Avagy két hét kalandjai a Raja Ampat nemzeti parkban Indonéz-Pápuán, koponyákkal, mantákkal és cápákkal.

Hirdetés

Amikor Anettel és Petivel először találkoztam, nem gondoltam volna, hogy igy sikerül "megfertőzni" őket. Egyszerű, kezdő búvártanfolyamra iratkoztak be akkor- és lám, mára bázist építettek barátaik, Réka és Robi segítségével a föld egyik legszebb szigetén. Történetünk egy olyan nyárvégi beszélgetéssel kezdődött, ami után elhatároztuk nejemmel, hogy meglátogatjuk tanítványaimat odakint. Így aztán néhány barátunkkal kiegészülve, idén novemberben nekivágtunk a hosszú útnak.

Albumhoz klikk a képre.

A Qatar Airways jakartai járatán kényelmes helyek és magas színvonalú kiszolgálás fogad minket, ami a hosszú úton nagyon fontos tényező. Jakartában megszakítva a repülést egy éjszakát töltünk, mert másnap újabb öt óra repülés és másfél óra hajókázás következik.
A tükörsima egyenlítői tengeren egyszer csak feltűnik egy parányi szigetecske, mely a szikrázó napsütésben leírhatatlan kontúrokat rajzol. Közelebb érve a dzsungel-háttérből a civilizáció első szikrájaként előtűnnek a tenger felszínén a cölöpökön álló pálmaházak- euforikus hangulatban nézzük a paradicsomi látványt.

A vakítóan fehér homokos parton az évezredek során elpusztult kagyló és csigaházak tömege fogad szinte érintetlenül ott hagyva, ahol a természet kiállítást rendezett a számukra. A parti pálmák giccses árnyékot adnak a házakhoz vezető ösvényen, mutatva, hogy a házigazdák igazán természet szerető emberek. Madárfütty töri meg a tenger hullámainak tompa morajlását, amott egy fekete kakadu eszi a hikori-dió gyümölcsét. Érkezésünk láttán egy pápua dolgozó felfut egy pálma tetejére, majd friss kókuszdiókkal ölében tér vissza az ebédlőbe.
-Welcome in Papua-paradise!- köszön a személyzet, akiknek angol-tudásuk ezzel véget is ér. Ezzel szemben Peti és Anett mára folyékonyan beszél pápuául.

szőnyegcápa

Elhelyezkedünk a 60 négyzetméteres bungallókban, ahol angol WC-től zuhanyzóig minden megtalálható. A szoba egyik oldala hatalmas teraszban végződik, az elmaradhatatlan függőágy romantikus hangulatot áraszt. Alattunk a tenger, mögöttünk a dzsungel. Ebédre magyaros húslevessel készültek, de kerül az asztalra többféle indonéz étel is. (Nesze neked fogyókúra!) Szerencsére vannak gyümölcsök is garmadával, banántól görögdinnyén keresztül mangóig minden isteni és friss. Heveny kipakolás után rögtön mindenki felszerel, hiszen indul a check-dive, az első merülés.

Nem megyünk messze, mindössze néhány méterre a bungallóktól dobnak be minket a vízbe és már süllyedünk is lefelé. Nagyszerű látvány tárul elénk: kemény és lágykorallok évmilliók óta érintetlenül növekedő garmada fogad. Így végig az az érzésem van: én vagyok a legelső humanoid látogató e pazar helyen. Egy perc sem telik el, vezetőnk már jelez: menjünk oda!
Egy hasadék bejáratánál nagyjából kétméteres szőnyegcápa alussza az igazak álmát. A rojtos szájáról elnevezett wobbegong olyan mélyen alszik, hogy azt sem veszi észre, amikor vezetőnk lágyan az uszonyai alá nyúl és kifordítja a hasadékból, hogy jól fotózhatóvá váljék.

Albumhoz klikk a képre.

Meg is örökítem, de miközben állítgatom a blendét, meztelen lábszáramba égető fájdalom hasít. Felszisszenek a fájdalomtól, lenézve rögtön látom a "bűnöst" is: egy tollkorall. És végig, mindenhol tele van vele a merülő hely! Mégis csak a hosszú ruhát kellett volna hozni, állapítom meg magamban, hiába a 31 fokos víz. Az égő fájás idétlen vakarózásba torkollik, s amikor ezt a guide-ok észreveszik, felhőtlen röhögés tör ki a víz alatt. Egyikük egy szülinapi csokrot szimbolizálva úszik felém, ekkor azonban már a fél csoport ürítgeti a maszkját (ami az erős nevetéstől állandóan teli megy vízzel). Folytassuk a merülést- mutogatom és mennék tovább, azonban valaki megint kopog a palackján. Sietve odaúszunk, de nem sok mindent látok. Ekkor Peti fém pálcájával egy korallra mutogat. Még mindig nem tudom mit akar, ezért előveszem a jó előre bekészített nagyítót. Most már tisztán látszik a pigmy csikóhal sziluettje a gorgónián. A Hippocampus bargibanti alig egy centiméteres nagyságával gyakori élőlény errefelé, nem kis örömöt okozva ezzel a makro fotósok egyre szélesedő táborának.
A korallakó halak hihetetlen tömegével már nem is foglalkozik senki, mindenki a különlegességeket mustrálja. Jócskán bealkonyodik már, mire lámpa és levegő hiányában feljövünk. Megállapítjuk, nemcsak víz felett paradicsomi a hely, de alul is.

Az írás a következõ lapon folytatódik!