Mifelénk az autópályaépítéseket kísérő ásatások adnak munkát a régészeknek, máshol meg a gázvezetékek fektetése.

HIRDETÉS

Gyakran érzi úgy az ember, hogy tulajdonképpen elegendő csak egy kicsit "megkapirgálni a felszínt", és máris évszázados leletekre lehet bukkanni a kertek végén, szántóföldeken vagy a tengerfenéken. Persze mindenhol az adottságok és lehetőségek határozzák meg, mit lehet találni- a Balti-tengerben az Északi Áramlat nevű gázvezeték építése miatt vizsgáltak meg eddig még fel nem tárt részeket.

Az Oroszországból az Európai Unióba gázt szállító víz alatti csövek lefektetése előtt alapos felmérést végeznek a helyszínen. A svéd kulturális örökségvédelmi hivatal bejelentése szerint a szonárral végzett vizsgálat néhány különös alakzatot mutatott ki, ezért videofelvételeket készítettek a jelzett helyszíneken, és így találtak rá a maradványokra. Méghozzá nem is egy, hanem tucatnyi roncs bukkant fel a régészek szeme előtt, amikor a kamerák képét tanulmányozták. A roncsok nem magának a vezetéknek az útvonalába esnek, hanem az ún. horgonyzási folyosóba, ahol a vezetéket fektető hajók horgonyoznak majd.

A roncsok nagyobb része a felvételek elemzése alapján meglehetősen régi, van 17. és 18. századi köztük, illetve még régebbi is, a középkorból. A nagyjából 100 méteres mélység miatt nem kedvtelési búvárok célpontjai lesznek, és a kiemelésük sem került szóba. Így is tanulságos a felmérésük, mert a Balti-tenger speciális adottságai miatt nagyon jó állapotban őrződnek meg még a fából készült hajók is, tehát a régészek sokat tanulhatnak a régi hajóépítők és hajósok munkájáról. Az, hogy egyetlen vezeték fektetése ilyen eredményeket hozott, igazolni látszik a szakemberek becslését: noha már így is háromezer roncsot tartanak számon a Balti-tengerben, akár százezer hajó maradványa is nyugodhat a tenger fenekén.

[ UnderwaterTimes nyomán ]