Vertical Blue 2009 - új világrekordok
SzabadtüdősA verseny eseményeiről egy magyar szabadtüdős búvár tolmácsolásában olvashatunk.
Az első két nap a vártnak megfelelően alakult. Egyenlítési problémák, rontott merülések, packing BO (black out, azaz ájulás) jellemezte a gyakorlatokat, de emellett azért egyéni és országos csúcsok is megdőltek. A harmadik napon aztán a brit Sara megcsinálta a lehetetlent. 6 métert dobott egyéni legjobbjára és 96 méteres merülésével elvette Natalja Molcsanova világcsúcsát. Ezzel óriási lökést adva a többieknek. Herbert összekapta magát és a következő nap 114 méterrel szintén világcsúcsot merült. Akkor már mindenki azt gondolta, hogy ez több mint amit remélhettünk az egész évtől. Közben feltűnt egy új tehetség is az olasz Davide Carrera személyében. Az úriember négy éve nem tesz mást, mint heti 6 alkalommal, napi 5-6 órát halakra vadászik és nem is akármilyen mélyen- ha hinni lehet a pletykáknak ezt 35-45 méteres mélységben teszi. ő 96 méter mélyről hozta fel a "tag"-et, megdöntve Federico Mana tavaly felállított országos csúcsát. A merülés érdekessége az, hogy maszkban és packing nélkül merül. Sajnos Will Trubridge a szervezés miatt nem nagyon tudott ráhangolódni a merülésére és ugyan visszajött a 88 méteres CNF merüléséből, de felszíni BO lett a vége. Az ötödik nap ismét Herbert és Davide vitte a prímet. Herbert 109 méteres free immersion világcsúccsal sokkolta a többieket, Davide pedig 99-et merült az előzőekben leírt egyedi "style"-ban, ami egy újabb országos csúcs természetesen. A hatodik nap az országos csúcsoké volt. Frank Pernett, Megumi Matsumoto, Tomoko Yamanouchi és Walter Steyn is szenzációsat merült. Akinek Davide Carrera merülései nem voltak elég különlegesek, annak a korábbi konstans világcsúcstartó Eric Fattah biztosan kielégíti ezen igényét. Az utóbbi években egy új merülési módszerrel próbálkozik: a fókákhoz hasonlóan csak minimális levegőmennyiséggel merül, így szervezete kevesebb oxigénnel gazdálkodhat, ellenben így azok a reflexei hamarabb beindulnak, amik csökkentik az oxigén rohamos elhasználását. Eric 77 métert készült merülni, de 71-ről vissza kellet fordulnia. Később megtudtuk, hogy az egész verseny alatt beteg volt és ezért nem is kísérletezett többször. Ugyanezen a napon Herbert megpróbálta elhódítani az uszony nélküli koronát is, de szintén 71 méterről egyenlítési problémák miatt visszafordult. A nap legjobban várt merülése a "kis" Sara 100 méteres CWT kísérlete volt. Történelmi pillanat, hiszen, ha sikerül csak lejutnia ilyen mélységbe, már akkor is elmondhatja magáról, hogy önerőből női versenyző még sosem tette ezt meg. Ez végül sikerült is neki, de sajnos a felszínre érve nagyon nehezen kezdett lélegezni és mire annyi oxigénhez juthatott volna a szervezete, amennyi szükséges az eszméletvesztés elkerüléséhez, már késő volt. Elmondta, hogy arra eszmélt, hogy a biztosítóbúvárok karjaiban fekszik, és a kék égboltot bámulja. Black out- sajnos.
A hetedik napon különösebb dolog nem történt, de a nyolcadik naphoz érve William Trubridge kipihente a szervezés okozta fáradalmakat és ismét bejelentkezett a 88 méterre, "természetesen" uszony nélkül. Tovább böngészve a napi programot, olyan számot láthattunk Herbert neve mellett, amiről senki még csak nem is álmodott: 120 méter CWT. Az első gondolata mindenkinek az lett volna, hogy ez vicc, de őt mindig komolyan kell venni. Elrontott gyakorlatok jellemezték a nap első részét, majd jött Trubridge és megcsinálta! Újabb világcsúcs és még nincs vége a napnak! Walter Steyn 100 méterrel új ausztrál csúcsot merül, Ryuzzonak nem sikerül a 107 méter, de utolsónak jön Herbert. Korán visszafordul, valéószínűleg érezte, hogy valami nem sikerült a felkészülés alatt. Sajnos ez most nem jött össze.
Szóval jön az utolsó, a kilencedik nap. A bejelentett mélységek szinte kivétel nélkül nemzeti csúcskísérletek, kivéve Herberté. ő ismét 120 métert jelent be. Már sokan találgatni vélték, hogy közvetlenül a Vertical Blue után esedékes variable világcsúcskísérletére készül, és azt a merülést szimulálja. Hát nem így történt, de ne szaladjunk ennyire előre. A nemzeti csúcs csak Leo Muraokanak és William Vinram-nak sikerült. Williamra rá is fért már ez, mert hát ez a hét nem úgy sikerült neki, ahogy tervezte. Valószínűleg azért nem vigasztalja teljesen, mert a fő célja a CNF csúcs elhódítása lett volna. Megumi Matsumoto lejutott a tervezett 71 méteres mélységbe, de a visszaúton elvesztette a hitelesítő "tag"-et, igy sajnos ő nem örülhetett országos csúcsnak.
Egy kis technikai szünet után jött a várva-várt 120 méteres merülés. Herbert elindul a szokásos stílusában. Nem igazán szép a technikája, de hihetetlen nyugodtan merül és iszonyatos mennyiségű levegőt képes magával vinni. Kettő perc tíz másodperc telik el a merülés kezdete óta és Herbert leér. Sikeresen magához veszi a "tag"-et és indul visszafelé. Az utolsó negyven méteren már annyira fáradt, hogy nem bírja mozgatni a lábait és csak karral úszik tovább. Körülbelül 30 méteren találkozik a biztosító búvárokkal és együtt folytatják az utat felfelé. Ez a kritikus szakasz. Közvetlenül a felszínre emelkedés előtt elkezdi kifújni a levegőt és teljesen tisztán lélegzik a felszínen, amit egy tökéletes "surface protocol" követ. Hihetetlen, de megcsinálta! Nagy elismerés és grauláció Herbertnek, és ne feledjük el, hogy rá még vár a variable világcsúcskísérlet!
Biztosan gyönyörű tíz nap volt. Szuper lett volna versenyezni egy ilyen gyönyörű helyen, de jó lett volna csak a helyszínen látni a versenyt és a hatalmas világcsúcsokat, de nem akarok telhetetlen lenni! A Bahamák messze vannak és minket amúgy is hív Hegyeshalom és az Adria!
Horváth Róbert
AIDA Hungary
Kapcsolódó link: Vertical Blue
(átlag: 4) nehéz körülmények 
Thaiföld
