Egy kilométeres mélységet ért a Stanford Egyetem búvárrobotja, amivel a földi irányítóközpont haptikus rendszert alkalmazó munkatársai meg is érinthetik a mélyben fekvő hajókat.

"Sosem tapasztaltam még hasonlót életemben. Elmondhatom, hogy én vagyok az egyetlen, aki megérinthette a Crispit 500 méteres mélységben." - mondta el Oussama Khatib, a Stanford Robotikai Laboratóriumának kutatója, miután egy haptikus berendezés és a Stanford Egyetem OceanOne robotjának közvetítésével megtapasztalhatta, milyen érzés hozzáérni a Földközi-tenger mélyen fekvő Le Francesco Crispi roncsaihoz, ami még az 1920-as években építettek és a második világháborúban szolgált. A humanoid felsőtestű robot a régi roncsok és más, víz alatti objektumok felderítésére szolgál és 2016 óta végzi felfedező munkáját: első küldetésén XIV. Lajos egyik legfőbb hajójának, a La Lune-nek maradványait vizsgálta 100 méterrel a felszín alatt.

A robot azóta egyre nagyobb mélységeket térképez fel, mivel a fejlesztéseknek köszönhetően immár akár több mint 1000 méteres mélységben is működőképes marad. Hogy kibírja a hatalmas nyomást és ne károsodjanak az érzékeny elektronikus alkatrészek, a laboratórium mérnökei speciális üvegmikrogyöngyöket tartalmazó habszivacsot alkalmaztak a felépítésénél, ami megfelelően könnyű, de ellenáll az egy kilométeres mélységben uralkodó körülményeknek. A gép különlegessége, hogy az irányítóközpont munkatársai nem csak a kamerái és érzékelői, valamint robotkarjai által tudnak adatokat kapni és csatlakozni a robotra, hanem haptikus felszerelés segítségével meg is érinthetik azokat a felületeket és tárgyakat, amelyeket a robot elér, így sokkal interaktívabb élményben lehet része az irányítást végző személyzetnek.

Az OceanOne legutóbbi akcióján a Crispi mellett egy római kori hajót is megvizsgált és a fedélzetéről számos vázát a felszínre hozott, amelyeken még az eredeti gyártó (kézműves) neve is szerepelt.

[ raketa.hu ]