Cápák a mosógépben
Utazási élmények4/4. oldal
Tipikusabb merülőhelyek a thilák. Ez már ismerősebb merülési profil, bár ha a thila egy csatorna közepén van, akkor lehet nagyon hasonló az előzőekben leírtakhoz. Általában a nyugisabb helyeken már csak kicsi-közepes az áramlás, ezért a merülés már sokkal jobban hasonlít az Egyiptomban megszokotthoz. De csak hasonlít. Az egyik eltérés, hogy a reefeknek nem függőleges a fala, hanem lankás, tehát nincs "szélvédett" része. Ha áramlás van, akkor nem találsz olyan helyet, ahol teljesen nyugi lenne. Persze azért lehet pihegni egy-egy nagyobb szikla mögött, vagy az elég sűrűn található hasadékokban, árkokban.A másik különbség a zátony teteje. Ez ugyanis mélyen, azaz legalább 10-12 méteren van, ezért nem tudsz a merülés végéig a közelében maradni. A biztonsági megállót mindenképp a nyílt vízben kell a bóján lógva kivárnod és az áramlás ez alatt jó messzire elsodorhat.
Végül még ott vannak az úgynevezett girik is. Tekintettel a csapat haladó mivoltára, ilyen merülésünk talán 2-3 volt, a check-dive-val együtt. Kellemes, nyugdíjas tempó, alig áramlások. De a szigetekről gyakran ilyen helyekre viszik ki a búvárokat, mert ugye ezzel kevesebb a macera.
A látnivaló szempontjából -nekünk- eddig ez volt a legsokszínűbb túránk. Cápát gyakorlatilag minden merülésen látunk, legtöbbet fehérúszójút, aztán szürkét, de láttunk pörölyt, cetet, leopárdot, gitárt és volt szerencsém egy rókacápához is, de ez utóbbi csak én láttam egyedül. Merültünk éjszakait egy thilán, kis túlzással bokáig jártunk a vadászó fehérúszójúakban, barrakudákban. Rengeteg teknőst láttunk, napóleonokat, sasrájákat, hatalmas fekete tüskéseket, sok fajta és irdatlan nagyságú halrajokat. Apróságok is voltak, és láthattunk volna többet is, de mikor felajánlották, hogy hagyjuk a "nagyokat", és helyette elvisznek bennünket csigázni, leszavaztuk az ötletet. Ha azt mondták egy merülés előtt, hogy cetcápa lesz, akkor volt is cetcápa.
Majdnem három napot mantáztunk, méghozzá teljes sikerrel. Vannak olyan tisztítóállomások, ahol külön rájuk vannak felkészülve. Akárcsak egy szervizben: jön a manta, beparkol egy szabad helyre, a takarítóhalak megrohanják és körbeseregli a "karbantartó csapat". A búvár egyáltalán nem zavarja őket, sokszor percekig álltak felettünk, sőt, a buborékok még tetszettek is nekik. Az ámulattól el is feledkeztünk arról, hogy ezeken a helyeken vigyázni kell a kapaszkodással, ugyanis idegbeteg kicsi murénák laknak itt. Volt, akinek csak az uszonyát rángatták, de nekem kis túlzással félig leharapta az ujjamat az egyik dög. (Bár mondták, hogy használjunk kesztyűt, ön- és környezettudatos búvár ilyet csak az első harapás után vesz fel...)Mi van még? Az anyagiak. A Maldív nem olcsó hely. De ahogyan a világ sok táján, szerintem itt is sokkal jobban megéri szafarizni, mint egy szállodából napi merüléssel kijárni. Beszélgettem egy magyar házaspárral visszafele a gépen, számolgattunk is egy kicsit. Ha a repjegyet nem veszem figyelembe, hiszen az mindenkinek nagyjából ugyanannyi, a mi két hetes túránk 38 nem akármilyen merüléssel, a szuper hajónkkal és annak minden kényelmével, mindössze harminc százalékkal került többe, mint nekik az egy hét szálloda 10 nem túl extra helyi merüléssel. Ez, azt hiszem, magáért beszél.
A jövő: A Maldívon van ezer (1000!) ismert merülőhely. Ha nem megyek vissza kétszer ugyanarra a helyre, és jól belehúzok, évi egy menettel 27 év alatt a végére érhetek. Ha viszont arra gondolok, hogy mennyi a még felfedezetlen kandhoo, thila, akkor akár tetszik, akár nem, kénytelen leszek még 150 éves koromban is ott búvárkodni...
Garfield
(Képek: Don, nme, Garfield)
.jpg "A tavalyi évben lezárt kilenc helyen megint lehet búvárkodni.")
(átlag: 3.5) átlagos nehézségű 
Budapest
