Egy felelőtlen rekordkísérlet
A búvárkodásrólKözel fél évszázada döntött mélységi rekordot Kathy Troutt- alig 17 évesen.
Nem a 21. század találmánya az a jelenség, hogy a nagyobb hírverés érdekében mindenféle veszélyes rekordkísérletre vállalkoznak emberek, és sajnos az sem szokatlan, hogy gyerek- vagy tinédzserkorú csúcsdöntőket rángatnak bele az ilyen ötletekbe. Ezúttal egy 1964-es eseményt idézünk fel, ahol ennek a csúcsmániának szinte minden negatívuma tetten érhető.A főszereplő egy csinos, szőke lány, Kathy Troutt volt. Az ausztrál tini már évekkel korábban izgatottan fedezte fel magának a tenger szépségeit, eleinte természetesen csak sznorkeles alapfelszereléssel. Ám annyira vonzotta a mélység világa, hogy saját megtakarított pénzét gyűjtögetve szülői engedéllyel búvárleckéket is vett. A hatvanas években az olyan országokban, mint Ausztrália, egyre több embert hódított meg a merülés. Voltak akik szabadtüdővel merültek, sokan vettek részt a szigonyos halász versenyeken (közülük aztán nagyszerű ausztrál búvárfilmesek kerültek ki, mert a lövöldözésből kiábrándulva cserélta a fegyvert kamerára Ron és Valerie Taylor vagy Ben Cropp), és persze egyre többen vásároltak légzőkészüléket is. A korabeli amerikai sorozatok közül például a Sea Hunt volt igen nagy hatással a nézőkre, akik izgatottan figyelték Mike Nelson kalandjait a tévében. Egy szó mint száz, a Sydney városában élő Troutt kisasszony maga is a búvárkodás bűvkörébe került.
Oktatója szervezte meg aztán 1964 szeptemberében azt a mélymerülést, aminek a révén a neve a címoldalra került- de nem sok hiányzott hozzá, hogy tragikus történet főszereplőjeként. A merülési terv annyi volt, hogy Kathy és oktatója, Wally Reynolds lemerül 300 láb (91,44 méter) mélységre sűrített levegővel, és ezzel a lány elhódítja a női rekordot. (Előtte 241 láb mélységet ért el Joan Ripley.) Mindezt úgy, hogy a 17 éves búvár kevesebb, mint egy éve merült készülékkel, és korábban soha nem járt extrém mélységben, az első beszámolók szerint 200 láb (azaz 61 méter) mélységű merüléssel készült. Az előjelek nem voltak túl kedvezők, egy másik búvár bajba került a mélyben Kathyék merülése előtt miközben épp 200 láb mélységben volt, de szerencsére nem történt tragédia. A nyilvánvalóan ijedt lány és kísérője végül rászánta magát a nagy merülésre, és hamarosan a felszínre is bukkantak. A pontos mélységadatot soha nem tudták megadni, a 300 lábnál valószínűleg mélyebben járt Kathy (302 és 320 lábat is emlegetnek, azaz 92 és 97,5 métert), de senki nem tudja, pontosan mennyivel.
Természetesen nem volt véletlen, hogy Kathy nem állt meg a tervezett legmélyebb ponton. Ahogy egyre lejjebb ereszkedett, érezte a nitrogénnarkózist, euforikus hangulat ragadta magával, végül 90 méter körül már szinte eszméletlen állapotban süllyedt tovább. Wally Reynolds ekkor lépett közbe és úgy rángatta magával a felszín felé a magatehetetlen búvárt. Ám az emelkedés során újabb bonyodalom jött közbe: Reynolds kötelet vitt magával a felszínről, közte és Kathy között is volt egy kötél, ott volt még a vezetőkötél is- túl sok volt a kötél és túl erős az áramlás. Nagyjából 30 méteres mélységben az ekkor már némileg kitisztult tudatú Kathy azt vette észre, hogy nem tud tovább úszni, mert társa a kötelekbe gabalyodott, és a kettejüket összekötő kötél miatt ő is csapdába került. Évekkel később arról beszélt, csak percekig tartott amíg valaki segítségére nem jött és ki nem szabadította, ám akkor és ott óráknak tűnt a kínlódás. A fedélzeten a kifulladt lány először amiatt esett kétségbe, hogy ha kiderül milyen veszélybe sodródott, a szülei nem fogják újra merülni engedni. Ezért aztán megegyeztek a többi búvárral, hogy a köteles afférról senkinek nem tesznek említést. Noha csúcsként beszéltek a nagy merülésről, nehéz valódi rekordról beszélni úgy, hogy a búvár a saját erejéből képtelen lett volna a felszínre jutni- ha nincs ott mellette a társa, valószínűleg életét veszti a közel 100 méteres mélységben.Persze az is csak később derült ki, hogy erősen túlzó volt a 200 láb mélységű gyakorlómerülés emlegetése is, Kathy Troutt ekkor már csak 70-100 láb (20-30 méteres) merülésekről beszélt. Önkritikusan vallotta be, hogy nagy hiba volt bevállalni ezt a merülést, amit csak a szerencsének köszönhetően élt túl. Persze szegény egyszerűen nem volt annak a tudásnak a birtokában, hogy felmérje a veszélyeket, hiszen korábban nem volt olyan mélységben, hogy a nitrogén hatásait megtapasztalja, az oxigénmérgezésről pedig nem is nagyon hallott. Oktatója győzte meg azzal, hogy megítélése szerint képes erre a csúcsjavításra, rá hallgatva vágott bele a kockázatos kalandba a 17 évesekre jellemző vakmerőséggel. Mindenesetre a korabeli ausztrál sajtó nagy terjedelemben adott hírt a különleges, "hősies" merülésről, és a búváriskola természetesen azzal hirdette magát, hogy náluk tanult a "bajnok". A szakma is megszólalt, így az akkor még szigonyos vadászként ismert Ron Taylor is fűzött pár gondolatot a rekordhajszoló merülésekhez.
Kathy Troutt mindenesetre nem hagyott fel a búvárkodéssal, de többé már nem vágott bele hasonló esztelen vállalkozásokba. Dolgozott tengerbiológiai kutatóintézetekben és delfináriumokban, modellkedett, méghozzá nem csak a víz alatt, így számos címlapfotón találkozhatott vele a közönség. Az emlékezetes víz alatti munkák között fel lehet sorolni a dokumentumfilmeket, az olyan népszerű ausztrál sorozatokban való kaszkadőrködést, mint a Riptide vagy a Skippy, de volt Helen Mirren dublőre is. Manapság minden bizonnyal az 1980-as Kék lagúnát ismerheti a többség a filmjei közül, ekkor a 33 esztendős Kathy a jóval fiatalabb Brooke Shields testdublőreként bukkant fel a vásznon. A rekord emlékét megőrizte az utókor számára a sok beszámoló és interjú, a tanulságai a valós történetnek pedig ma éppen olyan aktuálisak, mint fél évszázada.
Kapcsolódó link: Kiváló összefoglaló oldal sok archív felvétellel Kathy Troutt-nak szentelve
(átlag: 4) átlagos nehézségű 
Budapest
