A Földközi-tenger
Tudomány5/5. oldal
 |
|
Albumhoz klikk a képre.
|
A murénafélék családját (Murenidae) két faj reprezentálja a mediterrán vizekben, közülük a közönséges muréna, (Murena helena) az Adrián is honos. A sziklazátonyok környékén hatalmas rajokat alkot a barna korallsügér (Chromis chromis) amely a trópusi korallsügérek családjának (Chromidae) egyetlen földközi-tengeri faja. A dubrincsfélék családjához (Sparidae) tartozó fajok akár csak példálózó felsorolása is meghaladja e fejezet kereteit. Leggyakoribb mediterrán képviselőik a kétsávos kecskedurbincs (Diplodus vulgaris), az abroncsos durbincs (Diplodus sargus), a fekete durbincs (Oblada melanura), valamint az étkezési csemegehalnak minősülő aranydurbincs (Sparus auratus). Változatos és színpompás fajok jellemzik az ajakoshal-félék családját (Labridae). E családhoz tartozik a Földközi-tenger legszínpompásabb hala, a pávahal (Thalassoma pavo), vagy az egyik leggyakoribb ajakoshal-féle, a szivárványhal (Coris julis) is. A parti öv további gyakori halcsaládjait alkotják -a teljesség igénye nélkül-, a nyálkáshal-félék (Blennidae), a gébfélék (Gobidae), a tengeri pérek (Mugilidae) a tengeri márnák (Mullidae), a morgóhal-félék (Triglidae), és a mérgező skorpióhal-félék (Scorpenidae) A trópusi papagájhalakat (Scaridae)egyetlen faj, a földközi-tengeri papagájhal (Sparisoma cretense), míg a szintén trópusi íjhal-félék családját (Balistidae), az európai íjhal (Balistes carolinensis) képviseli.
A Szuezi-csatorna megnyitását, illetve az 1950-es években, az Iszmailija térségében lévő sós mocsarak lecsapolását követően, megindult az indo-pacifikus fajok bevándorlása a Földközi-tenger keleti medencéjébe. Napjainkig 54 vörös-tengeri halfaj, -köztük a feketefoltos szirticápa (Carcharhinus melanopterus)- , és több tucatnyi alsóbbrendű állatfaj vándorolt be a mediterrán vizekbe.
Azzal együtt, hogy a Földközi-tengerben előforduló fajok a világtenger összes fajának csak az 5%-át alkotják, vannak olyan csoportok, amelyek fajszáma igen jelentősnek tekinthető a mediterránumban. Így például az összes szivacs (Porifera) 10%-a, a tengeri gyűrűsférgek (Annelida) szintén 10%-a, míg a tapogatókoszorúsok (Tentaculata) 54%-a él a Földközi-tengerben. A gerinctelen élővilág szintén igen változatos. A virágállatok osztályából (Anthozoa) kiemelendők a sokszínű legyezőkorallok (Gorgonaria), és a lágykorallok (Alcyonaria). A rendkívül dekoratív színeváltó szarukorall (Paramuricea clavata), vagy például a sárga legyezőkorall (Eunicella cavolinii) földközi-tengeri endemikus fajok. Ugyancsak bennszülött korall faj a Madreporaria rendhez tartozó magányos kőkorall-féle, a bibircskorall (Balanophyllia europaea). Kevesen tudják, hogy a Földközi-tengerben is él egy, a trópusi madreporákhoz hasonlóan, potenciális szirtképzésre alkalmas telepes kőkorall faj, a pázsitkorall (Cladocera cespitosa). A puhatestűek (Mollusca) rendkívül alakgazdag csoportjának bemutatása cikkünk keretei között, reménytelen feladat. A búvárok által közismert közönséges polip (Octopus vulgaris) és tintahal (Sepia officinalis) mellett említsük meg a Földközi-tenger legnagyobb csiga-féléit (Gastropoda), a 40 centiméteres hosszúságot is elérő csomós tritonkürt csigát (Charonia lampas) vagy a hasonló méretű hordócsigát (Tonna galea). Végül, cáfolandó a búvárok körében közkeletű vélekedést, amely szerint a Földközi-tengereben nem élnek nagy testű élőlények, említsük meg a Tirrén-tengerben honos, akár 25 méter hosszúra is megnövő közönséges barázdásbálnák (Balneoptera physalus) viszonylag nagyobb csoportját, valamint a nyugat- mediterrán térségben előforduló óriás ámbráscet (Physeter macrocephalus) populációt.
Dr. Elter Tamás, PADI Instructor
Marine Life Oceanográfiai Központ
www.marinelife.hu
(átlag: 3.8) átlagos nehézségű 
Kecskemét
