Safarista!
A búvárkodásról2/3. oldal
Ez utóbbi kapcsán fel szokott merülni a kérdés, felkészült-e valaki egy ilyen túrára. Azt hiszem, fontos az önismeret. őszintén gondoljuk végig, képesek vagyunk-e higgadtan cselekedni a víz alatt, hogy tudunk-e lebegni, boldogulunk-e áramlásban, milyen a levegőfogyasztásunk. A bizonytalan búvár bajba kerülhet és bajba hozhat mást is, és a végigparázott merülésben kevés az élvezet. Vannak dolgok, amelyek segíthetnek, tehát ha rutinos, baráti csapathoz csatlakozik valaki, ha nem a legszélsőségesebb útvonalat választja vagy ha mondjuk 15 literes palackot kér, de ezek is csak akkor jók, ha alapvető nagy bajok már nincsenek, és csak néhány új dolgot kell begyakorolni. Nem szabad megijedni például attól, hogy ha a merülések a kis csónakról, a zodiacról zajlanak, tehát a hátrabukfences vízbeszállás és a zodiacba beszállás technikáját ajánlatos ismerni. A legtöbb búvárnak legalább 30-50 merülésnyi rutin kell ahhoz, hogy tényleg nyugodtan felszállhasson egy szafarihajóra. Ráadásul mindenképpen ajánlatos jól ismert saját cuccot vinni- ilyen a nagyon kezdőknek ritkán van. Akinek pedig van saját felszerelése, ha régebben használta, próbálja ki vagy vigye szervizbe még az utazás előtt.A felszereléseknél érdemes a lehető legtöbb tartalékot vinni. Maszk, uszonypánt és csat, és néhány egyéb apróság fontos lehet. A keveredések elkerülése érdekében feltétlenül ajánlott a saját felszereléseket valahogy megjelölni. Egyébként is érdemesebb a váratlan dolgokra készülni. Ha nem vagyunk biztosak benne, milyen lesz a víz, inkább vastagabb ruhát vigyük, ha van tartalék műszer, tegyük be azt is. Apropó, műszerek: komputer nem csak ajánlatos, hanem szinte kötelező egy szafarin. Vinni kell és ismerni kell! Sőt, a jobb hajókon gyakorlatilag korlátlanul áll rendelkezésre a nitrox, nem árt ha a komputer is boldogul vele, és akkor egy-két nitroxos nap is beiktatható. Ha több éjszakai merülést tervezünk, jobb a két lámpa, mint az egy. Természetesen a dekóbója is alapvető fontosságú. Inkább a felszínre szánt ruhán spóroljunk, mint a búvárfelszereléseken. A hétre elegendő egy pár póló és néhány fürdőruha, felöltözni rendesen csak a két repülőútra kell, bár igazán akkor sem. Pakoljunk ésszel, hiszen van súlylimit a repülésnél is, és a nagy, kemény bőröndöknek el kéne férni a kabinokban.
Ez a fajta visszafogottság más tekintetben sem hátrány. Lehet bulizni a hajón, de elég sok helyen már egy sör után is vége aznapra a merülésnek, mert a legtöbb vezető nem kockáztat azért, hogy valaki kedvére ihasson a merülések közt egész nap. Ha a búvár merül, akkor ne igyon alkoholt- ez a korántsem bonyolult alapszabály. Nehéz elképzelni, hogy valaki ne lenne képes magát visszafogni a délutáni-esti órákig. Ilyenkor is gondoljunk arra, 4-5 óra alvás azért korántsem jelenti azt, hogy egy átdorbézolt éjszakának minden következményét letudta a búvár. Az ittasan merülés vagy az egyszerűen csak felelőtlen kockázatvállalás néha veszélyes szituációkhoz vezet, amiből baleset is lehet. Többsége kezelhető; de azért nehéz utána a többi húsz utastársnak elmagyarázni, hogy az ő meghiúsult túrájuk (ne legyenek illúzióink, a túra elején bekövetkező dekóbaleset után már nem realitás a túra folytatása, az újra kihajózás) csak egy szerény "áldozat" az emberi hülyeség oltárán. Saját jól felfogott érdekünkben inkább legyünk konzervatívak mint bevállalósak- jobb két méterrel fentebb mint egy méterrel lejjebb a vezetőhöz képest. Egy hét és húsz merülés alatt így is elég nagy terhelést kap a szervezet. A legrosszabbra felkészülve pedig minden esetben kössünk búvárbiztosítást. Ez is legyen része legfontosabb okmányainknak, az útlevél, a repjegy, a búvárkártya vagy a búvárnapló mellett.A hajó személyzetét előre nyilván nem lehet lekáderezni, de válasszunk mások által dicsért, már bizonyított szervezőt vagy hajót, és akkor sokkal jobb esélyeink lesznek. Fontos a merülésvezető személye, hiszen profizmusa, rugalmassága vagy eligazításainak alapossága nagyon sokat nyom a latban. Mindenképpen érdemes figyelni a merülés előtti tájékoztatón, mert sok nyílt tengeri zátonynál vannak komolyabb áramlások, aminek irányáról, erősségéről itt hallhatunk, és persze szóba kerülnek a látványosságok is. Az áramlások, az elsodródás az egyik legkomolyabb veszélyforrás, kövessük a merülésvezetőt vagy a merülési tervet, és mindig vigyünk bóját- ha pedig nagyon kezelhetetlen a helyzet, a víz alatti küszködés helyett jobb a felszínen hívni a segítséget, a csónakot. Ugyanígy figyeljünk jobban a falaknál. Hiába vonz valakit a mélység, napi négy merülésről beszélünk öt napon át, egy kis óvatlanság után könnyen dekós merülésbe szaladhat az ember, feleslegesen. Mellesleg nem árt, ha már a túra előtt tisztában vagyunk nagyjából az útitervvel. Például az egyiptomi szafarik közt a Safaga környéki északi túrák útvonalán kevesebb a nagy kihívást jelentő merülőhely, míg a Brothers-szigetekig tartó hosszú hajóút, az ottani nyílt tengeri zátonyok erősen áramlásos merülőhelyei komolyabb felkészültséget kívánnak meg a búvároktól.
Az írás a következő lapon folytatódik!
(átlag: 3.4) átlagos nehézségű 
Horvátország
