Igazából jó lenne tudni, hogy mit hittek ...., hogy rájuk nem vonatkozik a fizika? És  ráadásul pont valaki olyan, aki naponta lát dekobaleseteket. Erre nincs magyarázat.

Tudomásul kellene már venni, hogy, ha mélyre akar valaki menni az a megfelelő felszereléssel és tudással rendelkezzen, mert ezek hiányában ez nem más, mint orosz rulett....
Az oroszok amúgy is ennek a műfajnak a nagy öregjei, sokan csinálják a deep air-nek nevezett dolgot is. Nagy levegő, gyorsan le és fel a hajón meg milyen jól mutat a computeren a 70-80-90m....

A  lejebb menni vagy nem menni kérdéshez van egy apró történetem, aminek dekobaleset lett a vége:
Pár éve, reggeli merülés az Elphinestone reef-nél, sötét volt a vízben a hajó sem oda kötött ki ahova előző nap. A csapat 90%-a a déli platónál elkezdett süllyedni ahelyett, hogy 5m-en a zátonyhoz úszott volna és ott merül le. Az eredmény 50m alatti merülés mindenkinél a megbeszéltekkel ellentétben. Volt a csapatban valaki, aki vissza sem nézve úszott lefelé, volt kb 10m előnye a társa sem tudta utolérni. Ha valakinek van 5-10m előnye azt szinte lehetetlen elérni. Az ő merülése valahol 70-75m körül ért végett, ott vette észre, hogy egyedül van és rosszul érzi magát.Onnan deko megálló nélkül emelkedett fel, ezért lett beteg, de túlélte.
A csapatának a tagjai kb 60m-ig mentek le, de csak a buborékokat látták. Reggel 6-kor 60m szinte éjjel van.
Nagyon sokat beszéltünk róla a történtek után és lehet, hogy nem szép amit írok, de nem én találtam ki és, ha mindenki végig gondolja, lehet, hogy van benne igazság.
Az ilyen helyzetekben általában eljön egy olyan pont, hogy dönteni kell, hogy egy ember haljon meg vagy kettő és nagyon nagy szerencséje van annak, aki még tud dönteni és nem megy narkózisban a másik után....

Fontos a megbízható társ és a jó merülésvezetés, ja és kell hozzá agyi bemenet......

A mélység mindig egy kényes pontja marad a búvárkodásnak, talán azért, mert mindenki eltérő módon gondolkodik róla. Az igazi felelősség a bázisé és a merülésvezetőé, tudni kell nemet mondani és sekélyebbet merülni. Bár láttam már az Elphinstone-on merülni olyanokat, akiket 10m-re se vittem volna le. A csoportot kellene, merülésszámnak és képzettségnek megfelelően beosztani, de ezt mindenki tudja, hogy nem egyszerű. Tehát marad az önkontroll és a lelkiismert, hogy a megbeszéltekhez tartjuk magunkat. Sokan nem veszik komolyan, hogy baj lehet belőle, pláne egy parttól távoli merülőhelynél az áramlatokról ne is beszéljünk. Jó pár éve nekünk pont az Elphinestone-nál volt egy dekóbalesetünk, hát nem szenvedőalanyként is megviseli a csapatot. Aztán jó vége lett a dolognak, de aki ott volt az tudja, hogy csak a szerencsén múlott... meg se találtuk volna az illetőt. Van pár arab divemaster barátom, akiktől elképesztő történeteket hall az ember, még nem is mi vagyunk a legrosszabbak, sőt... Orosszal például sose merülj, két dolgot tud .."mennyibe kerül? ... és mélyebbre!".... Én is úgy gondolom, hogy a merülőhely határozza meg a merülési mélységet, azt viszont már nekem kell eldöntenem, hogy az képzettségemnek megfelelő e. És az oktatódnak vagy a túravezetődnek ebben szintén nagy a szerepe....

Az az igazság, hogy nem szoktam fórumra írogatni, csak olvasom őket, de ez talán egy olyan kezdeményezés, ami megér pár sort, pláne, ha a leírtakból legalább egy valaki tanul...

Sok helyen és körülmények között merültem és mint mindenki aki nyitott szemmel jár, láttam hideget-meleget és sajnos nem is keveset. Ez egy nagyon jó kikapcsolódás, hobby, csak sok ember elfelejti, hogy vannak szabályok amiket be kell tartani, még , ha néha ez nehéz is. Tudni kell merülésre nemet mondani, ha úgy érzed, hogy most valamiért nem megy, sok mindentől kiméled meg magad. Itt jön az, hogy nagyon fontos a társad illetve a társaság akikkel merülsz, mert ilyenkor jön az, hogy neki állnak cikizni és csak azért is lemész... Az ilyen társtól mit vársz el a víz alatt, ha segítségre van szükséged?
A társakról egy történet: Roncs merülés Egyiptomban az Abu Nuhas  zátonynál, szerintem mindenki ismeri vagy hallott róla. Egy összeszokott társasággal merültünk a Ghiannis D. nevű hajónál, normális párokban egy teljes laza, nyugodt merülés volt. Egy általános  merülésiterv volt megbeszélve, hiszen mindenki képzett búvár jóval 100 merülés fölött, tehát nem volt vonatozás a víz alatt, egy kicsit lazzább volt a merülés, bár nem is velünk volt a baj. A merülés közepén a roncs eleje felé úsztunk a társammal, ekkor jött velünk szembe egy másik társaság a nemzetiségüket a mai napig nem tudom, csak tippjeim vannak. Szépen úsznak el melletünk úgy 20m-re, ők kettesével egymás mellett és után. Néztem egy darabig és látom, hogy a második páros egyik tagjának a palackja a jacketthez képest függőlegesen áll a hátán és a lehelet tartja a helyén, hogy ne akadjon ki és rántsa ki a szájából a reduktort, ami a csapatot elnézve a biztos fulladás lett volna. És a teljes csapat úszik mögötte a helyi guide elől és nem néz hátra. Intettem a társamnak, hogy menjünk oda és segítsünk mi. Odaúsztunk, elkaptuk az embert, mutattam neki, hogy maradjon nyugton, bár szerintem azt sem tudta, hogy mi történik vele, körülötte. Megigazítottuk a palackját, ami már a beugrás óta kb. ilyen állapotban volt a hátán, amit egyébként a mai napig nem tudom, hogy mi tartott a helyén. Ekkor valami csoda folytán a vezető is megfordult és nézett bambán, hogy most mi is van, majd amikor megértette nem győzte megköszönni. Én csak annyit mutattam neki, hogy figyelje azokat az embereket sűrűbben akiktől a hétvégén a baksist kapja, mert egy hulla elég nehezen szokott fizetni. Nem szeretek más dolgába beleszólni és beleavatkozni meg még annyira sem, de, ha 10 ember nézi végig, hogy a társuk ilyen konfigurációval ússzon, azért valamit tenni kellett.
Tehát, ezért fontos az a két perc amíg a felszerelést és a társunkat átnézzük, sok kellemetlenségtől kíméljük meg magunkat és nem biztos, hogy a hajón leellenrőzött cucc a zodiakból való beugrás után is olyan frankó, mint 10 perccel azelött. Érdemes 5m-en egy pillantást vetni a másikra és már lehet is tovább merülni.