Open water technikai búvár?
(Hirdetés)2/3. oldal
Súlyozás
Ugye milyen jó érzés, amikor 12 kiló ólom egy ólomövön az ember derekát húzza? Hát nem, egyáltalán nem kellemes. A DIR azt ajánlja, a teljes súly kb. 1/3-a legyen eldobható, és az is lehetőleg súlyzsebben, a többi fixen rögzítve (eldobható súlynak tekintik a lámpa tartályát is). A Halcyon felszereléseknél a súly egy részét az acéltámla biztosítja, emellett speciális P vagy V ólmokat szerelhetünk a háttámlára, vagy a palackok közé. Súly kerülhet a palacktartó hevederre helyezhető kiegyensúlyozó (trim) zsebekbe, az oldhatóak pedig a derékövre fűzött súlyzsebekben vannak. Természetesen léteznek integrált súlyos hagyományos mellények, sőt a trim zseb sem ritka. Ám ezeknél nem létezik semmi ajánlás a súlyelosztásra, illetve a háttámlára helyezhető súly a hagyományos rendszerben nem létezik.
Ha az ember a DIR ajánlása szerint helyezi el a súlyokat, akkor nem csak sokkal komfortosabb merülési érzést ér el, de biztonságosabban is merül. A részleges súlyeldobás lehetősége miatt nem lesz vészhelyzetben sem kontrollálatlan a felemelkedése, emellett az ajánlás szerint elhelyezett súlyok az eszméletlenül felszínre került búvár esetében segítenek abban, hogy ne az arccal lefelé néző, tehát könnyen fulladáshoz vezető testhelyzet alakuljon ki.
A hagyományos mellények esetén egy erősen ürülő palack felhajtóereje - főleg ha integrált súlyt is használunk, ami a mellény elejében található - az ájult búvárt arcra boríthatja, így az megfullad, ha nincs a reduktor a szájában (szomorú statisztika: a halálos kimenetelű búvárbalesetek mintegy fele a felszínen következik be).
Ezek a dolgok, ahogy látható, megint nem csak technikai búvárok számára fontosak, akár egy kezdő búvár számára is életmentőek lehetnek.
Reduktor, tömlők
Elég messziről kiszúrható a kezdő búvár, főleg ha bérelt cuccal merül. Egyik oldalon egy oktopusz reduktor lóg a világba (a "rögzítőből" általában már a vízbeugráskor kicsúszik), a másikon a nyomásmérő, sőt a konzolnak nevezett "féltégla" is gyakori. Igazán "szép" látvány, de ennél sokkal nagyobb gond, hogy beakadhat, a tengerfenéken húzott oktopusz telemegy homokkal, így pont akkor nem használható, amikor szükség van rá, és nem utolsó sorban a környezetet is rombolja a lelógó felszerelés. A DIR ajánlása egyszerű, legyél áramvonalas, minden legyen rögzítve, ugyanakkor szükség esetén kéznél - ez megint nem tűnik olyan elvakultan technikai dolognak.
Reduktorban a rendszer elsősorban az Apeks reduktorokat ajánlja, amelyek a világ egyik, ha nem a legjobb reduktorai. Tegyük fel a kérdést, biztosan azon az eszközön akarunk spórolni, amelyen az életet adó levegőt kapjuk? Ez persze nem különleges, sok hobbibúvárnak van Apeks reduktora. Viszont a DIR a reduktorok és a tömlők elhelyezését nem a szokásos módon ajánlja.
A DIR rendszerben a két reduktor tömlőmérete lényegesen eltér, ellentétben a hagyományossal, ahol ezek kis eltéréssel egyforma hosszúak. A DIR konfigurációban a búvár egy speciálisan maga körül elhelyezett hosszú (150-160 cm-es, dupla palacknál több mint 2 méteres) tömlőn keresztül kapja a levegőt, míg a tartalék reduktort egy rövid rugalmas szíjon a nyakába akasztva tartja. Amikor egy bajba jutott búvár levegőt kér (inkább elvesz), DIR-es búvárunk a saját addig használt hosszú tömlős reduktorát adja oda, amit egy mozdulattal megtehet. Ezután a nyakában lévő tartalék reduktort veszi a szájába, ami úgy van elhelyezve, hogy még kéz sem kell ehhez, csak egy fejbólintás.
Nyilván ez megint a barlangi búvárok számára lett kitalálva, ahol esetleg egyik kéz sem szabad, de a hobbi búvár számára is érdekes a megoldás.
Egy levegőelfogyás miatt pánikoló búvár a tapasztalatok szerint a társa szájában lévő (ami normál esetben ugye még kicsit rövidebb tömlős is) reduktort és nem az oktopuszt veszi el, ami hagyományos elrendezés esetén könnyen kényelmetlenséghez vagy balesethez vezet. Az elsődleges levegőforrás átadása levegőelfogyásos helyzetben lélektani és gyakorlati előnyt is jelent: a vészhelyzetben lévő búvár olyan reduktort kap, amiről látja, hogy működik, és a levegőt adó búvár is biztos lehet benne, hogy tényleg működik, hiszen addig ő is azt használta.
Mivel nem kell kéz a tartalék reduktorhoz, egy képzettebb, például mentő képesítésű búvár ilyenkor a bajbajutott búvár felszerelését tudja kezelni, el tudja kapni, ha épp 40 méterről megpróbálja fellőni magát, és így tovább.
A DIR búvár soha nem használ konzolt, csak egy csupasz nyomásmérőt, ami rövid csövön a testvonallal párhuzamosan egy D-gyűrűhöz van csatolva egy karabinerrel. Ezt lecsatolás nélkül is könnyen leolvasható, szükség esetén pedig le is csatolható.
Az írás a következõ lapon folytatódik!
(átlag: 2.9) átlagos nehézségű 
Horvátország
