Sivatag - rózsa nélkül
Vörös-tenger1/4. oldal
Marsa Shagra hosszú évekig nem szerepelt a magyar búvárok térképén. Manapság viszont egyre többen fedezik fel maguknak ezt az eldugott kempinget a sivatag közepén dél Egyiptomban, nem messze Marsa Alamtól.
![](/pic/bazis/shagra08.jpg)
Az étteremben nem sokan voltak, és csoportunk foci rajongói igencsak örvendeztek a projectoros tévén (vagy hogyishíjják), aminek képe egy hatalmas lepedőre vetíttetett, és épp a VB addigi meccseinek összefoglalója ment rajta. Az étterem kínálata több volt, mint bőséges, és bár nem voltam éhes, boldogan vetettem magam kedvenc egyiptomi süteményeim közé, csak az akklimatizálódás kedvéért. Vacsora után természetesen irány a tenger! Bungalóink a tengerre néztek, így mi sem volt egyszerűbb, mint csizmát húzni, maszkot ragadni, és megejteni első találkozásunkat a jó öreg Vörös tengerrel. Ahogy haladtunk a víz felé, mintha női hang kiáltozását hallottunk volna. ÁÁÁÁ, csak képzelődöm. Aztán még egyszer. Idősebb, kedves francia hölgy futott felénk, és magyarázta, hogy ott nem szabad fürödni, mert az a reef védett része, és különben is ott van a halak óvodája. Megköszöntük, és megkérdeztük, hogy hol lehet fürdeni. Megmutatta, indultunk hát jobbra tovább. A parton több európai is furcsán nézett csoportunkra, de ez még semmi. Mikor már majdnem belementünk a vízbe, jellegzetes arab akcentussal angol nyelven szólongatott valaki minket. Megfordultunk, és egy egyiptomi srác furcsán méregető arcát pillantottuk meg. Kérdezősködött, hogy kik vagyunk, és mit csinálunk. Tényleg itt lakunk? És végül rám mutatva megkérdezte, hogy én is búvárkodom-e. Szegényke, 5 percbe is beletelt, amikor megértette, vagy legalábbis elhitte, hogy az 5 hülye magyar búvár ma este érkezett, és nem tudja kihagyni, hogy snorizzon egyet a töksötét tengerben, mert az kell nekünk, anélkül még aludni sem tudunk. Megmutatta, hogy akkor OK, itt és itt lehet, és ne menjünk nagyon messzire be a tengerbe. Röhögve indultunk tovább, lassan gázolva a termál meleg vízbe. Az első víz alá pillantás eredményeképp egyenként kezdtünk kiáltozni, hogy "Aztaaaaa!" meg, "Látjátok?" és "Odanézz!" Olyan látvány tárult elénk, amire nem számítottunk. Álmos bocihalak, maszkos bőröndhalak, vadászgató trombiták, mindenféle kisebb-közepes halacskák, csíkosak és sárgák úszkáltak körülöttünk a sekély vízben. Igencsak megvidámodtunk... Vigyorogva jöttünk ki a vízből, és aludni mentünk.
Az első igazi nap - az első igazi merülés
![egyiptom marsa shagra búvár](/pic/_nem_mozog/Shagra03.jpg)
Amikor otthon olvastunk róla, hogy a helyi zátonyon korlátlan a merülés, akkor arra számítottunk, hogy biztos valami kissé lepusztult, a medencénél jobb, de a szafarik látványaihoz képest gyenge látványvilágot kínáló helyről lehet szó. Tévedtünk. Óriásit. A helyi zátony élővilágáról csak annyit, hogy az ember össze-vissza kapkodta a fejét, mert mindenhol történt valami, és nem akart semmiről lemaradni. Ha csak egy helyben lebegtem hosszú percekig, akkor is olyan nyüzsgő élővilág tárult elém, mintha a NatGeo valamelyik filmjét nézném. Fantasztikus eufória lett rajtam úrrá, de a többieken is azt láttam, hogy vidáman gyönyörködnek a látványban. Aztán többen is összenéztünk, és mutogattunk, hogy ez egy állati jó hely. A merülés végén tele maszkkal úsztam, mert folyamatos vigyorgásom miatt mindig megtelt vízzel. Egy idő után már nem ürítettem ki annak ellenére sem, hogy csípett a víz, és a kontaktlencsémnek sem tett jót. Hurrá, merülünk!
Az írás a következő lapon folytatódik!