?
Az oktatói kollégium elnöke, Zelenák József, illetve a technikai bizottság elnöke, Roith György, aki az MBSZ alelnöke is.
Az írás a következõ lapon folytatódik!
(átlag: 5) átlagos nehézségű 
Horvátország
