A haladó nitrox tanfolyamot -amiről ez a cikk szól- búvár pályafutásom leghasznosabb tanfolyamaként éltem meg. Hogy mire jó ez a tanfolyam? Hosszabb időt kóricálhatunk nagyobb (akár 40 méteres) mélységben, mégis a többiekkel egy időben jövünk ki a vízből, sőt náluk biztonságosabban merültünk. Mindezt drága gázok és különösebb extra költségek nélkül! Jól hangzik, ugye?

Lassan 10 éve búvárkodom, és évről évre visszajárok a Adriára. Szeretem az élővilágát, hogy nincs súlykorlát és nem kell 3 órával a repülőindulás előtt elindulni, szeretem a hangulatát, nyugalmát. Aki már járt ott bizonyára egyetért velem, hogy a meleg korallos vizekkel ellentétben (mint például a Vörös-tenger), az Adrián a különlegességekhez bizony mélyre kell merülni. Amíg a korallok a felső 10 méteres sávban a legszebbek, az Adrián a vörös gorgóniák, cápatojások, languszták és hasonló különleges fajok, roncsok, látnivalók többnyire a 30 méter alatti tartományban találhatóak, ami sok gondot okoz.

Negyven méteren rengeteg légzőgáz (egyszerűség kedvéért nevezzük ezután levegőnek) fogy, megdöbbentően gyorsan tűnik el a dekompresszió mentesen eltölthető időnk, így meglehetősen kevés időt tölthetünk el itt. A sportbúvárok gyakorlatilag 100 százaléka ezeket a merüléseket mono, 12 vagy 15 literes palackkal, levegővel, egy reduktorral hajtja végre. Bár a legtöbb rendszer (napjainkra talán mind) a sportbúvárok számára kimondottan nem javasolja, sőt tiltja a dekompressziós merüléseket, álszentség lenne tagadni: a többségünk az ilyen merüléseken belehúz a dekóba, amit aztán a búvárkomputere kiírásait többé-kevésbé betartva ötletszerűen, minden háttértudást nélkülözve valahogy letölt.
Amikor az ember fotózik vagy videózik a helyzet még tovább romlik. Talán nem én vagyok az egyetlen, aki az alkotásba belefeledkezve azon találta magát, hogy társa valahol a látóhatár szélén dereng. Jó esetben.
De még ha ott is van karnyújtásnyira, vajon kettőnknek stressz alatt is elegendő, vagy szintén kicentizett levegőkészlettel bogarászik? Vajon hogy reagál egy vészhelyzetre, bepánikol vagy segít, egyáltalán észreveszi hogy épp baj van?
Ha nincs vészhelyzet, akkor is ott van a dekó. Egy átlag hobbibúvár tényleg tudja, mi az, mit vállal vele, hogy kell egy ilyen merülést biztonságosan végrehajtani vagy csak azt hiszi, hogy tudja!? Nincs mit szépíteni, ha komolyan végig gondoljuk, ez bizony messze nem egy biztonságos merülés.

Többször gondolkoztam már egy-egy ilyen merülés után, mi lenne, ha. Sok probléma megoldható rutinnal, és a felszerelésem is alaposan karban van tartva, mégis ha elfogy a levegő bármi ok miatt 40 méteren, akkor... Most megúsztam, tegnap is, holnap is meg fogom? Mindig is sportbúvárnak tartottam magam, a technikai búvárkodás nem nagyon vonz. Dupla palack, új felszerelések (mondjuk wing) vétele, drága gázok, nagy súlyok mozgatása- nem az amire igazán vágyom, pedig más megoldást nem láttam, hogy a merüléseket biztonságosabbá tegyem.

Szerencsémre sok barátom, ismerősöm van a búvár berkekben, és van közöttük mindenféle orientáltságú, mint például Fazekas -punnyadt- Tibi, aki a technikai búvárkodásban is jócskán jeleskedik. Egyszer egy éjszakai csevegésünk során felmerült, nem lenne-e kedvem egy haladó nitrox tanfolyamot elvégezni? Elsőre nem nagyon hozott lázba, minek? Van nitrox végzettségem, egy haladó mit ad, használhatok tán oxigént, és akkor mi van? De amikor Tibi elkezdte mesélni miről szól a tanfolyam, felderengett bennem valami fény. Lehet ez a megoldás az adriai gondomra?! A fenti gondolatokat Tibinek elmondva ő hevesen "bólogatott", bizony, ez az ami neked kell! Így alakult, hogy amint elkezdett a tavasz közeledni egyszer csak Tibinél ültem papírok fölé hajolva és mindenféle számításokba mélyülve szorgosan karcoltam a lapokat. Elkezdtem a haladó nitrox tanfolyamot!

Az írás a következõ lapon folytatódik!