Virágok, hullámok, sügérek - Madeira
Utazási élmények3/3. oldal
A nap második merülését ezek után nem akartuk kihagyni, amikor viszont partról indultunk el. A szokásos nehézkes vízbejutás után így nem várt hajó, de lemerülve rendkívül gyenge látótávolság várt ránk. Ezúttal egy harmadik búvár is csatlakozott, aki sajátos stílusban merült - egyszer el is vesztettük szem elől. A folyamatos hullámzás állandóan ide-oda lökött minket a sekély vízben, de azért így is feltűnt pár apró élőlény, egy hosszúkarú polip, tengeri csillagok, anemónák. Mindenesetre úgy döntöttünk, a továbbiakban inkább nem erőltetjük a parti merüléseket. Némi egészségügyi szünet után (hetünket végigkísérte a nátha) már társam nélkül indultam el a következő merülésre, két nappal később. A merülőhelyen két, egymástól nem messze álló, toronyszerű sziklaalakzatot úsztunk körbe. Wilfried előre felkészített rá, hogy számos murénát fogunk látni, és igaza is lett, én nyolcat számoltam össze - három fajból! Emlékezetes volt még a közelben úszó íjhalraj is. Utolsó merülésemen pedig újból a Garajau nemzeti parkban búvárkodhattam. Jó csapatunk volt, kis fogyasztással, így aztán volt egy pont, ahol nagyjából 25 méteren egyszerűen csak az aljzatra hasaltunk, és figyeltük a közelünkben úszó halrajokat. Mivel az első merüléshez képest láthatóan javult a látótávolság - igazi élmény volt.Bár a holtszezon miatt naponta csak egy hajós merülésre volt lehetőségünk, azért volt némi pozitívuma is ennek. Mivel rajtunk kívül senki nem fordult meg a környéken se, elég sokat tudtunk beszélni a bázis német vezetőivel, akik korábbi munkahelyeikről meséltek. Wilfried például a bahamai cápaetető-show egyik búváraként dolgozott, és mutatott pár régi képet, például egy olyat, amint éppen a szájában tartott cápával egyensúlyoz a víz alatt. Szóval, voltak tapasztalatai, amire érdemes volt odafigyelni. Egyébként is kifejezetten
közvetlen, segítőkész embereket ismertünk meg bennük - a Divepoint bázist bárkinek bátran merem ajánlni. Az egyik vidéki túránkon pedig felkerestük legalább egy kis nézelődés erejéig a Canico do Baixo-ban levő két búvárbázist, amelyek két egymással szomszédos hotelben kaptak helyet. A meredek parton a vízbe jutás nem kevésbé látszott körülményesnek, de mivel ezek a bázisok gyakorlatilag a nemzeti park területén vannak, jobbak a parti merülési lehetőségek, ráadásul a kettő között levő víz alatti barlangban él egy nőstény fóka, akivel gyakran találkoznak. Mindenesetre ez a két bázis is jó benyomást tett ránk. A merüléseket egyenként és természetesen csomagban is fizethetjük, 10 merülés 200 euro körüli összeg - de ebben nincs benne a hajóút, és ez azért fontos, mert a legtöbb jó hely bizony elsősorban hajóval érhető el. Ez a felár merülésenként 8-15 euro lehet, bázistól, távolságtól függően. A sziget árai egyébként elfogadhatóak, megfizethetőek voltak, akár étkezésről, akár másról volt szó, és cserébe azért általában igyekeztek minőségi szolgáltatást is nyújtani, tehát csalódás ritkán ért.Bár a sziget a felszínen is sok látványosságot is tartogat, a hazautazás alatt már azon töprengtem - bőven volt rá időm a közel öt órás repülőút alatt! -, nem lenne-e érdemes valamikor nyár végén, kora ősszel ide visszatérni, hogy jobb körülmények között lehessen folytatni az Atlanti-óceán víz alatti érdekességeinek felfedezését. A válasz egyértelműen az volt, hogy bizony jó lenne! Egy újabb hely azon a folyamatosan bővülő listámon, ahova el- vagy visszamennék búvárkodni...
Gonda Rudolf
Kapcsolódó képgaléria: Madeira
(átlag: 3.7) átlagos nehézségű 
Kecskemét
